Bevezető
A zömmel alacsony tengerszint feletti magassággal jellemezhető Lengyelország északi területeit nagyrészt az eljegesedések és a tenger alakította mai formájára. Délebbre találhatóak a gazdaság legfontosabb erőforrásait biztosító, óidőben képződött röghegységek.
Lengyelország felszíni adottságai, tájai, ásványkincsei
Lengyelország nagy része alföld: az ország 3/4-e 200 méternél alacsonyabban fekszik, aminek egy részét a korábbi eljegesedések formálták. Északról délre haladva első a Balti-tenger partvidékét jégkori, tengeri és folyami üledékek borítják, a partvonalat turzások, lagunák tarkítják. Ettől délre húzódik a Lengyel-alföld ősfolyamvölgyekkel tagolt változatos tája, amelynek központi részén már idősebb, termékeny talajú morénavidékek találhatóak, amelyeket az utolsó, negyedidőszaki eljegesedés alakított ki – ez a két táj a Pomerániai- és Mazuri-tóhátság. Délebbre a korai eljegesedések üledékeiből álló, termékenyebb talajú síkságok terülnek el. Az óidőből származó Lengyel-középhegységhez, amely az ország belső részén található, termékeny, lösszel borított hátságok csatlakoznak. A legmagasabb cseh-lengyel határon húzódó a Szudéták, amely a variszkuszi hegységképződés idejéből származó röghegység, előterében fekszik a szénben gazdag Sziléziai-medence. A szlovák–lengyel határ a középidőben keletkezett Magas-Tátrában húzódik. A Lengyelország középső területein lévő kősó és kálisókészletek, valamint a Visztula mellékén bányászott kén egyaránt fontos kiviteli cikkeket jelentenek. A röghegységek színesfémérc vagyona a sok évszázados bányászat miatt nagyon megcsappant; ma már csak a réz- és cinkérc érdemel említést.
Lengyelország éghajlata és vízrajza
Lengyelország éghajlata mérsékelt kontinentális, hideg, felhős, csapadékos, mérsékelten hideg telekkel és enyhe nyarakkal, amelyeket szintén sok csapadék jellemez. Északon emellett óceáni éghajlat jellemző: a Lengyel-alföld klímája átmeneti: óceáni és kontinentális hatások egyaránt megjelennek. A nyár 3–4 fokkal hűvösebb, mint Magyarországon, és a csekélyebb párolgás miatt nincs aszályos időszak, elegendő a körülbelül 500–600 mm-nyi csapadék.
Lengyelország növényzete és állatvilága
A Lengyel-alföldön ritkás növényzetű puszták találhatóak, amelyek helyén az emberi tevékenység következtében gyakran - nem túl jó minőségű – legelőket találunk. A röghegységekben gyakoriak a kopár, szántóföldes felszínek, míg a magasabb térszíneken erdőségek terülnek el. Ezekben a barnamedve, a hiúz, a vadmacska és a szürke farkas is előfordul. Emellett az 1929-es visszatelepítés óta bölények is élnek Lengyelország területén.