Még az első világháborúban, az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében kezdett el fejlődni a katonai meteorológiai tevékenység. Az "időjósokat" elsősorban a gáztámadások elleni védekezésnél alkalmazták. A 24 órás szolgálatban dolgozó időjelző-gázfigyelő katonák felszerelése mindössze egy iránytű, egy óra és egy jegyzetfüzet volt. A vegyvédelem mellett a tüzérség is ellátta feladattal őket: a lövegek célpontossága miatt meg kellett tudni határozniuk a szél irányát és nagyságát.
Az előrejelzések igazán nagy fontosságot a II. világháborúban kaptak, amikor a repülőalakulatok bevethetősége függött a pontos prognózistól.
A háború után a magyar katonai meteorológiai szolgálat 1949-ben alakult újra, és egészen 1991-ig a légierő alárendeltségébe tartozott. Ezt követően Katonai Meteorológiai Központ néven a hadműveleti főcsoportfőnökség alárendeltségébe került. 1997. szeptember 1-je és 2000. november 30-a között Magyar Honvédség Meteorológiai Hivatala néven a vezérkar közvetlen szerve volt, 2000. december 1-je óta az Összhaderő Logisztikai és Támogató Parancsnokság alárendeltjeként MH Meteorológiai Szolgálat megnevezéssel működik.
A Meteorológiai Szolgálat alaprendeltetéséből eredően képviseli a honvédelem érdekeit az ország meteorológiai infrastruktúrájának kialakításában és fejlesztésében, az időjárási információk előállításában, gyűjtésében és feldolgozásában. Tervezi, szervezi és koordinálja a meteorológiai támogatás feladatait, szabályzatokat, szabványokat és utasításokat dolgoz ki a katonai meteorológiai szolgálat szakmai tevékenységének szabályozására. Közvetlenül is részt vesz a meteorológiai támogatás feladatainak végrehajtásában, a Magyar Honvédség vezető szerveinek, csapatainak és törzseinek, valamint a fegyveres társtestületek és rendvédelmi szervek időjárási információkkal történő ellátásában. A magyar katonai repülőtereken észlelt időjárási adatok, illetve az ott készített bizonyos jelentések és előrejelzések bekerülnek a NATO meteorológiai információs rendszerébe, így azok a tagállamok meteorológusai számára is elérhetők.
A számszerű időjárás-előrejelző modellek kezdeti feltételeit előállító eljárás, amely megfigyelések és az adott időpontra vonatkozó numerikus előrejelzés kombinációjára épül. Eredménye az analízis.
A levegő (gázfázisú közeg) és a benne lebegő kis méretű szilárd vagy cseppfolyós halmazállapotú részecskék rendszere.
Vegyes szerkezetű (réteges és gomolyos) alacsonyszintű felhő, színe szürkés, sötét foltokkal tarkítva. Jele Sc.
Alacsonyszintű (Stratus), a ködhöz hasonló felhőréteg. Jele St.
Sugárzás-visszaverő képességet kifejező mérőszám. A felületről visszavert sugárzás és a felületre beeső sugárzás erősségének a hányadosa. Ez a mérőszám az abszolút fehér felületeknél 1, az abszolút fekete felületek esetében pedig 0 (pl. a friss, tiszta hó albedója megközelíti az 1-et).
Azok a légköri gázok, amelyek mennyisége a légkörben hosszú időn át változatlan. Ilyenek a nitrogén, az oxigén, a nemesgázok. A változó gázok mennyisége néhány év, vagy évtized alatt módosul. A legfontosabbak: szén-dioxid, metán, hidrogén, ózon.
A légkör azon része, amelyik a felszíntől 35 km-es magasságig terjed, magában foglalva a troposzférát, tropopauzát, valamint a sztratoszférát.
Középmagas szintű, jól elkülönülő gomolyokból, vagy lapocskákból álló, gomolyos szerkezetű felhő, a Napot és a Holdat eltakarja, de az egyes elemek között áttűnik az ég. Jele Ac.
Rostos, vagy sávos szerkezetű, szürkés színű rétegfelhő, a Nap és a Hold elmosódottan áttűnik rajta. Jele As.
Hagyományosan a pillanatnyi időjárás szinoptikus térképekkel történő leírását jelenti. Az időjárás matematikai modellekkel történő előrejelzésénél a megfigyelt és a számított adatok segítségével megadott kezdeti feltételeket értik alatta.
A szabályszerűtől való eltérés.
A légnyomási képződmények egyik jellegzetes megjelenési formája; az északi féltekén az óramutató járásával megegyező irányú, nagykiterjedésű örvény, amelynek középpontjában a legmagasabb a légnyomás és kifelé haladva csökken. Benne általában száraz, napos (télen gyakran ködös) az idő.
130-160 km vastag, képlékeny, alakváltozásokra képes övezet a felső földköpeny alsó részén.
Magyarul: légkör. A Földet, illetve más égitesteket körülvevő gázburok. A földi atmoszféra főleg nitrogénből és oxigénből áll. Tömege és sűrűsége jóval kisebb a Föld többi szférájánál és fölfelé haladva rohamosan csökken. A légkör tömegének 99%-a az alsó 80 km-es vastagságú részben helyezkedik el. Kiterjedésének felső határa nehezen meghatározható. 800 km magasan egyes légrészecskék legyőzve a Föld tömegvonzását már "kiszöknek" a légkörből, de még 1000 km magasságban is találkozni lehet légrészecskékkel. Anyagi összetételében az alapgázok, a vendéggázok és a szennyeződések játszanak fontos szerepet. Az alapgázok a nitrogén, oxigén, a nemesgázok. A vendéggázok az ózon, a szén-dioxid, és a vízgőz. Szennyeződések a por, a sókristályok, füst, hamu, korom, virágporszemek, baktériumok.
A földrajzi övezetességen kívül eső.
Öböl a Fekete-tengeren, a Krím-félsziget mellett, ahol 1854. november 14-ére virradó éjszaka egy hirtelen kitört vihar katasztrofális pusztítást végzett az egyesült angol-francia-török hajóhadban.
Magasszintű, jégtűből álló, gomolyos szerkezetű felhő, egymástól elkülönülő, árnyék nélküli kis gomolyokkal, vagy pamacsokkal. Jele Cc.
A légkörnek az az állapota, amikor az izobár-felületek párhuzamosak az izoterma-felületekkel.
Az egy élőhelyen, adott időpontban található élőlények tömege.
Az élet színtere a Földön. Magában foglalja a kéreg, a levegő- és a vízburok azon részét, amely életre alkalmas, valamint az ott található összes élőlényt.
A borult ég teljes felhőfedettséget jelent, azaz sehol sem látszik az ég kékje. Azonban az is előfordulhat, hogy vékonyabb cirrostratus rétegen még kivehető a Nap korongja, tehát ilyen esetben nem állapítható meg határozottan a borultság. Ebben az esetben a globálsugárzás a döntő. Amennyiben 400 W/négyzetméter alatti, akkor megállapodás szerint borult az ég.
Az előrejelző modellek kezdeti feltételeinek takarékos pontosítása érdekében egy kitüntetett földrajzi térségben, időszakosan, időben és térben sűrítetten végzett meteorológiai mérések és megfigyelések.
A légnyomási képződmények egyik jellegzetes megjelenési formája: az északi féltekén az óramutató járásával ellentétes irányú örvény, amelynek a középpontjában a legalacsonyabb a légnyomás és kifelé nő. A markáns időjárási jelenségek, a többnyire felhős, csapadékos időjárás hordozója.
A légköri áramlatok körforgása.
Magasszintű, jégtűből álló, gomolyos szerkezetű felhő, egymástól elkülönülő, árnyék nélküli kis gomolyokkal, vagy pamacsokkal. Jele Cc.
Magasszintű, réteges szerkezetű felhő, a jégtűk fehér, áttetsző fátylat alkotnak, a Nap és a Hold átlátszik rajtuk. Jele Cs.
Jégtűkből álló, magasszintű, fonalas szerkezetű felhő, saját árnyéka nincs. Jele Ci.
A Föld forgása következtében fellépő kitérítő erő, melynek hatására az áramlások az északi félgömbön jobb, a déli félgömbön bal kéz felé térnek ki.
Nagy magasságba (esetenként 10 km fölé) tornyosuló, gomolyos szerkezetű, felhő, amelynek tetejéhez gyakran jégtűkből álló,általában üllőalakú, cirrusfelhő is kapcsolódik. Jele Cb.
Karfiolra emlékeztető, vastag, gomolyos szerkezetű felhő. Jele Cu.
A levegő mindig tartalmaz több-kevesebb vizet. A harmatpont alá hűlt levegőből kiváló szilárd vagy cseppfolyós víz a csapadék. Keletkezése és halmazállapota szerint osztályozhatjuk. Ez utóbbi szerint megkülönböztetünk folyékony (harmat, szitáló eső, zápor, felhőszakadás, tartós eső, stb.) és szilárd halmazállapotú (hó, zúzmara, dér, stb.) csapadékokat. A keletkezésük helye szerint megkülönböztetünk hulló és nem hulló csapadékot.
A csapadék a levegő víztartalmából kondenzáció folytán keletkező folyékony vagy szilárd halmazállapotú, a földfelszínre lejutó víz. A légkörben a víz mindhárom halmazállapota megtalálható. Ha a levegő hőmérséklete a harmatpont alá csökken, túltelítetté válik, vízgőztartalmának egy része kicsapódik. A nem hulló csapadékok esetében a kicsapódás közvetlenül tárgyak felszínén történik (dér, zúzmara, harmat). A hulló csapadékok keletkezését felhőképződés előzi meg.
Szélkifúvás, a szél által okozott talajfelszín pusztulás.
A földfelszín felülete, vagy a vele közvetlenül érintkező levegő harmatpontja fagypont (0 fok) alatt van. A víznek a felületekre szublimációval történő kicsapódása szilárd halmazállapotban, vékony jégréteg formájában történik.
Az égboltot akkor nevezzük derültnek, ha a felhőzet mennyisége nem éri el az 1/8-ot. Amikor egyetlen felhő sincs az égen, akkor felhőtlen az égbolt.
Az elektromosan szigetelő vagy félvezető anyagokban elektromos térben bekövetkező polarizáció (töltésszétválás) mértéke. Az úgynevezett komplex dielektromos állandó értéke K = 0,93 vízre és K = 0,176 jégre.
Az alsó légrétegekben "széttartó" áramlás (az áramló légrészecskék távolodnak egymástól). Általában száraz, napos (télen gyakran ködös) időjárás előidézője.
European Centre for Medium Range Weather Forecasting. A Readingben (Anglia) működő Európai Középtávú Időjárás-előrejelző Központ, amelynek Magyarország 1997 óta társult tagja.
Egy adott hely időjárásának hosszabb időszak alatt megfigyelhető szabályszerű, vissza-visszatérő eseményeiből kialakuló rendszere.
A Föld sokféle éghajlata közötti eligazodást segítik a különféle szempontokból történő osztályozások. Az első osztályozást a görögök végezték, az éghajlati öveket szélességi körökkel határozták meg. A Köppen-féle osztályozás alapja a hőmérséklet és a csapadék, a Trewartha-féle a légtömegek tulajdonságait veszi figyelembe. Ez utóbbi 16 éghajlati övet definiál: 1. trópusi esőerdő, 2. szavanna, 3 trópusi száraz szavanna, 4. hűvös parti sivatag, 5. szubtrópusi sztyepp, 6. mediterrán, 7. szubtrópusi csapadékos nyarú, 8. enyhe telű óceáni, 9. nedves kontinentális hosszú meleg évszakkal, 10. nedves kontinentális rövid meleg évszakkal, 11. mérsékelt övi sztyepp, 12. mérséklet övi sivatag, 13. óceáni szubpoláris, 14. szárazföldi szubpoláris, 15. tundra, 16. állandó fagy.
