Julianus barát magyar domonkos rendi szerzetes, felfedező, utazó:

IV. Béla király megbízásából 1235 tavaszán indult útnak négy szerzetes társával, hogy a honfoglalás előtt az őshazában maradt magyar törzseket felkutassa. Konstantinápolyból indultak, és két hónapon át a Észak-Kaukázusban kutatták az ősmagyarok településeit. Innen tovább indultak, majd 1236-ban megérkeztek a Volga folyó mellé, ahol rátalált a magyar törzsekre, bár több, mint 300 év telt el a különválástól, megértette nyelvüket. Julianus visszatért Magyarországra, ahol IV. Béla királynak beszámolt a tatár törzsek hódítási szándékairól. 1237-ben ismét útnak eredt Lengyelország felé, de az akkor portyázó tatár hordák akadályozták útját, így visszafordult. Útibeszámolót írt, és elküldte a pápának. Ezek a jelentések csak 1745 és 1842 óta kerültek a nyilvánosság elé. A korhű dokumentumban betekintést nyerhetünk az ősmagyarságról és a mongol törzsekről egyaránt. 1237 körül halt meg.