Egyetemi oktatás, kutatás

A meteorológia - annak kutatása és oktatása - akkor indulhatott fejlődésnek, amikor megkezdődtek a rendszeres meteorológiai megfigyelések. Az első lépéseket nálunk 1753-ban tették meg a Nagyszombati Egyetemen, ahol Weiss Ferenc rendszeres időjárási feljegyzéseket készített. Az egyetem Budára helyezésével ezek a Várban az Egyetemi Csillagdában folytatódtak. Az észleléseket 1818-ig a Várban, ettől kezdve a csillagda Gellérthegyen épült új épületében végezték 1848-ig. 1870-ben, a Magyar Királyi Országos Meteorológiai és Föld-delejességi Intézetet megalapításával egyidőben már felmerült az egyetemi tanszék létesítésének a kérdése is.

A századforduló után 1906-ban Héjas Endre sürgette a Budapesti Tudományegyetemen egy önálló meteorológia tanszék létesítését. 1919-ben ismét felmerült egy önálló meteorológia tanszék létesítésének gondolata, annál is inkább, mert e tudományt, igaz más kurzusok keretében, már oktatták az egyetemen. A tanszék megalapítására irányuló törekvések végül 1945-ben jártak sikerrel.

A budapesti Pázmány Péter (később Eötvös Loránd) Tudományegyetemen a meteorológia tárgykörében 1945-ben létesült tanszék a Légkörtani és Éghajlattani Tanszék nevet kapta, vezetésével Száva-Kováts Józsefet bízták meg. A tanszék szervezetileg a Bölcsészettudományi Karhoz tartozott, és a Múzeum körúti főépületben kapott helyet.

1949-ben az egyetemet átszervezték, és létrehozták az önálló Természettudományi Kart, amely a Bölcsészettudományi Kar 22 tanszékét és intézetét, a Botanikus Kertet, a Fizikai-Kémiai Intézetet, valamint az Embertani Intézetet foglalta magában.

1953-tól a tanszék új neve: Meteorológia Tanszék. Az első meteorológus hallgatókat 1950-ben vették fel, a képzési kurzus 4 és fél éves volt. Ez a képzési szakasz négy évfolyam kibocsátása után lezárult. 1954 és 1957 között 113 diplomás meteorológus került ki az egyetemről. A képzést az elméleti és gyakorlati tárgyak egyensúlya jellemezte, és színvonala a kor szintjén állott. A tanszemélyzet létszáma nem volt elegendő arra, hogy minden tantárgy oktatását és a gyakorlat vezetését ellássa, ezért szükséges volt az Országos Meteorológiai Intézet szakembereinek az oktatási munkába való bevonása. Ez a tendencia a mai napig is jellemző.

1957-től az egyetemi képzést 5 évre emelték fel, ez a mai napig érvényben van. Az új képzési formában a matematikus, fizikus, matematika-fizika és földrajz szakos hallgatók speciális képzési formaként felvehették a meteorológia szakot. A vállalkozó hallgatók harmadéves korukig plusz óraszámban hallgattak meteorológiai tárgyakat, és ekkor döntöttek, hogy kívánnak-e meteorológus diplomát szerezni. Harmadéves koruktól - megemelkedvén a heti meteorológiai órák száma - alapszakjukon órakedvezményt kaptak, és kettős diplomával végeztek. Ez az oktatási forma 1958-ban indult be, így 5 évig, 1962-ig a Kar nem adott ki meteorológus diplomát. Ebben a képzési formában, amely 1980-ban zárult, 92 kettős diplomájú szakembert képzett ki a tanszék.

1980-81-től ismét egyszakos meteorológiai diplomákat állít ki az egyetem. Bár a kettős diplomával rendelkezők szakmai színvonala kielégítő volt, és kiállta a gyakorlat próbáját, mégis a meteorológiában bekövetkezett fejlődésnek (számítástechnika, űrtechnika) az oktatásban is tükröződnie kellett, és ezek az új diszciplínák: numerikus előrejelzés, műhold-meteorológia, környezetvédelem stb. bevezetését tette szükségessé. Ez már megoldhatatlannak bizonyult a korábbi kereteken belül.

Bár a diplomás meteorológusok képzése a mai napig is csak az Eötvös Loránd Tudományegyetem Meteorológia Tanszékén történik, meteorológiai oktatás, és - elsősorban az éghajlat, az agrometeorológia és a levegőminőség területén - magas színvonalú kutató-fejlesztő tevékenység folyik a Debreceni Egyetemen, a Szegedi Egyetemen, a Nyugat-magyarországi Egyetemen és a Veszprémi Egyetemen is.