Az elektromágneses hullámokat szabályosan váltakozó elektromos és mágneses erőtér hozza létre. A fény is elektromágneses hullám. Az elektromágneses hullámok tulajdonságait a hullámhosszuk határozza meg. Nevezetes elektromágneses sugarak: a röntgensugárzás, az infravörös sugárzás, a rádióhullámok.
A különböző hullámhosszú elektromágneses sugarak összessége alkotja az elektromágneses színképet. A legnagyobb hullámhosszú rezgések közé az egyenáram és a váltakozó áram tartozik, rövidebb hullámhosszúak például a rádióhullámok, ezt követi az infravörös és a látható fény tartománya. A színkép egy kis tartományát foglalják el a látható fénysugarak. A különböző hullámhosszúságú sugarakat különböző színűeknek látjuk. Az ultraibolya és a röntgensugárzás hullámhossza még rövidebb.
A Föld sarki jégtakaróinak és magashegységi gleccsereinek kiterjedése egyes földtörténeti korszakokban a jelenleg jégmentes területekre.
A meleg felszíni víz 5-10 évenkénti behatolása a többnyire hűvös (a hideg tengeráramlások miatt hűvösen tartott) tengerfelszín közeli víz helyére a Csendes-óceán perui és ecuadori partjainál. A Csendes-óceán egyenlítői zónájának vízkörzésében és légkörzésében mutatkozó anomália, nagytérségű időjárás módosító hatással.
A Föld forgása következtében fellépő kitérítő erő, melynek hatására az áramlások az északi félgömbön jobb, a déli félgömbön bal kéz felé térnek ki.
Kisugárzás, kibocsátás. A fizikában elektromágneses hullámok kibocsátása, mikrorészecskék (elektron, proton, stb.) atommagokból vagy más elemi részecskékből történő kibocsátása, illetve elektronok kilépése fémekből hevítés vagy fény hatására. Tágabb értelemben, pl. a környezetvédelemben, használjuk különböző anyagok (főként szennyező anyagok) kibocsátásának jellemzésére.
Electronic Numerical Integrator and Computer (ENIAC). Az 1940-es években az USA egyik első nagyszámítógépe, amelyen Neumann János gépidőt szerzett az időjárás-előrejelző modellek kísérleti futtatására.
"Együttes"-előrejelzés, amelynek az a lényege, hogy az előrejelző modell egyenleteit az eredeti futtatáson kívül a kezdeti feltételek kicsiny, hibahatáron belüli megváltoztatásával többször is lefuttatják. A végső, valószínűséggel kifejezhető eredményt a kapott eredmények együttesének szórása adja.
Az erózió során lehordott, lepusztított.
A külső erők (víz, jég, gleccserek) felszínformáló tevékenysége.
Erősen felhős égen a felhőzet összmennyisége 6/8 - 7/8. Amíg egy kis helyen is látszik az ég kékje, addig még erősen felhős az ég.
Azon légköri gázok, amelyek mennyisége a légkörben néhány nap alatt is jelentősen megváltozhat. Ilyen többek között a vízgőz, a szén-monoxid, az ammónia és a kén-dioxid.
Az a földrajzi tartomány, amelyen az analízist megváltoztatva a megadott kiértékelési tartományra vonatkozó előrejelzés a lehető legnagyobb mértékben fog megváltozni. Az érzékenységi területen végzett célzott megfigyelésektől a kiértékelési tartományra vonatkozó előrejelzés javulását várhatjuk.
Folyékony halmazállapotban, 0°C felett hulló csapadék. A cseppek átmérője 0,5 mm feletti. Az ez alatti cseppek okozta csapadékot már szitálásnak nevezik. Leggyakrabban az esőrétegfelhőből (nimbostratus) esik.
Mind az alacsonyszintű, mind a függőleges kiterjedésű felhőkhöz sorolják. Egyenletes, csaknem egységesen szürke réteg, vegyes halmazállapotú. Jele Ns.
A baktériumok és a kékmoszatok kivételével az összes élőlény sejtje, amelyben a sejt építő- és lebontó folyamatai elkülönült, de egymással a legszorosabb kapcsolatban lévő sejtszervecskékben játszódnak le.
Europe's Meteorological Satellite Organization. A nyugat-európai országok által létrehozott, időjárási műholdakat (EUMETSAT) fejlesztő, üzemeltető, ezek információit feldolgozó szolgáltató szervezet, amelynek Magyarország a társult tagja. Székhelye Darmstadt (Németország).
A világtenger vízszintjének emelkedése, melynek okai lehetnek a jégtakarók olvadása, illetve az óceánok kapacitásának csökkenése.
Anyagkiválás párolgás vagy bepárolódás útján. (Sókiválás a tengervízből.)
A Föld Nap körüli keringésének és a Föld tengelyferdeségének hatására kialakuló nevezetes földrajzi dátumok által meghatározott időszak.
A felső légkör 500 km feletti részének neve, mely rendkívül ritka, de ennek ellenére tartalmaz atomos oxigént és nitrogént. Hőmérséklete azonos a termoszféra hőmérsékletével. Három alcsoportra osztható; a Helioszférára, a Protonoszférára és a Magnetoszférára.
Magasszintű, réteges szerkezetű felhő, a jégtűk fehér, áttetsző fátylat alkotnak, a Nap és a Hold átlátszik rajtuk. Jele Cs.
A légkörben lebegő, apró vízcseppek és/vagy jégkristályok halmaza. A talaj közelében lévő formája a köd.
Heves csapadék záporeső vagy zivatar formájában. Közép-Európában óránként mintegy 60 liter/négyzetméter vagy annál több eső számít felhőszakadásnak.
Az atmoszféra 82-500 km feletti magasságú tartománya, melynek részei: a termoszféra, a tropopauza, valamint az 500 km feletti exoszféra. A termoszférában a nitrogén és az oxigén még mindig a legjelentősebb gáz, sok ionizált rétege van. A felső légkörben képződik a sarki fény is.
Olyan, szakemberek által kívánatosnak és követendőnek tartott gazdaságfejlődési modell, amely anyag- és energiatakarékos termeléssel, a fogyasztás ésszerű szintjén biztosítja az alapvető emberi szükségleteket úgy, hogy megőrzi a természeti erőforrásokat a következő generációk számára is. A modell a luxusfogyasztás és egyes gazdasági tevékenységek korlátozását jelenti a fejlett országok számára.
Növényzet, növényvilág; valamely vidék vagy geológiai korszak növényfajtáinak összessége.
Az a folyamat, amelyben a növények a napfény energiájának segítségével vízből és szén-dioxidból a növekedésükhöz és a szaporodásukhoz fontos vegyületeket állítják elő. A fotoszintézis másik fontos terméke az oxigéngáz, melyet a növények a levegőbe bocsátanak ki.
Három nagy egymásba kapcsolódó szélrendszer adja az alapját. Ezek a passzát szelek, a nyugati szelek és a sarki szelek rendszere. Az északi és déli félgömbön a 25. szélességi fok környékén magasnyomású öv helyezkedik el, mely a passzát szelek kiindulási helye. A passzát szelek haladási sebessége átlag 6 m/s. Az északi félgömbön előbb É-i, majd ÉK-i irányból fújnak az Egyenlítő felé. A déli félgömbön D-i, majd DK-i irányból fújnak az Egyenlítő felé. A nyugati szelek a 30. és a 60. szélességi fokok között mindkét félgömbön érvényesülnek. Hajtóerejük egyrészt a légnyomáskülönbségek, másrészt a troposzféra felső határában nagy sebességgel mozgó futóáramok (jet stream-ek), melyek sebessége 350 km/h. Irányuk nyugatias, de kígyózó mozgást vesznek fel a felszín egyenetlensége miatt. Egyre jobban elmélyülő kígyómozgási kanyarulatok hozzák létre a ciklonokat és anticiklonokat. A sarki szelek a pólusokhoz közel eső területeket uralják, kialakulásuk oka hőmérsékleti eredetű.
A kéreg mozgásainak kísérőjelenségei. Kiváltó okaik szerint háromféle csoportba sorolhatók. A rengések 90%-a tektonikus eredetű, s általában ezek a legpusztítóbbak és legnagyobbak; 7%-uk vulkanikus eredetre vezethető vissza, végül 3% a beszakadásos rengés, melyek kiváltói a felszín alatti üregek és barlangok beomlása. A rengéserősség mérésére magnitudo skálát használnak, illetve a 12-es fokozatú Mercalli-Cancani-Sieberg féle földrengésfokozatokat.
Egységnyi tömegű levegő helyzeti energiája a tengerszinthez viszonyítva.
Olyan számszerű időjárás-előrejelző modell, amely az egész Földre készít előrejelzést. A globális modellek tipikus felbontása napjainkban 40 és 100 km közé esik.
A légkör átlaghőmérsékletének az egész Földre kiterjedő emelkedése. Szerepet játszhat benne az emberi tevékenység is, elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok felhasználása eredményeként.
Karfiolra emlékeztető, vastag, gomolyos szerkezetű felhő. Jele Cu.
Global Telecommunication System (GTS). A Meteorológiai Világszervezet által koordinált, a nemzetközi meteorológiai adatcserét bonyolító világméretű meteorológiai távközlési rendszer.
Gyengén felhős égen az összfelhőzet az égbolt 1/8 - 3/8 részét takarja el.
A légkörben megfigyelhető optikai jelenség, 22 fokos és 46 fokos sugarú gyűrűk a Nap és Hold körül. A Nap és a Hold fénye megtörik a cirrusokban található jégkristályokon. A fénygyűrű tehát némi fenntartással rossz időre utaló jelnek is tekinthető.
A földfelszín, a rajta lévő tárgyak és a velük közvetlenül érintkező levegő a kisugárzás következtében harmatpontjáig hűl és ebből a levegőből a víz, folyékony állapotban a felületekre kicsapódik.
Az a hőmérséklet, amelyre a levegőt lehűtve a benne lévő vízgőz kicsapódik, és köd vagy felhő keletkezik.
Átmeneti csapadékforma a havazás és az eső között. A csapadék képződésekor már hókristályok alakulnak ki, de a felszín közelében lévő melegebb levegőben hullás közben egy részük megolvad, azaz együtt esik az eső és a hó. A felszíni hőmérséklet ilyenkor akár 4-5 °C is lehet. Felhője az Altrostratus és a Nimbostratus.
Tisztán jégkristályokból álló csapadék. A magasban, a csapadékképződés helyén már 0 °C alatti a hőmérséklet, és a talaj közelében is fagypont közelében van.
Az időjárási front egyik változata, amikor az áramlás a hideg levegőt a korábban melegebb levegővel borított terület fölé hajtja. Kísérőjelensége a gomolyos felhőzet, az általában záporszerű csapadék, gyakran a viharos szél és a zivatar.
A medencékben, így a Kárpát-medencében is, télen gyakran kialakuló időjárási helyzet. Ilyenkor a magasban ugyan meleg áramlás alakul ki, de a medence alsó légrétegeiben nagyobb fajsúlya miatt megülepedik a fagyos, nyirkos, általában ködös levegő. Ezt a megülepedett hideg légréteget nevezzük hidegpárnának. Az alsó hideg réteg ilyenkor általában néhány 100 m vastag, a hegyek (pl. a Kékestető) kiemelkedhet belőle és napsütésben fürödhet. A hidegpárna fölött akár 5-10 fokkal melegebb lehet, mint a medence fenekén.
Olyan számszerű időjárás-előrejelző modell, amelyben a függőleges gyorsulásokat elhanyagolják. Ez a közelítés elsősorban a nagytérségű folyamatok (ciklonok) leírására alkalmas, de a kisebb skálákon is jól működik egészen addig, amíg a horizontális rácsfelbontás nagyobb, mint 2-5 km.
A kicsapódás parányi jégkristályok formájában történik. A jégkristályok közepes és nagyméretű hópelyhekké tapadhatnak össze. Felhője az Altrostratus és a Nimbostratus.
2-5 mm átmérőjű fehér jéggömböcske. Felhője az Altrostratus és a Nimbostratus.
