Ázsia földjének kialakulása
Ázsia nemcsak méretében figyelemre méltó, hanem természeti adottságait tekintve is igen változatos. Földtani szerkezete, domborzata kimondottan bonyolult képet fest földtörténeti fejlődéséről. Ázsia földje végső soron két szuperkontinens darabjainak összeforradásából (Laurázsiából és Gondwanából) jött létre több millió év alatt, s vált a legtagoltabb földrésszé. Ősi földjeit: az Angara-, a Kínai-, a Dekkán- és az Arab-ősföldeket kezdetben a Kaledóniai- utána a Variszkuszi-, majd a fiatal harmadidőszaki gyűrődések (az Eurázsiai- és a kelet-ázsiai Pacifikus-hegységképződések kapcsolták egybe.)
Ázsia fennsíkjai
A negyedidőszaki Észak-szibériai-alföld és a déli hegységkeret között terül el az Angara-pajzs nagyrészt fedetlen darabja, a Közép-szibériai-fennsík, a Jenyiszej és a Léna óriásfolyamok mellékfolyóitól felszabdaltan. A 600-1000 m magas, erősen összetöredezett masszívumot a jég is formálta, ill. vulkanizmus is alakította, hatalmas bazalttakarókat telepített az ősföld északkeleti és délnyugati részeire. A Közép-szibériai-fennsík rendkívül gazdag szénben, grafitban, aranyban, antracitban, gyémántban (Tunguz- és Léna-medence), de nikkelben (Norilszk), platinában is.
A Dekkán vagy Dakkhin magyarul "déli földet" jelent. A hajdani déli kontinens, a Gondwana egyik leszakadt ősföldje. Idős kőzetek (gneisz, gránit, kvarcit, pala) építik fel, sokfelé a felszínen is. A Dekkán kőzetanyaga nyugati és keleti szélén peremlépcsőként, a Nyugati- ill. a Keleti-Ghatok hegyvonulataiban szakad le meredeken az óceán felé, ugyanakkor lankásabb lejtőkkel emelkedik a belső, 500-1000 m magasságú fennsík fölé. A Dekkán vidékét jelentős törések érték a középidő végén és a harmadidőszak elején. Északnyugati részén a törések mentén feltörő lávából hatalmas, kréta időszaki (kb. 700 ezer km2, néhol 1000 m vastag) bazaltlávatakaró (trapp) képződött. Ez a Föld legnagyobb lávatakarója. Eredetét egyes tudósok összefüggésbe hozzák a forrópontos vulkanizmussal. Az itteni bazaltmálladékból képződött termékeny regurtalajt a gyapot igen kedveli.
A Dekkán peremlépcsői előtt parti síkságok húzódnak, viszont a keleti oldal sokkal szélesebb üledékkel takart, mocsaras, lagúna-tavakkal kísért terület.
A Dekkán gazdasági értékét az itt bányászott ásványkincsek, energiahordozók adják meg: mangánérc, krómérc, bauxit, szén, uránérc, drágakövek.
Belső-Ázsia északi részét, a nyugat-kelet irányban magasodó (1559 m) Kazah-hátság határolja. Keleti része egyidős az Altaidák kiemelt láncos rögvonulataival: az Altájjal, a Tien-sannal és a Kun-lunnal, mivel ez is variszkuszi maradvány, nyugati része kaledon származású. Magát a hátságot a harmadidőszaki kéregmozgások nem emelték ki, felszíne megmaradt lekopott tönknek. A hátságot gazdagon átjárt törések érték a Variszkuszi-hegységképződés idején, aminek következtében déli része gazdag színesércben, s különösen a tektonikus eredetű Balhas-tó környéke tűnik ki rézércvagyonával. Karaganda környéke feketekőszénben gazdag.
Ázsia hegységei
Szibéria déli peremhegységei keletkezésüket tekintve két részre oszthatók, egy idős, gyűrt kaledon hegyvidékre (Bajkálon-túli-hegyvidék) és a fiatalabb variszkuszi gyűrődéshez tartozó Altaidákra: az Altájra és a Szajánra. Ezek az eredetileg idős rögök az Eurázsiai-hegységrendszer képződésekor ismét kiemelkedtek vetődéssel, és formakincsük az eljegesedések következtében megújult (láncos röghegységekké lettek). Az Altáj-hegység előterében gazdag szenet és vasércet rejtő medence, a Kuznyecki-medence húzódik. A Bajkálon-túli-hegyvidék igen értékes ásványkincsei miatt (arany, színesércek, vasérc, gyémánt, szén).
A Pamír szabálytalan négyszög alakú 300-350 km széles fennsík, az Eurázsiai-hegységrendszer legmagasabb hegycsomózódási központja. Belső részét 4000-4500 m-es hegyvonulatok képezik. Ezek a magasan fekvő, zárt, rendszerint lefolyástalan kis medencék, a "pamírok", a táj névadói. A Pamírba futnak össze az Eurázsiai fiatal orogének (Hindukus Ny-ról, Karakorum K-ről) és a belső-ázsiai variszkuszi Altaidák (a Kun-lun K-ről, É-ról a Tien-san láncos rögvonulatai).
A Pamírból kiágazó Tien-san, a Föld egyik legtömegesebb hegysége, erősen tönkösödött, láncos röghegység, csak a legmagasabb csúcsoknak van alpesi jellege. Innen ered a Föld harmadik leghosszabb gleccsere, az Inilcsik-gleccser (85 km).
