A globális felmelegedés megakadályozásának lehetőségei Magyarországon
A Föld éghajlatának néhány fokos emelkedése ahhoz vezethet, hogy megolvad a sarki és a belföldi jégtakaró, megemelkedik a tengerek vízszintje, megváltozik a tengeráramlások hossza, megnő a sivatagok területe. A globális felmelegedés megakadályozása érdekében csökkenteni kell a légkört szennyező anyagok, különösen az üvegházhatást fokozó gázok kibocsátását. Be kell tartani a környezetvédelmi előírásokat. Fontosak az egyéni és közösségi vállalások is. (Például a tömegközlekedés előnyben részesítése, az energiafelhasználás csökkentése, zöld energiák igénybevétele, tudatos vásárlás, stb.)
Tiszta ivóvizet!
A vízszennyezés miatt a talajvíz az ország legnagyobb részén nem iható. A műtrágyák, az ipari szennyezés a csapadékkal leszivárog a talaj alsóbb rétegeibe is. A savas eső tönkreteszi a növényzetet.
Magyarország értékes készleteit takarékosan kellene használni, mert a pazarló fogyasztás akár már az elkövetkező ötven évben súlyos problémákat okozhat. A háztartások esetében kicsiben kellene takarékoskodni: ha a csőtöréseket megelőzik a jobb minőségű vezetékekkel, a csapot nem folyatják fölöslegesen (pl. mosogatásnál, zuhanyzásnál, fogmosásnál, mosásnál), ha az öntözéshez felfogott esővizet használnak stb.
Felszíni és felszín alatti vizeink hasznosítása
Felszíni és felszín alatti vizeink állapotát az ipari forradalom révén felgyorsult fejlődés a XVIII-XIX. századtól fokozottan rontotta. A bányászat következtében a rétegvíz átrendeződött, sőt félő volt, hogy pl. a Hévízi-tó vízszintje és a cseppkőbarlangok is veszélybe kerülnek. A jó minőségű rétegvíz takarékos fogyasztása időben kitolhatná a végzetes vízhiány jelentkezését.
A Tapolcai-tavasbarlangot 1902-ben fedezték fel, 1912-ben nyitották meg a nagyközönség számára. Az újabb feltárt szakaszok után az 1980-as évek elején a közeli bauxitbányák karsztvízmentesítő munkálatainak hatására a barlangtó vízszintje erősen és tartósan lecsökkent, egy időben el is tűnt, de ma már újra csónakázható.
A felszíni vizek szennyezését törvényekkel, környezetszennyezési bírságokkal próbálják megakadályozni. Az idegenforgalom révén érkező turisták környezettudatos magatartása ellensúlyozhatja a nagyobb számukkal járó nagyobb szennyezést.
Magyarország fürdővárosai (Budapest, Gyula, Sárvár, Hévíz) messze földről vonzzák a látogatókat, gyógyulni vágyókat. A termálvizet – főként a Dél-Alföldön – pl. üvegházak fűtésére is hasznosítják. A jövőben várható ennek és a geotermikus energiának nagyobb mértékű kiaknázása.
Folyóvizeinket ért környezeti károsodás
A bős-nagymarosi vízlépcső szlovák részének megépítése, a Duna elterelése lecsökkentette a szigetközi növények és állatok élőhelyét.
A nagybányai aranybánya működése során kiszabadult ciánszennyezés a Tiszába érve az élővilág példátlan mértékű pusztulását okozta: 2000. január 30-án a nagybányai Aurul vállalat létesítményéből százezer köbméternyi cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz ömlött a Lápos folyóba, majd a Szamosba és a Tiszába. A ciános kioldással aranyat és ezüstöt nyertek ki a meddőből, s a Zazar község közelében lévő ülepítő gátja szakadt át. A vállalat nem foglalkozott a károk enyhítésével. A magyar szabvány szerint megengedett határérték 180-szorosa, majd csökkenő arányban még Szegednél is a határérték 15-szöröse volt a minden élőlényre halálos cián koncentrációja.
A magyar vízügyi hatóságok gyorsan próbálták menteni a menthetőt, biztosítani az ivóvízellátást, eltávolítani a tetemeket. Az áprilisi becslés szerint a folyóban több mint 1000 t hal pusztult el. Két év alatt az alacsonyabb rendű élőlények újra megjelentek (kagylók, szitakötők), s újabb két év után a szokásos vízi élővilág visszatért a Szamosba és a Tiszába. A halászati vállalkozások óriási károkat szenvedtek, s ma is magas a lebegő hordalék és az üledék nehézfémtartalma.
A még mindig hazánkat is pusztító árvizek nemcsak az emberek élőhelyét teszik tönkre, hanem összekeverednek a különböző ipari szennyező anyagokkal, a szennyvízzel, egészen nagy tárgyakat hurcolnak magukkal.
2010-ben Kolontár és Devecser egy részét elöntötte a bauxitbányászat révén keletkezett, erősen lúgos kémhatású vörösiszap. Emberéleteket vett el, házakat döntött romba, teljesen tönkretette a termőterületet, elpusztította a Marcal élővilágát. A lúgot gipsszel próbálták semlegesíteni, de így is eljutott a Dunáig a káros anyag.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