Havazás közben, vagy havazás után alakul ki, amikor az erős szél a friss havat magával ragadja, és egyenetlen talajfelszín felett gyakran hóakadályokat épít. A közlekedést nagyon megnehezítheti, az utakra akár több méteres hófalakat is képes építeni. A hótorlaszok jellemzően a szélirányra merőleges hosszúkás mélyedésekben, völgyekben alakulnak ki, azaz széliránytól függően mindig másutt, de egy széliránynál mindig következetesen ugyanott. Magyarországon ilyen jellemző helyek például északkeleten a Bodrog és a Hernád völgye, valamint a Bakonyban az Egervíz völgye.
A záporeső szilárd halmazállapotú megfelelője. A hózápor is konvektív jellegű csapadék. Nagyobb hózápornál villámlás és mennydörgés is előfordulhat, ilyenkor beszélünk hózivatarról. A csapadékot adó felhő szerkezete hasonló a záporesőt adó felhőjéhez.
Az anyag egyik makroszkópikus állapotjelzője, ami a termikus állapotot jellemzi. Többfajta mértékegysége is használatos, a Celsius-fok, a Kelvin-fok, a Reaumur-fok, és a Fahrenheit-fok.
Az átlaghőmérséklettől való eltérés egy adott földrajzi helyen.
A légkörben a hőmérséklet felfelé haladva általában csökken. Ennek az ellentettje a hőmérsékleti inverzió, vagyis ha a hőmérséklet a magassággal nő.
Az áramlás tulajdonságait leíró egyenletekben fellépő leggyakoribb, legjellemzőbb hullámok.
A hurrikán olyan ciklonálisan,vagyis az északi féltekén az óramutató járásával ellentétes,a délin vele egyező irányban forgó több száz kilométer átmérőjű felhőörvényt jelez, amely a trópusokon, azaz a Ráktérítő és a Baktérítő közötti területen,egészen pontosan a 10. és a 20. szélességi kör között keletkezik. E zónára utalva trópusi ciklonnak is szokták nevezni, de az örvénylés irányát nem számítva semmiben sem hasonlít a nálunk is előforduló mérsékelt övi ciklonokhoz. A Csendes-óceán térségében ezt a képződményt tájfunnak hívják.
A trópusi ciklonok a mérsékelt öviekkel ellentétben nem két légtömeg határán képződnek. Létrejöttükben a fő szerepet a meleg, nedves trópusi levegő és a meleg, legalább 26-27 °C-os tengervízfelszín játssza. Ha ezek az alapvető feltételek nincsenek meg, akkor kialakulásuk nem valószínű.
A meleg óceán felett páradús, forró levegő emelkedik a magasba, és spirális forgásba kezd (északi féltekén az órajárásával ellentétes, a délin megegyező irányban). A kialakult légköri képződmény csak trópusi viharnak nevezhető addig, míg a benne mozgó szelek sebessége el nem éri a 74 mérföld/órát (megközelítőleg 120 km/h). E fölött nevezik hurrikánnak (tájfunnak), és a szakemberek hivatalosan is regisztrálják az ilyen képződményeket; nevet kapnak, és mozgásukat folyamatosan nyomon követik.
A trópusi ciklon mérete és a benne lévő légnyomás jelentősen kisebb, mint mérsékelt övi társaié. A trópusi ciklonban a szél elérheti akár a 240-350 km/h sebességet, ami már óriási pusztításhoz vezethet. Szemben a mérsékelt övi ciklonokkal, a trópusi ciklonokban nincsenek időjárás i frontok. A ciklon középpontjában található a legkisebb légnyomás, itt kialakul egy lefelé mozgó áramlás, ahol a felhők feloszlanak, és a műholdképeken kis fekete lyuknak látszanak. Ezt a részt nevezik a ciklon szemének, mérete mindössze 15-40 km. A szemet gyűrű alakban óriási felhőfal övezi, melyet a rendkívül heves feláramlások hoznak létre. Ez a viharzóna. A felhőfal a teljes troposzférát átfogja, és igen intenzív csapadék zúdul le belőle.
Évente átlagosan mintegy 84 trópusi vihar és 45 hurrikán / tájfun alakul ki a Földön. A trópusi ciklonok okozta károkról csupán becslések állnak rendelkezésre. A pusztítás nagyságrendjét jól mutatja, hogy az egyik legemlékezetesebb hurrikán, az Andrew, az evakuálás ellenére 50 ember életét oltotta ki, és a keletkezett károk meghaladták a 30 milliárd USA dollárt.
A hurrikánokat a szakemberek erősségüktől függően osztályozzák. Minden kategóriához megadják a vihar magjának légnyomását, ami minél alacsonyabb, annál nagyobb pusztító erőt képvisel. Jellemzik továbbá a szél sebességét, a tengerszint emelkedését és a károk mértékét.
A légkör fizikai tulajdonságainak és folyamatainak egy adott helyen rövidebb időszak (néhány óra vagy nap) során meghatározott állapota.
A fizikai tulajdonságaiban, elsősorban hőmérsékletében egymástól jelentősen eltérő levegőtömegek érintkezési (keveredési) zónája, amely az uralkodó áramlással együtt mozog (a ciklon szerkezetének, áramlási rendszerének szerves része). Az időjárás-változások legfőbb hordozója.
Radarberendezés, amely a folyékony vagy szilárd halmazállapotú vízcseppek térbeni elhelyezkedését mutatja a légkörben.
International Meteorological Organization (IMO). A WMO elődje, a meteorológiai tevékenység nemzetközi összehangolására 1905-ben megalakult szervezet.
Az elektromágneses sugarak egy tartománya az elektromágneses spektrumban, hősugárzásnak is nevezzük.
Két glaciális közötti (jégkorszakok közötti) hosszabb, melegebb éghajlatú szakasz.
A meteorológiában valamely folyamat szokásossal ellentétes viselkedése.
Az atmoszférának a sztratoszféra feletti része, amely ionizált állapotban van. Az elektromos áramot vezeti. Okozója lehet természetes ibolyántúli, röntgen, kozmikus, neutron vagy más sugárzás. Mérőszámai a sűrűsége és a talajtól mért magassága. Az ionoszférához sorolhatók a Van Allen-övek is. A hőmérséklet az ionoszférában növekszik, akár több ezer Celsius-fok is lehet.
Az ipari objektumokban, vegyi üzemekben bekövetkező üzemzavar illetve baleset, emberi egészséget károsító, mérgező anyagok kibocsátásához vezethet. A különböző balesetek során a légkörbe került szennyező anyagok terjedését, hígulását, kimosódását nagymértékben meghatározzák az időjárási viszonyok, ezért a meteorológiai szolgálatoknak világszerte nagy szerepük van az ipari- vagy nukleáris balesetelhárítási rendszerek működtetésében.
Az OMSZ a csernobili atomerőmű balesetének tapasztalatai alapján kutató-fejlesztő munkával készült fel a szennyező anyag terjedésének nyomon követésére, illetve előrejelzésére. Az időjárás előrejelzési modellek a különböző meteorológiai elemekre vonatkoztatva 3-, illetve 6-órás időlépcsőben szolgáltatják a számítási eredményeiket a különböző meteorológiai elemekre. Amennyiben hazai vagy nemzetközi balesetről érkezik hír, a szolgálatban lévő előrejelző szakemberek azonnal munkához látnak, rövid idő múlva pedig már nyilatkozni is tudnak arról, hogy az előrejelzések alapján számítani lehet-e arra, hogy a szennyező anyag csóva az előrejelzési időn belül eléri Magyarország területét. Ha igen, akkor a belépés helyét és időpontját is meg tudják adni, illetve a csapadék-előrejelzések alapján a szennyező anyag kimosódásának mértékére is lehet következtetni.
Belül átlátszatlan, fehér maggal rendelkező, egyébként átlátszó jéggömböcske (mérete 2-5 mm). Rendszerint Cumulonimbus-ból esik.
A borsószemtől a tojás méretéig terjedő nagyságú jégszemek, esetenként több jégszem összefagyásával keletkező, ennél is nagyobb jégdarabok, melyek csak Cumulonimbus-ból esnek.
Olyan időszak a Föld történetében, amikor az egyébként el nem jegesedett területeket belföldi jégtakarók és gleccserek borították. Okai az éghajlatváltozásokban keresendők. Tanúi a glacigén üledékek, gleccserkarcok. Kialakulásuk okairól általánosítható és teljes egészében elfogadható elmélet még nem született.
Nagyon alacsony külső hőmérsékletnél a fagypont alá hűlő ablaküvegen kialakuló jégkristályok. A szobában közvetlenül az ablak mellett a levegő harmatpontja lehet fagypont alatt vagy felett is.
Az időjárás matematikai modellekkel történő előrejelzésénél, a számítások kezdeti időpontjában, fontos a számítások kiinduló alapját képező uralkodó időjárás pontos leírása. Az előrejelzés sikere nagymértékben e kezdeti feltételek pontosságának függvénye.
A komplex szerkezetek, rendszerek vezérlésével és szabályozásával kapcsolatos logikai törvényszerűségeket feltáró, s matematikai összefüggéseikben meghatározó tudomány; az elektronikus számológépek és egyéb automatikus berendezések működtetésének és gyakorlati felhasználásának elmélete és gyakorlata.
Nem lineáris, bonyolult rendszerekben fellépő folyamat, amikor valamely hatás olyan további változásokat vált ki, amelyek az eredeti hatást erősítik (pozitív visszacsatolás), vagy gyengítik (negatív visszacsatolás). A negatív visszacsatolás az önszabályozás feltétele.
Éghajlattan.
A globális felmelegedés problémakörének gyakorlati szempontból talán legfontosabb kérdése az, hogy hogyan változik az egyes térségek, országok éghajlata. A regionális sajátosságok az éghajlati rendszer belső folyamatainak késleltető és térbeli újraelosztó szerepe miatt ugyanis az egyes térségekben nem egyszerre és nem azonos módon jelentkeznek. Bár a globális klímamodellek térbeli felbontása, s ezáltal fizikai teljessége ma még nem elegendő, az egyes térségekben megnyilvánuló klímaváltozások megbízható behatárolására, nagyobb, övezetes léptékben azonban kirajzolódik néhány egyértelmű elmozdulás a jelenlegi állapothoz képest.
A legnagyobb változás az északi félgömb magas szélességein várható, ahol a melegedés - főleg a hideg félévben - többszörösen meghaladja a globális átlag változását. A mérsékelt szélességeken a cirkuláció övezeteinek és képződményeinek áthelyeződése miatt a változások előjelének több kombinációja lehetséges a kisebb térségekben, főként, ha az aeroszolok területileg változó szerepét is tekintetbe vesszük.
Számos modelleredmény mutat arra, hogy jelentős klímaváltozás esetén a vízháztartás övezetes eloszlásának jelentős módosulására számíthatunk: trópusi és arktikus területek nedvességellátottsága fokozódhat, egyes mérsékeltövi térségek csapadékhiánytól szenvednének. Az éghajlatváltozás szempontjából a különböző földrajzi térségek más és más rizikófaktorral rendelkeznek. Egyesek gazdaságának kifejezetten előnyös, másoknak közömbös vagy előnytelen lenne a klíma eltolódása egy globálisan melegebb állapot felé.
Meglehetősen vitatott kérdés az is, hogy a felmelegedéssel párhuzamosan nő-e az éghajlat változékonysága, illetve szélsőségessége. Egyes, főleg az átlagok tendenciájával összecsengő szélsőséges éghajlati események (árvizek, aszály, trópusi ciklonok stb.) gyakorisága és mértéke természetesen megnőhet, esetleg pusztán az "átlag" eltolódásának hatására is anélkül, hogy a változékonyság mérőszámai módosulnának. A rendelkezésre álló adatok és modellkísérletek alapján ma még nem eldönthető, hogy van-e a változékonyságban valamilyen eltolódás.
Hazánkban a klímaváltozás kockázatának megítélésekor lényeges, hogy a Kárpát-medence a nedves óceáni, a száraz kontinentális és a nyáron száraz, télen nedves, mediterrán éghajlati régiók határán helyezkedik el. E határzónában az éghajlati övek kisebb eltolódása is oda vezethet, hogy országunk átcsúszik a három hatás valamelyikének uralma alá.
