Bevezető
Csehországot minden oldalról hegységek keretezik, és az ország domborzatának is a hegy- illetve dombvidékek a meghatározói. A kiemelkedő térszínek két medencét, a Cseh- illetve a Morva-medencét ölelik körül. Az ország területén több fontos természeti erőforrás is segítette a gazdasági fejlődést.
Csehország felszíni adottságai, tájai
Az ország területének mintegy 95%-át dombok és hegyek borítják: Csehország nyugati részét a Cseh-medence foglalja el, amelyet a Variszkuszi hegységképződé során létrajött röghegységek kereteznek: északkeleten a Szudéták, északnyugaton az Érchegység, délnyugaton a Cseh-erdő és a Sumava, keleten pedig a Kárpátok. Az ország keleti részén fekvő Morva-medencét a Cseh-Morva-dombvidék választja el a Cseh-medencétől.
Az Érchegység déli lábánál Most és Sokolov környékén könnyen elérhető, vastag barnaszéntelepek találhatóak. Jelentős ásványkincs még a kaolin (Karlovy Vary), és a grafit (Ceské Budejovice). Az ország területén található széntelepek, valamint mára már jórészt kimerült érclelőhelyek a nehézipar korai fejlődéséhez teremtettek alapot.
Csehország éghajlata és vízrajza
A Cseh-medence éghajlata mérsékelten kontinentális, különösebb szélsőségek nélkül. Hűvös nyár és hideg, felhős, ködös, párás tél jellemzi az országot. A téli hónapok középhőmérséklete körülbelül ugyanolyan, mint a magyarországi, a nyár valamivel (2–4 fokkal) hűvösebb. A kis mennyiségű (akár 500 mm alatti) csapadék jellemző az országban, csak a magasabb térszíneken hullik több. A felszíni vizeket az Elba (Labe) gyűjti össze, amely hajózási útvonalat is nyit nyugat felé. Déli mellékfolyóján, a Vltaván sok vízerőmű épült.
Csehország növényzete és állatvilága
Csehország eredeti növénytakarója a kultúrtájból szinte teljesen eltűnt. Az állatvilága elég szegényes. Nagy ragadozó nincs, csak róka, borz és sas. A civilizáció terjedése mind kisebb területre szorította vissza az őshonos állatvilág életterét. Az emlősöket ma főként a zergék képviselik. A sűrű erdőségek viszont kedveznek a madárvilágnak.