A Kun-lun variszkuszi láncos röghegységként magasodik a Tibeti-magasföld fölé. 6000 m átlagmagasságú gerincei több ezer km hosszan, törésekkel tagoltan húzódnak a Sárga-folyó eredéséig.
Kis-Ázsiában kezdődik el az Eurázsiai-hegységrendszer ázsiai szakasza, ahol a párhuzamos hegyláncok uralma, a magas hegycsomózódások, az összetartó és a szétágazó vonulatok jellemzők. A peremláncok száraz, lefolyástalan magasföldeket fognak közre, miközben a magasságövezet Ny-ról K felé egyre emelkedik és terebélyesedik. Kis-Ázsiában a peremi hegyláncok az Anatóliai-magasföldet ölelik közre. Jóval magasabbak a vulkanikus eredetű hegyek az Örmény-felvidéken, ahová a hegységképző erők összetorlaszolták a gyűrthegyeket, s a vulkáni kúpokkal (Ararát 5165 m és Aragác 4000 m) tagolt magasföldet formáltak. A terület erősen földrengésveszélyes. Ennek a földrengészónának a része, az utóvulkáni tevékenységben gazdag, Európa és Ázsia magashegységi határát adó Kaukázus, mivel a gyűrődésen kívül a területet erős törések is érték. Az örök hóval és gleccserrel fedett vulkánja, az Elbrusz, Európa legmagasabb pontja (5642 m). Az intenzív utóvulkáni működés is jelzi, hogy itt a Föld még forrong (bakui iszapvulkanizmus).
Az Örmény-felvidékről kettéágazó láncolatok a 700-1200 m magasan fekvő Iráni-felföldet keretezik. Az Iráni-medencében száraz, lefolyástalan, sós pusztaságok tenyésznek. A felföld alapja az Anatóliai-magasföldhöz hasonlóan üledékkel takart óidei masszívum, amelyet a rögök részmedencékre szabdalnak.
Az Iráni-medencét övező láncok a Pamírban futnak össze, ez a Föld legmagasabb hegycsomózódása, a megfiatalodott idősebb, ill. fiatal hegyekkel.
A Pamírból DK felé kiágazó Eurázsiai-hegységrendszer tagok között vannak a Föld legmagasabb vonulatai. Ezek a Karakorum és a Himalája. A Karakorum a Föld 2. legmagasabb csúcsát (8611 m) hordozza (Chogori = Godwin Austin vagy K2-es csúcs), az utóbbi időben ezt tartják a Föld legmagasabb pontjának. A Karakorumnak folytatása K felé kettéágazik, az alacsonyabb Transzhimalája (Tibeti-Himalája) és a magasabb Himalája láncaira. A Transzhimalája az Eurázsiai-hegységrendszer legmagasabb és leghosszabb (2500 km) lánchegységének a Himalájának a része. A Himalája legmagasabb csúcsa a Csomolungma = Mount Everest 8848 m magas. A Himalája felgyűrődését az Eurázsiai-lemez alá tolódó Indo-ausztráliai-lemez idézte elő, tehát két szárazföldi lemez ütközésének az eredménye e magas lánchegység.
Az Eurázsiai-hegységrendszer harmadik hegycsomózódása a Himalája K-i végénél (Hátsó-India É-i hátterében) már csak félig sikerült. A Dél-kínai-ősmasszívum az ázsiai fiatal hegyvonulatokat keskeny ráncokká préselte és derékszögben D felé térítette. A magasság csökkenése mellett a hegységövezet kiszélesedett. A vonulatok között apró medencék és magasföldek foglalnak helyet. A Himalája láncai a Hátsó-Indián keresztül folytatódnak D felé.
Belső-Ázsia magasföldjeit kelet felé, három nagy töréslépcső választja el a Csendes-óceántól, amelyek legmagasabb részeit íves lefutású hegyek, míg lesüllyedt részeit medencék foglalják el. Ez Kelet-Ázsia, a Pacifikus-hegységrendszer kelet-ázsiai szakasza. Az első lépcsőfok ismertebb hegységei a Kis- és a Nagy-Hingán-hegység, délen a Kelet-tibeti-hegyvidék. Nagyobb feltöltött medencéi az Amur-mellék, a Mandzsu-medence. A második lépcsőt Oroszország távol-keleti hegyei, a Mandzsu-hegyvidék, az Észak-koreai-hegyvidék, a Kínai-alföldet behálózó kisebb hegyvonulatok, a Jünnan-Kujcsou-fennsík = Dél-kínai-karsztvidék, a Dél-kínai-hegyvidék fedi le. A középső ív kisebb medencéi: a Szecsuáni-Vörös-medence, az Alsó-Jangce-medence. A második és a harmadik lépcső köze már annyira megsüllyedt, hogy beltenger és peremtengerek öntötték el. A harmadik lépcsőfok a félszigeteken, szigeteken halad (Kamcsatka-félsziget, Szahalin-sziget, Kuril-, Japán-szigetek, Koreai-félsziget keleti részén: Kelet-koreai-hegyvidék, Ryu-kyu-szigetek, Tajvan, Fülöp-szigetek egészen Celebeszig). A szigetívektől keletre a Csendes-óceán helyenként 10000 m-t is meghaladó mélységű árkai jelzik a Pacifikus-lemez alábukási övezetét.