Mindaz amivel itt az éghajlatban tudományosan kimutatható változások folytatásaként, illetve lehetséges következményeiként foglalkoztunk, döntően csak hipotézis. A legfontosabb kérdésre, hogy az utóbbi évtizedekben bekövetkezett emelkedés az átlaghőmérsékletben valóban az emberi tevékenység által a légkör összetételében előidézett változások következménye, vagy az éghajlat természetes ingadozásainak egy melegedő ága, tudományos megalapozottsággal választ adni ma nem lehet. Épp annyira megválaszolhatatlan egyelőre annak előrejelzése, hogy a légkör összetételében kimutatható változások milyen konkrét változásokat okoznak a jövőben egy-egy földrajzi térség éghajlati paramétereinek alakulásában, tehát hogyan módosítják az ott élők életét. Túl keveset tudunk ehhez. A válaszadás megkísérléséhez még rengeteg tudományos kutatómunkára van szükség.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ma semmit sem tehetünk. A veszély fennáll, komoly, de egyáltalán nem egyértelmű jelzéseket ad a természet. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy életterünket, a légkört minél közelebb tartsuk ahhoz az állapothoz, amilyennek megismertük.
A repülőgépek sugárhajtóműjéből kiáramló égéstermékekre kicsapódott pára.
A napsugárzás hatására minőségük vagy formájuk miatt erőteljesebben felmelegedő talajfelszín-szakaszok fölött kialakuló feláramlás (termikus emelés) eredményeként létrejövő gomolyfelhő-képződés.
Kb. 100-600 km mélységben a földköpenyben a hőmérséklet és a sűrűségkülönbségek miatt kialakuló anyagáramlás. A kőzetlemezek mozgásában is fontos szerepet kap.
Az alsó légrétegekben "összetartó" áramlás (az áramló légrészecskék közelednek egymáshoz). Általában felhős, csapadékos időjárás előidézője.
A korallok sekély, meleg tengerekben élő, szilárd vázú telepes állatok. Hatalmas korallépítményeket; szirteket és zátonyokat építenek.
Olyan számszerű időjárás-előrejelző modell, amely ugyan nem az egész Földre, hanem csak egy kisebb földrajzi tartományra szolgáltat előrejelzést, ezt azonban a globális modellekénél jóval finomabb térbeli felbontással (5-25 km) teszi.
Nagy energiájú, töltéssel bíró elemi részecskék árama a kozmikus térségben.
Amennyiben a talaj közeli légrétegben játszódnak le a víz kicsapódásához vezető fizikai folyamatok, köd képződik. Ködnek tekinti a meteorológia azt, ha a látástávolság a talaj menti légrétegben nem haladja meg az 1 km-t. A köd keletkezhet: a levegőbe történő bepárolgással (párolgási köd); a derült vagy csak kissé felhős éjszakákon a földfelszín kisugárzása következtében, a talaj közeli levegő - főként télen - harmatpontjáig hűlésével (kisugárzási köd); két különböző hőmérsékletű, közel telített levegő keveredésével (keveredési köd); a lassan áramló levegő hideg felszín (talaj vagy víz) fölé érkezésével (áramlási, vagy advekciós köd). A kialakulás fázisa szerint is el lehet különíteni a ködfajtákat. Például a kisugárzási köd csak talajfelszín közelében, annak lehűlése miatt alakul ki, talajmenti ködnek nevezzük. Ekkor szemmagasságban még jó a látás, de ha folytatódik a ködképződés, kialakul egy olyan állapot, amikor az égbolt kékje, vagy a csillagok látszanak, de szemmagasságban már csak néhány száz méter a látástávolság. Ez a nyílt köd.
A közepesen felhős ég azt jelenti, hogy az összfelhőzet az égbolt 4/8 - 5/8 részét takarja el.
Rostos, vagy sávos szerkezetű, szürkés színű rétegfelhő; a Nap és a Hold elmosódottan áttűnik rajta. Jele: As
Mezoszféra; a légkör 50 - 85 km közé eső része.
Olyan nagytömegű ásványhalmazok, amelyek a földkéreg felépítésében nagy szerepet játszanak. Ásványi összetételük alapján beszélhetünk: egynemű kőzetekről (anyagát túlsúlyban egy ásvány építi fel, pl. mészkő, gipsz), és összetett kőzetekről, amelyeket többféle ásvány épít fel (pl. gránit). A kőzetek eredete alapján a főbb típusok: magmás, üledékes, átalakult. A felszíni kőzetek több mint 90%-át öt fő kőzettípus alkotja: 1. agyagpala 2. mészkő, dolomit 3. homokkő 4. bazaltos kőzetek 5. gránitféleségek.
Vulkáni kitöréskor a földfelszínre lépő olvadt kőzet. Hőmérséklete 1000-1300 °C.
Az Atmoszféra, a Föld gázburka. Tömege és sűrűsége jóval kisebb a Föld többi szférájánál és fölfelé haladva rohamosan csökken. A légkör tömegének 99%-a az alsó 80 km-es vastagságú részben helyezkedik el. Kiterjedésének felső határa nehezen meghatározható. 800 km magasan egyes légrészecskék legyőzve a Föld tömegvonzását már "kiszöknek" a légkörből, de még 1000 km magasságban is találkozni lehet légrészecskékkel. Anyagi összetételében az alapgázok, a vendéggázok és a szennyeződések játszanak fontos szerepet. Az alapgázok a nitrogén, oxigén, a nemesgázok. A vendéggázok az ózon, a szén-dioxid, és a vízgőz. Szennyeződések a por, a sókristályok, füst, hamu, korom, virágporszemek, baktériumok.
A víz három halmazállapotban is jelen van a légkörben: légnemű halmazállapotban vízgőz formájában, folyadékállapotban az esőcseppek formájában és szilárd halmazállapotban a jégszemek, vagy a jégtűk formájában. A különböző halmazállapotok között halmazállapot-változások zajlanak le. A szilárd és a folyadék állapot között megy végbe az olvadás és a fagyás, a folyékony és a légnemű állapot között a párolgás és lecsapódás, a szilárd és a légnemű között a szublimáció (a jég vízgőzzé alakulása) és a depozíció (a vízgőz jégkristályokká alakulása). Ezek az átalakulások egy része energiát termel, míg más részéhez energia kell. Energia kell a párolgáshoz, olvadáshoz, szublimációhoz, viszont energia szabadul fel a fagyáskor, a lecsapódáskor, illetve a depozíció során.
Egy adott levegőtérfogat a hőmérsékletétől függően különböző mennyiségű vízgőzt képes csak magába foglalni. Akkor mondjuk egy levegőtérfogatra, hogy telített, ha az adott hőmérsékleten már nem képes magába több vízgőzt befogadni. Minél magasabb a levegő hőmérséklete, annál több vízgőzt képes magába foglalni. Ha telítetlen levegőt elkezdünk lehűteni, egy idő után elérjük a harmatpontot, azt a hőmérsékletet, amelyre lehűtve a levegő telítetté válik, további hűtéskor a felesleges nedvesség folyékony víz formájában kicsapódik.
Azt a maximális vízgőzmennyiséget, amelyet egy köbméter levegő adott hőmérsékleten befogadni képes telítési abszolút nedvességnek nevezzük, mértékegysége g/m3.
A relatív nedvesség pedig azt fejezi ki, hogy az aktuálisan jelenlevő vízgőzmennyiség hány százaléka az adott hőmérsékleten maximálisan lehetséges vízgőzmennyiségnek. A telített levegő relatív nedvessége 100%.
A légnedvesség-változások főként a szervezet folyadék- és hőháztartását befolyásolják. A mérsékelt égöv embere számára a kellemes relatív nedvesség 50-75% körül van, ennél alacsonyabb értéknél száraznak érezzük a levegőt. Magasabb relatív nedvességnél azonban fülledtnek találjuk azt. Nyáron gyakran erős felmelegedéshez magas vízgőztartalom társul. Ekkor szélcsendes időben erős verejtékezés lép fel, de a keletkezett verejték nem tud elpárologni, emiatt nem hűl a test. Hamarosan hőfölösleg, hőpangás lép fel, a teljesítőképesség romlik.
A levegő nedvességtartalmának illusztrálására szemléletes példa: ha esős időben buszon utazunk, akkor a busz ablakai gyakran bepárásodnak. Ebben a szituációban a busz levegője meleg és a vizes ruhák, vizes esernyők párolgása miatt nagyon nedves. Az ablak viszont a kinti alacsony hőmérséklet miatt hideg. Az ablak mentén egy nagyon vékony levegőrétegben a hőmérséklet a harmatpont alá hűl, és a felesleges nedvesség az ablakra csapódik ki.
A jégvirág a párához hasonlóan alakul ki az ablakon. Ha a hőmérséklet odakint fagypont alá süllyed, a levegő nedvessége vagy a légnemű halmazállapotból rögtön szilárd halmazállapotúvá válik, vagy a pára fagy meg.
A nedvesség jelenléte a levegőben befolyásolja a látástávolságot is. Minél magasabb a légnedvesség, annál rosszabb a látás, alacsony nedvesség esetén a látástávolság nagyobb. Párás levegőben a tereptárgyak körvonalai elmosódnak, mintha a valóságosnál távolabb lennének. Alacsony nedvességnél éles kontúrok és színek jellemzőek. Ha 100 km-nél is messzebb lehet látni, a tereptárgyakat a valóságosnál közelebb érezzük. Távolságbecslésnél tehát figyelembe kell venni a párásságot is. Nappal szemben szintén nagyobb hibát követünk el a távolságbecslésnél, mint Napnak háttal.
Egy felületegység fölött elhelyezkedő levegőoszlop súlya, melynek értéke a tengerszinten négyzetcentiméterenként 1033 g (1 atmoszféra).
A levegő sűrűsége a magasság növekedésével csökken. Összetételében is változások lépnek fel, hiszen a könnyebb gázok (pl. a hélium és a hidrogén) a felsőbb, míg a nitrogén és az oxigén az alsóbb rétegekben vannak túlsúlyban. A magasság növekedésével a levegő sűrűsége a légnyomás hoz hasonlóan csökken.
A levegő sűrűsége a légnyomással egyenesen, a hőmérséklettel viszont fordítottan arányos és a nap- és az évszakoktól függően is változik. Számítására a következő képlet szolgál:
kg/m 3 -ben = (0,349 x légnyomás hPa-ban) / (273 %2b/- hőmérséklet °C-ban)
Tengerszinten és 15 °C-on a levegő sűrűsége 1,23 kg/m3
Ez az érték 15 km-es magasságban tizedére csökken.
A Föld külső, szilárd kőzetöve. A földkéregből és a földköpeny felső, szilárd részéből áll.
Az exoszféra (a felső légkör egyik része) tartományai közül egy. A benne lévő elektromosan töltött részecskék mozgását a Föld mágneses tere határozza meg. A Föld középpontjától kb. öt földsugár távolságra kezdődik és 11-20 földsugár távolságig tart.
1924-ben a már 54 éve eredményesen működő Országos Meteorológiai és Föld-delejességi Intézetben Dr. Róna Zsigmond királyi igazgató szobájába a tiszti kart értekezletre hívta össze. Az értekezleten rendkívül fontos napirend megbeszélésére került sor: a Magyar Meteorológiai Társaság megalakításának elhatározására. A társtudományok többsége ekkor már rendelkezett önálló szakmai tudományos társasággal, amelyek közül kiemelhetők azok, amelyekkel később szoros kapcsolat alakult ki, így pl. a Magyar Honi Földtani Társaság, Magyar Földrajzi Társaság, Magyar Hidrológiai Társaság stb. Az Intézet vezető munkatársai, valamint számos külső érdeklődő közreműködésével rövid időn belül lehetőség nyílott az alakuló közgyűlés megtartására.
