Ausztrália és Óceánia felfedezése
Ausztráliát 40 ezer évvel ezelőtt még szárazföld kötötte össze Új-Guineával, ekkor érkeztek az első embercsoportok Dél-Ázsiából, majd a földrész lassan elszigetelődött, létrehozva a bolygónk legkülönlegesebb állatait
Az európai hajósok számára a XVI. századig rejtély maradt ez a terület, köszönhetően az öreg kontinenstől való távolságának, és az akkor frissen felfedezett Amerika elfoglalásának.
Ausztrália elválasztja az India-óceánt a Csendes-óceántól. 1498-ban Vasco da Gama eljutott Indiába Afrika megkerülésével, az európai hajósoknak ezért addig nem volt sejtésük arról, hogy hol ér véget az India alatt hullámzó hatalmas vízterület. A Csendes-óceán „felfedezése” Magellán nevéhez fűződik, ám ő is tengernek (Déli-tenger) nevezte el Dél-Amerikát Ausztráliától és Ázsiától elválasztó óceánt, de az ő útja –bár tragikus véget ért- közelebb vitte a későbbi felfedezőket Ausztrália eléréséhez. A Fülöp-szigetek, ahol Magellán a halálát lelte, később Spanyolország fontos kereskedelmi állomása lett, így a hosszú úttól elfáradt hajósok felfrissíthették készleteiket. A spanyol konkvisztádorok az inkák regéiből hallottak egy mesés szigetről, amely dúskál az aranyban, ezt próbálták beazonosítani egy olyan hellyel, mely létezése vitatott volt, de a tudósok meggyőződése szerint léteznie kellett. Ezt az ismeretlen földet Terra Australis Incognitának (ismeretlen déli föld) nevezték el, a térképeken ez egybemosódott, az azóta már megismert Antarktisszal.
Alvaro de Mendana jutott el 1567-ben a Salamon-szigetekre, a névadás utal Salamon király legendás kincseire, de nemesfémet nem talált. Mendana 30 év múltán a Marquises-szigeteken fedezi fel, 1605-ben Quiros az Új-Hebridákat.
Ekkorra már a hollandok is megjelentek a területen, Batáviában (Indonéziában) hoztak létre kereskedelmi telepeket, ahonnan kávét, fűszereket és még számtalan egyéb terméket szállítottak az európai piacokra. 1606-ban egy holland hajó kötött ki Ausztrália északi partján a Carpenteria-öbölben Willem Jansz vezetésével, a földet gyorsan elnevezte Új-Hollandiának, ezzel mintegy jogot formálva a területre. Találgatások tárgya még, hogy ő volt-e az első európai, aki Ausztrália földjére lépett, vagy Gordino de Eredia. 1642-ben Abel Tasman délebbre hajózott és felfedezte a Van Diemen-földet, melyet később róla neveztek el Tasmániának.
A földrésztől északkeletre elterülő rengeteg sziget és a nyugati, még feltáratlan partszakasz biztonságos menedéket nyújtott a kalózoknak is, William Dampier kikötött Ausztrália északi partjain, új gyarmatokat keresve a brit koro
nának.
A XVIII. század első felében még mindig a csendes-óceáni szigetvilágot fedezték fel leginkább a tengerészek, Roggeveen a Húsvét- és a Szamoa-szigeteket, Wallis Tahitit, Carteret a Pitcairn-szigetet, de a földrész megismerése még váratott magára. Közben a francia Bougainville „majdnem” felfedezte Franciaország számára Ausztráliát, ám hajóját elkormányozta a Nagy-Korallzátony előtt. A felfedezés James Cookra várt, aki 1769-ben körbehajózza Új-Zélandot, majd kiköt Ausztrália nyugati partjainál.
Ezzel megkezdődött a kontinens birtokba vétele. Először nem akármilyen betelepülők érkeztek, válogatott fegyencekből álló hajóhad érkezett az addig európaiaktól háborítatlan földre. Ekkor 1788-at írunk, 12 év múlva a lakosok száma már ötezerre nő, megkezdődnek a tömeges bevándorlások, az őslakosokat (aboriginek) beszorítva a földrész sivatagos, száraz belsejébe.
A terület teljes folyamatos feltárása az angol és a francia hódítók versengésének köszönhető. Matthew Flinders körbehajózza a kontinenst, feltérképezi partvonalát, és véglegesen elnevezi Ausztráliának. Ezzel tulajdonképpen olyan helyzeti előnyre tesznek szert a franciákkal szemben, amit többé nem képesek behozni. A földrész belsejének felfedezése ezután már az angolok feladata volt: Charles Sturt, Edward Eyre, Thomas Mitchell, Augustus Gregory röpke harminc év leforgása alatt felderítik a nagyobb folyókat, hegyeket, így a térképészek számára eltüntetnek jó néhány, addig fehér foltként ismert területet. Robert Burke és William Wills dél-észak irányban vágnak át Ausztrálián, John McDouall Stuart fordítva teszi meg ezt a hatalmas utat. Ekkor már a XX. század küszöbén járunk, a lakosság már megközelíti az ötmillió főt. Mára kb. 20 millióan élnek a kontinensen, a bennszülött aránya mindössze 1% (!).