Az alakuló közgyűlésen a sokrétű vita alapján körvonalazódott az alapszabálynak az az első változata, amelynek leglényegesebb részei ma is aktuálisak, és jelenleg is biztos alapot nyújtanak a Társaság tevékenységének irányításához, működtetéséhez. Az alapszabály egyértelműen rögzítette azt a ma is időszerű nézetet, mely szerint a Magyar Meteorológiai Társaságot nem kizárólagosan a tudósok csoportja képezi, - hiszen ennek a feladatnak a későbbi évtizedekben önálló szervezete lett a Magyar Tudományos Akadémia keretében - rajtuk kívül különböző jogokkal felruházott képviselők is helyet kaptak, akik a közélet különböző területén tevékenykednek, és munkájuk a meteorológiához közvetlenül, vagy közvetve kapcsolódik. E sajátos ötvözet tette a Társaságot mindenkor életképessé.
Nemcsak a különböző tudományterületek, hanem a különböző generációk is megtalálhatók a társaság tagjainak sorában. Ez utóbbit különösen fontosnak kell napjainkban is minősíteni, hiszen a Társaság tevékenységének folyamatos megújulása az idősebb generáció tapasztalata nélkül és a fiatalok lendületes aktivitásának hiányával nem tartható fenn. Az elfogadott alapszabály tehát egy olyan általános programot hirdetett meg és tömörített paragrafusokba, amely vezérfonalként szolgál ma is a Társaság működésében.
A magyar reformkor egyik vezéralakjának, gróf Széchenyi Istvánnak a kezdeményezésére 1825-ben határozták el az Akadémia megalapítását a magyar nyelv ápolására, a tudományok és művészetek magyar nyelven való művelésére.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után szüneteltetni kellett tevékenységét, majd csak szigorú hatósági ellenőrzés mellett korlátozottan működhetett. 1858 után végre újra megindult az Akadémia élete, és többek között megtörtént az a lépés, amely a meteorológia szempontjából különös jelentőségű. 1860-ban az MTA bizottságot küldött ki az ország természeti viszonyaira vonatkozó adatok gyűjtésének megindítására. Ennek folyamán az MTA Matematikai és Természettudományi Bizottságának felkérésére "Utasítás meteorológiai észleletekre" címmel sor került magyar nyelvű meteorológiai megfigyelési utasítások kidolgozására. Ezt követően további tárgyalások és előkészületek után 1867-ben az MTA matematikai és természettudományi osztálya megbízást adott Schenzl Guidónak, az MTA levelező tagjának, és Hunfalvy Jánosnak, az MTA rendes tagjának, hogy közösen készítsenek tervezetet a létesítendő központi meteorológiai és föld-delejességi intézmény szervezeti szabályzatára vonatkozóan. Ezt az Akadémia 1868-ban elfogadta, tehát a király elé lehetett terjeszteni. Ezen előzmények eredménye a Meteorológiai és Föld-delejességi Magyar Királyi Központi Intézet 1870-ben történő megalapítása.
Az MTA és az OMSZ történetének közös pontja amikor 1967-ben minisztertanácsi határozat alapján az Országos Meteorológiai Intézet a Minisztertanács közvetlen felügyelete alól rövid időre átkerült a Magyar Tudományos Akadémia elnökének hatáskörébe. A nem kellőképpen előkészített lépés zavarokat okozott, az OMI akadémiai kutatóintézetként való működtetése nem volt sikeres, ezért egy év múlva egy újabb határozattal az intézetet az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság felügyelete alá helyezték.
A meteorológiát, mint tudományterületet az MTA X. (Földtudományi) Osztálya gondozza. Az ásvány-kőzettan, bányászat, földtan, földrajz és térképészet, geodézia és geoinformatika, geofizika, geokémia, geonómia, hidrológia és a paleontológia művelőinek kiválóságai mellett a meteorológiának jelenleg az osztály rendes tagjai között három, tanácskozó jogú tagjai között egy, és az osztály közgyűlési doktor képviselői között két képviselője van.
Magyarországon három meteorológiai radar működik: Budapesten, Farkasfán (Szentgotthárd mellett) és Napkoron (Nyíregyháza mellett). A napkori radarállomás 2003. június 30-án került átadásra. Az új radar a legkorszerűbb műszerek egyike.
Az új meteorológiai radar főbb jellemzői:
A radar távvezérlése 512 kbit/s sebességű bérelt vonalon valósul meg. A méréseket vezérlő, az adatokat előállító számítógép Budapesten működik. A Napkorra telepített radar az EEC legkorszerűbb radarja. A digitális vevő az eddigieknél hatékonyabb talajcél elnyomást, több alapproduktum előállítását teszi lehetővé. A radar folyamatosan működik, 15 percenként ismétli a mérési programot, amelynek során 240 kilométer sugarú méréstartományban úgynevezett térfogati letapogatást végez. Ebből előállítható a maximum intenzitásmező, a csapadékösszeg mezők, a vertikálisan integrált víztartalom, a felhőtető mező, két magassági szint közötti intenzitáseloszlás és az adott intenzitásérték felszín közeli előfordulása.
Két alkalommal, 6-7 perces időeltéréssel, 30 km-es méréstartományban készített mérésekből pedig vertikális szélprofil készíthető, amely a szél irányát és sebességét adja meg 100 m-es függőleges felbontással. Az említetteken kívül 120 km-es méréstartományban is készülnek mérések. A radarfeldolgozó program területnagyságra, időtartamra, csapadékmennyiségre, a felhasználó által definiált határértékekre, határérték átlépésre vonatkozóan automatikus riasztást generál. A radar által nyújtott országos csapadékösszeg képek alapján - a felhasználó által a vízgyűjtők kontúrjait hagyományos szférikus koordinátarendszerben egymáshoz csatlakozó szakaszok végpontjaival meghatározott - tetszőleges számú vízgyűjtőre, részvízgyűjtőre megadható a csapadék területi átlaga és a terület csapadékkal való fedettsége (%). A radar elhelyezésére új torony készült, amely 5 méter belső átmérőjű, 3 szintes és 9 méter magas, henger alakú épület.
Meteorológiai radar az árvízvédelemben:
A korszerű hidrológiai előrejelzések, modellek számára is nélkülözhetetlenné váltak a radar adatok. A Felső-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság felismerte a mérések fontosságát, az árvíz elleni védekezéskor a megbízható információk szükségességét, ezért automatizálta a felszíni mérőhálózatot, a Tisza külföldi vízgyűjtő területén pedig automata állomások telepítését kezdeményezte. Az OMSZ-tal együttműködve megtett mindent annak érdekében, hogy a napkori radar korszerűsítése, lecserélése mielőbb megtörténhessen. Több éves előkészítő munka eredményeként az Országos Meteorológiai Szolgálat és az Országos Vízügyi Főigazgatóság 2001-ben aláírta a radarcseréről szóló megállapodást. Az OVF pénzügyi támogatásával, az OMSZ pedig a beruházás elvégzésével és az üzemeltetéssel járult hozzá a megvalósításhoz.
A napkori meteorológiai radarral újabb korszerű eszköz áll az árvízi védekezés szolgálatába.
Mintegy 3,5 milliárd évvel ezelőtt a Föld elvesztette elsődleges, szoláris eredetű légkörét (hidrogén és nemesgázok), majd a vulkáni tevékenységből felszabaduló gázokból alakult ki a Föld másodlagos légköre (H2O, SO2, N, CO, CO2, NH3, CH4). A légköri oxigén eredete azonban nem vulkáni, hanem fotodisszociációs és biogén.
Az időjárási frontok egyik változata, amikor a mozgó levegőben a meleg levegő hódít teret a hideg rovására. Kísérőjelensége általában a zárt, réteges felhőzet és a csendes, gyakran tartós csapadék.
A Naprendszer térségében keringő objektumok. Méretük a tízezred millimétertől több méterig változhat. Amikor a Föld áthalad egy-egy, összefüggő felhőt alkotó meteorrajon, az átlagosnál jelentősen több meteor villan fel a légkörben. E jelenséget nevezzük meteorzápornak.
A Kárpát-medence közepén fekvő Magyarország nagymértékben kitett az árvizek pusztításának. A vízgyűjtők nagyobb része külföldre esik, következésképpen az országot fenyegető árvizek is túlnyomórészt a határokon kívül keletkeznek, illetve az ott uralkodó időjárási viszonyoktól függenek. Jellegzetesek a télvégi, kora tavaszi, elsősorban a hóolvadásból származó, valamint a nyári csapadékok által kiváltott árvizek. A vízgyűjtők területén az atlanti-óceáni, a mediterrán és a kontinentális éghajlati hatások egyaránt érvényesülnek, így a folyókon gyakorlatilag az év bármelyik szakaszában keletkezhet árvíz. Az ország területének 23%-a árvízi elöntéssel veszélyeztetett terület, ez 670 települést, és közel 2,5 millió embert érint. Mindezek következtében Magyarországon a hidrológiának mindig is kitüntetett szerepe volt. A meteorológia és a hidrológia, mint a víz körforgását tanulmányozó tudományok szoros kapcsolata nem kétséges, a légkörben lévő folyékony gáz és szilárd halmazállapotú víz állapotváltozásaival kapcsolatos információk a hidrológia számára nélkülözhetetlenek. Megbízható mennyiségi csapadék-előrejelzéseket azonban csak a 70-es évek végétől, a nagyteljesítményű számítógépek alkalmazásától tudnak adni a meteorológusok a hidrológusoknak.
Az árvizek kiváltó oka legtöbb esetben a meteorológiai helyzetben keresendő. A vízgyűjtőre hullott sok csapadék vagy hóolvadás következtében olyan mennyiségű víz érkezik a mederbe, hogy azt már nem tudja elvezetni. Az 1970-es nagy tiszai árvíz, valamint az 50-es és 60-as évek dunai, tiszai árhullámai nyilvánvalóvá tették, hogy a két folyó árhullámainak alaposabb hidrológiai és meteorológiai tanulmányozására van szükség. Ugyanakkor a csapadék előrejelzése ennek következtében a mai napig a legnehezebb feladatok közé tartozik. Hidrológiai szempontból igazán veszélyes a rövid idő alatt lehulló nagy mennyiségű csapadék, melynek előrejelzése jelenti a legnehezebb feladatot a meteorológus számára. Az OMSZ-nál 1978 óta rendszeres, 24 órás mennyiségi csapadék előrejelzés készül a Duna és a Tisza teljes vízgyűjtő területére. Az Országos Vízjelző Szolgálat napi előrejelzései ma már nemcsak a vízállás- és csapadékadatokon, hanem meteorológiai előrejelzéseken is alapulnak. Minél megbízhatóbbak lesznek a meteorológiai előrejelzések, annál pontosabbak lesznek a vízállás-előrejelzések, és annál gyorsabban és megbízhatóbban lehet felkészülni a folyók emelkedő vízszintjére, az esetleges kiöntések elleni védekezésre.
A legkülönbözőbb meteorológiai információk tartalmát rögzítő, ötjegyű számcsoportokból álló kódok, amelyek használata kiküszöböli a nyelvi eltéréseket, valamint megkönnyíti az információk cseréjét és számítógépes feldolgozását.
A talajszint közvetlen közelében, adott kisebb régiók sajátos éghajlata, azaz egy mikrotér éghajlata.
Bonyolult környezeti folyamatok leírására szolgáló matematikai rendszerek.
A tenger és a szárazföld egyenlőtlen felmelegedése okozta légnyomáskülönbségek következtében létrejött áramlási rendszer. Az általános légköri cirkuláció része. Téli és nyári változata van. A szárazföld a nyár elején gyorsabban melegszik, fölötte nagytérségű feláramlások jönnek létre, helyére a tenger felől nedves levegő érkezik és ezért napszakosan, de rendszeresen fellépő kiadós csapadék kíséri. Télen a folyamat fordított.
Olyan energiaforrás, mely a Napból érkezik és a légköri jelenségek döntő többségét előidézi. A Napból érkező sugárzás különféle hullámhosszúságú sugarak sorozata. A közepes sugarak hossza 0,36-0,78 mikron. Ezek a fénysugarak, az ennél rövidebb hullámhossz tartományba esők az ultraibolya sugarak, valamint a hosszabbak az infravörösek. A fénysugárzás mellett a hőmérsékleti sugárzás is jelentős, illetve a korpuszkuláris (részecskesugárzás) sugárzásban az energia terjedése anyagi részecskékhez van kötve.
A napból érkező részecskeáramlás (főleg elektronok és protonok). Sebessége átlagosan 400-500 km/s.
Önmagát gyengítő körfolyamat. Egy rendszerből kilépő hatások ellentétesek a belépő hatásokkal, tehát gyengítik azokat. Önszabályozás jön létre, a rendszer egy dinamikus állapotban tartja fenn önmagát.
Olyan számszerű időjárás-előrejelző modell, amelyben a függőleges gyorsulásokat is figyelembe veszik. A kis skálájú, heves időjárási jelenségek numerikus előrejelzése kizárólag ilyen modellekkel lehetséges.
Az áramló folyadékok és gázok mozgását leíró egyenletek, amelyek az ismeretlenek szorzatait vagy azok függvényeinek szorzatait tartalmazzák.
A nemzetközi összefogás az ózonpajzs védelméért több évtizedes előkészítés után az 1985-ben, Bécsben kötött egyezmény formájában nyilvánult meg. 1987-ben Montreálban megszületett az ózonkárosító anyagok korlátozásáról szóló jegyzőkönyv. A Bécsi Egyezményt aláíró országok vállalták, hogy megfigyelési, mérési és kutatási programjaikat összehangolják, és részt vesznek azok végrehajtásában. Továbbá lehetőségeikhez mérten megkezdik az ózonkárosító anyagok felhasználásának csökkentését. A Montreáli Jegyzőkönyv nyolc ózonkárosító anyag gyártásának és felhasználásának 50%-os csökkentését, továbbá azoknak a szabályozott vegyületeknek a listáját is előírta, amelyek alkalmazását végképp be kell szüntetni. További károsító vegyületeket 2004-re 35%-kal csökkenteni kell, 2020-ra előállításukat gyakorlatilag be kell szüntetni.
Megkezdődött azoknak az anyagoknak a kutatása, fejlesztése és előállítása, amelyek helyettesíteni tudják az ózonkárosító anyagokat. Az ózonréteg védelmére létrejött nemzetközi összefogásnak akkor van értelme, ha a szervezetekhez minél több ország csatlakozik, és azok az előírásokat maradéktalanul betartják.
Magyarország a Bécsi Egyezményhez 1988-ban, a Montreáli Jegyzőkönyvhöz 1989-ben csatlakozott. Az ózonkárosító anyagok hazai felhasználásának szabályozására az akkori Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium által először 1992-ben került sor. Ezt 1993-ban olyan átdolgozott kiadás követte (22/1993. - VII.20. - KTM rendelet), amely már figyelembe vette a Montreáli Jegyzőkönyv 1992-es szigorításait. A rendelet azóta több módosításon is átesett.
Magyarországon az ózonkárosító anyagok kiváltását az 1990-es évek elején kellett megkezdeni. Ma már hazánkban nem gyártható ózonkárosító anyag. A még használatban lévő ózonkárosító anyagokat folyamatosan kell kivonni a felhasználásból.
Többek között 2010-ig meg kell szüntetni a klór-fluor-szén-tartalmú vegyületek alkalmazását is. A rendeletek között olvasható továbbá, hogy a halonos tűzoltó készülékek használatát 2004-től olyan területekre kell korlátozni, ahol a műszaki fejlődés jelenlegi szintjén még más anyaggal nem lehet helyettesíteni. Magyarország eddig teljesítette a nemzetközi szervezetek ózonvédelmi előírásait.
Az Országos Meteorológiai Szolgálat több szakmai jellegű nemzetközi együttműködésben, programban is részt vesz, bízva az ózonpajzs megmentésének lehetőségében. A nemzetközi összefogásnak köszönhetően egy évtized alatt sikerült az ózonkárosító anyagok mennyiségét 80%-kal csökkenteni.
Sajnos a javulás nagyon lassú, a károsító anyagok akár évtizedeken keresztül is továbbrombolják ózonpajzsunkat. A magas légköri klór koncentrációjának számottevő növekedése azonban nem valószínű. A kutatók számításai szerint a jelenlegi évtizedben a károsító anyagok koncentrációja csökkenhet, és 2040 körül ózonrétegünk újra eléri "természetes" állapotát.
A számítások természetesen feltételezik a szigorított előírások betartását.
Neumann János (1903-1957). Magyar származású matematikus, az Egyesült Államokban minden idők legfiatalabb professzora, aki rendkívüli érdemeket szerzett a nagyszámítógépek kifejlesztésében, és elsőként mozdította elő azok alkalmazását a meteorológiai előrejelzések számszerű, matematikai modellezésében.
Sorolják mind az alacsonyszintű, mind a függőleges kiterjedésű felhőkhöz. Egyenletes, csaknem egységesen szürke réteg, vegyes halmazállapotú. Jele Ns.
Színtelen, szagtalan gáz. A levegő 75,5 súly- és 78,8 térfogat %-a. A fehérjék 16%-a nitrogén. Az égést nem táplálja, vegyjele: N.
Az előrejelzési egyenletekben fellépő leggyakoribb, legjellemzőbb hullámok.
Méreteikben változó, de átlagosan 10 000 km hosszú, 1000-4000 m széles, 2-4 km magasságú kiemelkedések az óceánfenékből, melyek központi hasadékaiból magma áramlik fel.
Záródott front. A ciklonban gyorsabban mozgó hidegfront utoléri a melegfrontot, és a két front egybezáródik.
Két fajtája van. Az egyik, amikor a levegőben túlhűlt vízcseppek vannak és azok ütközve a talajjal, vagy tárgyakkal, felületükre robbanásszerűen ráfagya jégpáncélt alkotnak. A másik, amikor az eső a fagypont alatti talajra, vagy tárgyakra ráesve és ráfagyva alkot jégpáncélt.
A Naprendszer külső peremén (40-50 ezer CSE-re) lévő, gömbszimmetrikus törmelékfelhő, amelyben a feltételezések szerint üstökösmagok milliárdja vannak. Innen származnak a hosszú periódusú és a nemperiodikus üstökösök.
Élő szervezetek.
Az áramlás előtt akadályként álló hegyvonulat feláramlásra kényszeríti a levegőt. Felhő- és csapadékképző folyamat.
A levegőnél valamivel nagyobb sűrűségű gáz. Nélkülözhetetlen a legtöbb élőlény számára. A levegő 20,93 térfogat-, illetve 23,14 súly %-kát alkotja. Képződése: növényi fotoszintézis és redukciós kémiai folyamatok során. A földkéreg elemei közül 46,6%-át, a hidroszférának 85,9 súly %-át adja.
Háromatomos oxigén.
A légkör 20-50 km magasan lévő ózontartalmú része. Hőmérséklete eléri a 60 Celsius-fokot. A földi élet számára rendkívül fontos, mert kiszűri az UV-sugarak legnagyobb részét.
A légkör 20-50 km magasan lévő ózontartalmú része. Hőmérséklete eléri a 60 Celsius-fokot. A földi élet számára rendkívül fontos, mert kiszűri az UV-sugarak legnagyobb részét.
Az élőlény és környezete közötti kölcsönhatás-rendszert elemző tudomány.
Ökoszisztéma alatt értjük élőlények és élettelen környezetük teljes kapcsolatrendszerét, mely nyílt rendszer, de bizonyos mértékű önszabályozásra képes.
Egy rendszert egymással kölcsönhatásban lévő objektumok alkotnak. Az önszabályozó rendszerek egy jellegzetes, dinamikus egyensúlyi állapotban tartják fenn magukat negatív visszacsatolás útján. A rendszerbe belépő hatások ellentétesek a kilépő hatásokkal, gyengítik egymást, így egyensúlyi állapot lép fel.
A függőleges tengelyű örvények erősségét kifejező mennyiség.
A Föld keletkezése idején létrejött ősatmoszféra lényegesen különbözött a maitól. Kialakulásában elsősorban a vulkánkitörések eredményeként légkörbe kerülő gázok játszottak szerepet: nitrogén, víz, szén-dioxid, szén-monoxid, ammónia és metán. Az oxigénkoncentráció a mainak mindössze 0,1%-a volt.
Legmagasabb rendű éghajlati kategória. Trewartha szerint 4 éghajlati övet különíthetünk el: trópusi, szubtrópusi, mérsékelt és hideg öv.
A légkör valamely gázalkatrészének adott időpontban való relatív mennyiségét a mai atmoszféra szintjének százalékában szokás kifejezni. A viszony tehát mindig a jelen szinthez - angolul a Present Atmospheric Level-hez - igazodik, ezért PAL-nak rövidítjük.
Őséghajlattan, mely egyes földtörténeti korok és területek állat- és növényvilágából, talajfajtáiból és más tanújelekből következtet az akkori éghajlatra.
Kőzetekben és egyes ásványokban a mágnesség visszavezethető a Föld mágneses mezejének indukcióira abban a korban, amikor a kőzetek illetve az adott ásványok keletkeztek. Lehetőség van a kőzetek mágnesezettségének irányából következtetni a földmágneses erőtér irányára és a pólusátfordulásokra.
Egységes őskontinens Wegener kontinensvándorlás elméletében. Kialakulása a karbon végére, illetve a perm elejére tehető a Gondvana és Laurázsia összekapcsolódásával. Feldarabolódása a mezozoikum kezdetén történt. A mai kontinensek kialakulásának kezdete a Pangea részekre szakadása.
Azon eljárások gyűjtőneve, amelyekkel az előrejelző modellek rácsfelbontásánál kisebb léptékű, bonyolult, explicit módon nehezen leírható folyamatokat (sugárzás, csapadékképződés, turbulencia stb.) figyelembe veszik a numerikus előrejelző modellekben.
Az 1-5 km közötti látástávolságot nevezzük párásságnak. A levegő víztartalma korlátozott, ezért ha a nedvességtartalom túllépi ezt a határt, akkor megkezdődik a kondenzáció, azaz a vízcseppek kiválása. A látástávolságot tehát elsősorban ezek a levegőben lebegő vízcseppek rontják, a kondenzáció erősségével arányosan. Párásság esetén tehát az adott légtömeg már a telítettség környékén van.
Középmagas szintű, jól elkülönülő gomolyokból, vagy lapocskákból álló, gomolyos szerkezetű felhő, a Napot és a Holdat eltakarja, de az egyes elemek között áttűnik az ég. Jele Ac.
A cseppfolyós halmazállapotból a légnemű halmazállapotba való átmenet.
Szűkebb értelemben a vízfelületek, a növényi test felületi (passzív) és a talaj (felszíni és felszín alatti) párolgásos vízvesztesége az abiotikus párolgás (evaporáció). A növények általi aktív - a növényi testen belül csatolódó - párologtatás a transpiráció
Az evapotranspirációs készlet az említett kétféle párolgásmód által fogyasztott vízmennyiség összege. Számszerű értéke a talaj (tágabb értelemben: a felszín), a növényzet, a hidrológiai helyzet és az időjárás hatásainak eredője. Globális átlagban évente 900-1000 mm a párolgási veszteség - hazánkban éves viszonylatban meghaladja a csapadékból adódó mennyiséget.
A párolgást - a csapadékhoz hasonlóan - mm-ben (folyadékoszlop-magasságban) mérik. A párolgásmérés alapeszköze a párolgásmérő kád, az evapotranspirációs vízveszteséget pedig földbe süllyesztett, a valóságos állapotokat lehetőség szerint nem befolyásoló módon kialakított talajkádakkal - liziméterekkel - mérik.
Jégtűkből álló, magasszintű, fonalas szerkezetű felhő, saját árnyéka nincs. Jele Ci.
A Föld teljes felszínéről kilépő és az oda érkező sugárzás aránya.
Adott területen élő, nem azonos tulajdonságú, de egymással párosodni képes egyedek lényegében egynemű csoportja.
A rendszereket egymással kölcsönhatásban lévő objektumok építik fel. Egy nyílt rendszer maga is kihat a környezetére, ugyanakkor külső hatások is érik. A rendszerből kilépő hatások felerősíthetik, vagy tompíthatják a belépő hatások erejét. Ily módon a rendszer szabályozni tudja önmagát. Ha a rendszerből kilépő hatások felerősítik a belépő hatásokat, pozitív visszacsatolásról beszélünk. Ez öngerjesztő folyamat, ami gyakran a rendszer pusztulásához vezet.
A levegő nyomását, hőmérsékletét és nedvességét mérő műszeregyüttes, amelyet hidrogénnel töltött ballon emel 20-35 km magasra, és amelyen a mérési adatokat egy rádióadó a mérés pillanatában továbbítja a földi vevő és kiértékelő berendezéshez. A ballont teodolittal, vagy rádiólokációs eszközzel követve a mindenkori helyzetéből a szél iránya és sebessége is kiszámolható.
A radarsugárnyaláb által "megvilágított", egységnyi (1 köbméter) felhőtérfogatban levő csapadékrészecskékről visszavert (és felfogott) rádióhullámok intenzitása.
A levegő relatív páranyomása és telítési páranyomása közti arány, százalékban kifejezve.
Lewis Fry Richardson (1881-1953), angol meteorológus, aki a világon elsőként készített számszerű időjárás-előrejelzést. A manuálisan elvégzett több tízezernyi elemi számítás végül rossz eredményt adott, a Richardson által kidolgozott módszer azonban irányadónak bizonyult a légköri folyamatok matematikai modellezésében.
Folyadék vagy gáz áramlásának örvényes jellegét kifejező differenciál-karakterisztika.
A környezetszennyezés miatt jelentős mennyiségű ként és salétromsavat tartalmazó eső.
1780-ban Mannheimben alakult társaság az akkor már Európában és az észak-atlanti térségben működő meteorológiai megfigyelő állomások adatainak összegyűjtésére és tudományos feldolgozására. Ezt az időpontot tekinthetjük az újkori meteorológia kezdetének.
Az 1 kg nedves levegőben lévő vízgőz tömege.
Bár szűkebb tartományú, speciális spektrális mérésekről már volt szó (Brewer-spektrofotométer), külön be kell mutatni az OMSZ-nak a napsugárzás szélesebb színképtartományát érintő spektrális méréseit is. Ezek a mérések 1994 óta egy LI-1800 típusú spektroradiométerrel történnek. A berendezéssel lehetőség van a 300 és 1100 nanométeres hullámhosszok közti tartomány 1 nanométer felbontással történő mérésére a globál-, a direkt- és a diffúz sugárzást illetően is.
Direkt mérések esetén minden egyes spektrumból meghatározzák a standard hullámhosszokon az úgynevezett aeroszol optikai mélységet, amely mennyiség az összaeroszol-tartalmat jellemzi, illetőleg egy, az aktuális aeroszol méreteloszlására jellemző fizikai mennyiséget, az úgynevezett hullámhossz-kitevőt. A mérések alapján vizsgálják az UV-sugárzás különböző komponenseinek az aeroszol tartalomtól való függését. A spekrumokból meghatározható a fotoszintetikusan aktív sugárzás (PAR - Photosynthetically Active Radiation), amely a mezőgazdaság számára fontos információ.
Vegyes szerkezetű (réteges és gomolyos) alacsonyszintű felhő, színe szürkés, sötét foltokkal tarkítva. Jele Sc.
Alacsonyszintű rétegfelhő, a ködhöz hasonló felhőréteg. Jele St.
A közelmúlt időjárási folyamatainak extrapolálásán alapuló, a szakember által elméleti okoskodással kiegészített előrejelzés.
Az időjárás objektív fizikai törvényeken alapuló, matematikai modell-számításokkal végzett előrejelzése.
A föld felszíne fölött, azzal párhuzamosan áramló levegőmozgás, amely a magas légnyomású hely felől az alacsonyabb légnyomású hely felé mutat.
Földünk népessége jelenleg 6 milliárd, becslések szerint ez a szám 2070-ben elérheti a 9 milliárdot, melynek következtében a jelenlegi energiafogyasztási szinthez képest jelentősen megnövekszik az energia iránti igény. A hagyományos energiahordozók növekvő alkalmazása a légszennyezés további romlásához és ennek beláthatatlan következményeihez vezethet. A káros hatások mérséklése érdekében egyre nagyobb szükség van megújuló energiaforrások (geotermikus, nap, szél, víz, biomassza ) felhasználására.
Ezek az energiaforrások elsősorban a megnövekvő szükségletek egy részét képesek pótolni, a fosszilis tüzelőanyagok kiváltására nem elegendőek. Energiatermelés szempontjából felhasználásuk korlátozott mivel szakaszosan állnak rendelkezésre, tárolásuk sem megoldható, valamint nyereséges üzemeltetésük megfelelő állami támogatás mellett garantálható. Ezzel szemben nem szennyezik a környezetet és kifogyhatatlan forrásai az energiának. Különösen a szélerőművek területén a technológia fejlődésével az utóbbi évtizedekben egyre hatékonyabb eszközök kerültek kifejlesztésre. Mindezen előnyök és korlátok figyelembe vételével a megújuló energiák kiaknázása megoldást kínálhat az egyre növekvő energiaigény kiszolgálására.
Magyarország a jelenlegi energia szükségletének 3,6%-át fedezi a felsorolt erőforrásokból. Az Európai Unió-hoz való csatlakozással az ország felvállalta, hogy a Kiotóban elfogadott Klímaváltozási Keretegyezmény értelmében az üvegház hatású gázok kibocsátását az 1988-as bázis évhez viszonyítva 6%-kal csökkenti, ennek érdekében 2010-re az EU előírásoknak megfelelően a megújuló energiák felhasználását megduplázza.
A légköri eredetű energiaforrások aránya - beleértve az üzembe helyezett 6 szélerőművet - jelenleg még csekély mértékű Magyarországon, a lehetőségek azonban koránt sincsenek kiaknázva. Az OMSZ egységes műszerhálózattal és azonos mérési programmal gyűjtött adatai lehetővé teszik a hazai szél- és napenergia-potenciál feltérképezését. A Széchenyi-pályázat keretében az OMSZ koordinálásával létrejött konzorcium 2002-2005 között kutatási és fejlesztési programot folytat mindkét témában.
Az együttműködés keretében olyan fejlesztésekre kerül sor, amely a hasznosíthatóság szempontjából alkalmas területek kiválasztását segítik. Ehhez a szél- illetőleg napenergia adatok feldolgozásával az ország készleteit jellemző térképek előállítása a cél. A szélprofil kutatásához a hang segítségével működő sodar-berendezéssel, valamint különféle magasságokban automata szélmérőkkel végzett szélmérések kerülnek összehasonlításra. A projekt fontos része a szélerőművek telepítéséhez szükséges jogi szabályozás áttekintése, valamint a tervezési fázisában alkalmazható műszaki és gazdasági vizsgálatok elvégzése. A fejlesztés érinti a létesítmények működtetését támogató speciális időjárás -előrejelzések kidolgozását is.
A szél nem csak nagy, hanem egészen kis területen is megjelenhet. Ezek az úgynevezett helyi szelek. Ezek különböző felszínek különböző mértékben való felmelegedése révén alakulnak ki, amelynek oka a felszínek különböző napsugárzás-elnyelő képességben rejlik. A helyi szelek természetesen csak akkor figyelhetők meg, ha egyébként nagyobb térségű légköri folyamat nem zavarja meg kialakulásukat.
A parti szél - a tó- és tengerpartokon tapasztalható - napszakosan váltakozó irányú szél. Napsütéses időben nappal a szárazföld gyorsan és intenzíven melegszik, így melegebb lesz, mint a tó vagy a tenger felszíne. Emiatt a levegő a felszín közelében a hidegebb, magasabb nyomású vízfelszín felől a melegebb, alacsony nyomású szárazföld felé áramlik. A magasban aztán záródik a kör, és a szárazföld felől áramlik a levegő a víz felé. Éjjel a helyzet fordított. A tenger, óceán nehezebben hűl le, ezért derült éjszakákon a vízfelszín lesz a melegebb, és a levegő a hidegebb szárazföld felől áramlik a melegebb tenger felé, és a magasban záródik a kör. Parti széllel találkozhatunk a Balatonnál is.
Főn- és bukószelek a magas hegyvidékeknél alakulnak ki. A hegység felé áramló levegőt a szél a magasba kényszeríti. A hegycsúcson, a főn a levegő irányt vált, és a völgy felé veszi az útját. Az emelkedés közben a levegőre egyre kisebb nyomás hat, ezért a hőmérséklet 100 méterenként közel 1°C-ot csökken. Ezt hívjuk adiabatikus lehűlésnek. A felemelkedett levegő azonban még tartalmaz vízpárát, amely a lehűléssel felhővé alakul és csapadék formájában lehull. A felszabaduló hő felmelegíti a levegőt, és közel 100 méterenként hozzávetőlegesen 0,5°C-kal csökkenti a lehűlést. A hegyvidéki szél napszaktól függő irányú helyi szél. Nappal a hegyoldalakon a domborzat hatása miatt a levegő jobban felmelegszik, mint a völgyekben. Emiatt a levegő a völgyekből áramlik a hegycsúcsok irányába (völgyi szél), éjjel viszont a hegycsúcsok hűvös levegője megindul a völgyek felé (hegyi szél).
Léteznek olyan helyek, ahol bizonyos irányú szelek nagyobb gyakorisággal, bizonyos rendszerességgel fordulnak elő, és jellegzetes időjárási jellemzőkkel bírnak.
A legismertebb helyi szelek az alábbiak:
A légkör függőleges légáramlásai kialakulhatnak például valamilyen akadállyal való találkozás miatti kényszerpályán való áramlással, például egy hegység emelőhatásakor. Emelkedő áramlások alakulhatnak ki továbbá a felmelegedés következtében előálló hőmérséklet- és sűrűségkülönbség miatt is. Ilyenkor a levegő szabadon emelkedik a magasba. Ezeket termiknek hívjuk.
A troposzféra és a sztratoszféra határán hozzávetőlegesen 8-12 km közötti magasságokban, a 30-40. szélességi fokok környékén erőteljesen megnövekszik a szélsebesség . Ezt a jelenséget és légtömeget futóáramlásnak, angolul jet stream-nek nevezzük. A futóáramlás körbehálózza az egész Földet. Nyáron a 40. szélességi fok fölött található, télen az Egyenlítő felé a 32. szélességi fok felé húzódik.
A szél irányát égtájjal jelöljük, mindig ahonnan fúj. Az égtájak nevei szerint a szél négy főiránya a következő lehet:
-Észak (É) = North (N),
-Dél (D) = South (S),
-Kelet (K) = East (E),
-Nyugat (Ny) = West (W).
A négy főirány mellett 12 mellékirányt különböztetünk meg.
Az ábrázolásoknál a szakemberek és a repülősök a szél irányát gyakran fokokban fejezik ki, ezt vagy a fő/mellékirányok (égtájak), vagy az északi iránnyal jobbforgással bezárt szög megnevezésével adják meg. A szinoptikus meteorológiai, repülésmeteorológiai és többnyire a környezetvédelmi gyakorlatban a fokokat használják, 10 foknyi tartományokra kerekítve azokat (tehát 36 fokozatú szélirány-skálát alkalmaznak).
A szél irányát mindig azon égtáj a nevével jelezzük, ahonnan a szél fúj. Az északi szél tehát azt jelenti, hogy a szél észak felől dél felé fúj, azaz észak felé fordulva szembe fúj a szél. A szél irányát szokás még fokokban is megadni. A 0° jelenti az északi, 90° a keleti, 180° a déli, 270° a nyugati szélirányt. Ezt természetesen még tovább lehet finomítani. A meteorológiában általában a 10°-os pontosság használatos.
A szél által kifejtett nyomóerő, a szélnyomás két tényezőtől függ: a szélsebességtől és a szél támadási szögétől. A szélnyomás a szélsebesség négyzetével arányosan nő, tehát kétszer erősebb szélnek négyszer akkora a szélnyomása (a közegellenállás összefüggéséből is adódik, hogy a szélsebességgel négyzetesen arányos mennyiség).
A szélnyomást N/m 2-ben (Pa) tüntetik fel.
Képlettel:
Pw = k * v2, ahol Pw a szélnyomás, az 1 m2-re jutó tolóerő (N-ban), k a levegő sűrűségétől és az alkalmazott felület méretétől, alakjától függő állandó, v pedig a szélsebesség.
A levegő mozgásának sebessége. A meteorológiában általában a m/s-ban, km/órában illetve egyes területeken a csomóban szokták meghatározni. 1 m/s kb. 2 csomónak felel meg.
A Vénusz és a Mars bolygók légkörének legjelentősebb összetevője. A Föld esetén légköri konventrációja kicsi, mivel kémiai és biológiai folyamatok következtében nagy része az üledékes kőzetekbe került, ahol a szén karbonátok formájában tárolódik. Üvegházhatású gáz, koncentrációja a levegőben az emberi tevékenység miatt növekszik.
Az időjárás elemzésének és előrejelzésének tudománya. Görög eredetű szó, az adatok és információk egyidejű áttekintésére, elemzésére és az ezen alapuló következtetésekre, számításokra utal.
Ha a hulló vízcseppek átmérője kisebb mint 0,5 mm. St, Sc típusú felhőkből, esetenként a ködből esik.
Elméleti klíma, amely a Földet akkor jellemezné, ha homogén felszínű, tökéletes gömb lenne, és légköre sem volna. Ebben az esetben csak a napsugárzás határozná meg az éghajlatot.
A tropopauzátol kb. 50 km magasságig terjedő része a légkörnek. Itt egyesülnek a kétatomos oxigénmolekulák háromatomosakká, azaz ózonná. Hőmérséklete emelkedik, felhőképződés az alsó sztratoszférában kivételes esetekben fordul elő. Vízgőztartalma rendkívül alacsony. A vízszintes irányú mozgások erősek, a szélsebesség elérheti a 360 km/h értéket is. Itt találhatók a futó áramok is (jet stream). A levegő összetétele nem változik, de a térfogategységre számított levegő alkotórészek mennyisége jelentősen kisebb, mint a troposzféra alsó tartományaiban.
Az átlagosnál jóval magasabb és hosszabb élettartamú zivatarfelhő. A leggyakrabban több nagyméretű zivatarfelhő (cella) egyesülésével, összeolvadásával jön létre. Sokszor pusztító felhőszakadás, jégeső és szélvihar kíséri.
A földkéreg külső, laza takarója, amely a növények termékenységének meghatározója. A földtani és légköri viszonyok együttese mellett az élővilág alakítja ki.
Talajmenti fagynak nevezzük azt jelenséget, amikor a talaj közelében - ez néhány cm-t jelent -, illetve a talaj felszínén 0 °C alá megy a hőmérséklet. Ez nem jelenti szükségképpen, hogy a levegő hőmérséklete - amelyet szabvány szerint 2 m-es magasságban mérnek - is 0 °C alatti. Tavasszal és ősszel érdemel külön figyelmet az utolsó, illetve az első fagyok idejében.
A legfelső vízzáró réteg fölött elhelyezkedő, a talajszemcsék közötti hézagokat csak részben kitöltő vizet nevezzük így.
A legfelső vízzáró réteg fölött elhelyezkedő, mozgó és tárolódó víz.
A távérzékelés olyan mérési vagy megfigyelési módszer amelyet érzékszerveinkkel közvetlenül nem végezhetünk el. A távérzékelés speciális műszerekkel történő adatgyűjtésből és az adatoknak speciális adatátviteli eszközök segítségével a felhasználási helyre történő juttatásából áll. E módszert elsősorban a természeti erőforrások állapotának folyamatos felmérésére, változásaik kiértékelésére alkalmazzák.
Állandó jellegű szélrendszerek és a tengervíz sodró hatása következtében létrejövő, a földforgás és a kontinensek partvonalai által irányított állandó vízmozgás. A tengeráramlások általában zárt rendszerek, amelyeknek hideg és meleg ágai egymást kiegészítve fordulnak elő.
Olyan üledék, mely a tengerben rakódott le. Lehet szárazföldről származó anyag szerves üledéke. A tengermélység szerint sekélytengeri és mélytengeri üledékek különülnek el.
A tengerszint naponta kétszer emelkedik, kétszer süllyed. Az emelkedést dagálynak, a süllyedést apálynak nevezzük. Oka a Hold és a Nap tömegvonzása.
A naptevékenység
A természetes éghajlati kényszerek az elmúlt évszázadokban befolyásolták a globális éghajlatot. Hatásuk azonban a feltételezett több fokos változások mellett egyre inkább másodlagossá válik. A naptevékenység a Nap sugárzásának időbeli ingadozását, esetleg lassú változásait jelenti, amely a látható sugárzás tartományában évtizedes időskálán 0,1%-os nagyságrendű. Számos statisztikai vizsgálat mutatott ki a különböző meteorológiai idősorokban olyan periodicitást, mely a napsugárzás intenzitásában, illetve a Nap felszínén lejátszódó jelenségekben is megtalálható.
Ha e hipotézis igaznak bizonyul, akkor ez részben megmagyarázza a múlt század első felének pár tized fokos melegedését (amit eddig inkább az üvegházgázoknak tulajdonítottak), másrészt néhány tized fokos hűtő hatást fejthet ki az elkövetkező évtizedekben.
A vulkánok
Egy-egy vulkán kitörése során kén-dioxid és más, főleg szilárd alkotórészek kerülnek a levegőbe. Ennek hatására néhány éven keresztül sokszorosára nő a sztratoszférikus aeroszol ernyő optikai vastagsága. Ehhez járul a kitörést követő hónapokban a még nagyobb optikai vastagságú vulkáni hamu is. Ez utóbbiak hetek alatt kiülepednek a légkörből, ám a kén-dioxid a sztratoszférában kisméretű kénsavcseppekké alakulva néhány évvel a kitörés utánig a sztratoszférában marad. A vulkánkitörések elsődleges hatása a felszínre érkező rövidhullámú sugárzás gyengülésében jelentkezik. A sugárzási hatások eredményeként a felszín közelében csökken, a sztratoszférában (körülbelül 20 km magasságban) viszont emelkedik a hőmérséklet. A vulkánosság hosszabb idő átlagában kevéssé befolyásolja majd a jövő éghajlatát.
A légkör 82 km-től 500 km-ig terjedő része. Az anyagi összetétel lassan változik, az oxigén és a nitrogén nagy mennyiségben van jelen, de már csak magányos molekulák formájában. Hőmérséklete emelkedik, 100 km-en 70 Celsius-fok. Több ionizált réteget tartalmaz, melyek a rádiózásban rendkívül fontosak.
A tenger előrenyomulása és a szárazföld nagyobb területeinek elöntése. Kiváltó oka lehet a tenger vízszintjének emelkedése, vagy a szárazföld lassú süllyedése.
A légkör alsó, sűrű, felszíntől átlagosan 10 (8-12) km magasságig terjedő része. A felhőképződés, csapadékjelenségek itt zajlanak. Felső határa a tropopauza. A légkör tömegének 4/5-ét foglalja magában.
A napsugárzás kb. 3 mikrométernél rövidebb hullámhosszú sávja, amelyet a felsőlégköri ózon jelentős mértékben elnyel. Erősségének növekedése (elsősorban az ózonréteg vékonyodása miatt) a bioszférára veszélyt jelent.
Urbain Le Verrier (1811-1877). Francia csillagász, nevéhez fűződik az első, operatív célú időjárási térképek készítése, és előrejelzések beindítása ezek segítségével, valamint a távíró alkalmazása a meteorológiai adatcserében.
A levegő hővisszatartó, hőtároló képessége. Lényege, hogy a Napból érkező rövidhullámú sugarakat a légkör jól átengedi, ezeket a felszín elnyeli, és ezáltal felmelegszik. A felmelegedett felszín az alacsonyabb hőmérséklete miatt hosszúhullámú sugárzást bocsát ki, amivel szemben a légkör nagymértékben elnyelőképes. Így a kisugárzott hőmérséklet jelentős részét a légkör visszatartja. Nem maga a levegőanyag, hanem annak vízgőz, szén-dioxid és egyéb anyagtartalma idézi elő az üvegházhatást.
Azok a légköri gázok, amelyek mennyisége néhány éven vagy évtizeden belül észrevehetően változik. Ilyenek a szén-dioxid, a metán, a hidrogén, az ózon.
Változóan felhősnek akkor nevezzük az égboltot, ha mind időben mind térben annyira változatos és dinamikus az égkép, hogy nem lehet a hagyományos felhőborítottsági kategóriákba besorolni.
A vegyületekben a molekulák különböző elemek atomjaiból épülnek fel. A mintegy 90-féle atomból rendkívül változatos összetételű molekulák jöhetnek létre.
Vilhelm Bjerknes (1862-1951) és Jacob Bjerknes (1897-1975). Norvég meteorológusok (apa és fia), a ciklon frontális szerkezetének, az időjárási frontnak a felfedezői. Vilhelm Bjerknes vetette fel elsőként a légkör matematikai modellezésének lehetőségét és elvi alapjait.
Zivatar idején történő elektromos kisülés a földfelszín és a felhő, illetve a felhő különböző töltésű helyei között. Gyakran bizarr, eltérő kiterjedésű fénynyomokat hagy maga után. A villámlás létrehozhat egyszerű fényvonalat, de lefelé és felfelé mutató elágazásokat is.
Az a hely, forma vagy képződmény, ahol a felszínre kerül a magma anyaga. Fajtái a sztratovulkánok, lávaoszlopok, lávakúpok, dagadókúpok, pajzsvulkánok. Vannak működő és kialudt vulkánok, alvók és jelenleg is aktívak. Legtöbbjük a Föld gyengeségi öveinél található alacsony földrajzi szélességeken.
World Meteorological Organization. Meteorológiai Világszervezet, székhelye Genf.
World Weather Watch. Világméretű Időjárás-megfigyelő Rendszer, melyet a WMO koordinál.
Tipikusan konvektív, azaz erős feláramlással keletkező csapadékforma. Az esőtől az különbözteti meg, hogy jóval nagyobbak az esőcseppek és nagyobb intenzitású. Egy zápor általában rövidebb ideig tart, mint az eső, ami általában a csapadékzóna gyorsabb mozgásának köszönhető. Fejlettebb gomolyfelhőből (Cumulus congestus), és tornyos gomolyfelhőből, azaz zivatarfelhőből (Cumulonimbus, Cb) eshet. A zivatarfelhő olykor nem látható, mert vastag esőrétegfelhőbe ágyazódik. Ilyenkor a csendes esőt átmeneti heves záporok tarkíthatják.
Zivatarfelhőkhöz (Cumulonimbus, Cb) kapcsolódó, egy vagy több elektromos kisülés (villámlás), amelyet hangjelenség (dörgés) kísér.
Nagy magasságba (esetenként 10 km fölé) tornyosuló, gomolyos szerkezetű, felhő, amelynek tetejéhez gyakran jégtűkből álló, általában üllőalakú, cirrusfelhő is kapcsolódik. Jele Cb.
Kialakulását tekintve két fajta:
1. Ha a nedves, áramló levegőben 0 fok alá hűlt tárgyak (gallyak, villanydrótok, oszlopok, stb.) akadályt képeznek és a tárgyak áramlás felöli oldalára finom jégkristályok, jégtűk rakódnak le, finom zúzmaráról beszélünk.
2. Durva zúzmaráról van szó, ha erős légáramlás szállít túlhűtött (0 fok alatti) vízcseppeket, s ezek ütközve az előttük álló akadályokkal, robbanásszerűen azok áramlás felöli oldalára fagyva, durva, üvegszerű, egyenetlen és vastag jégréteget raknak le.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
