Amerika meghódítása

Amerika felfedezése valójában már negyvenezer évvel ezelőtt megkezdődött, mikor az ember a Bering szoros befagyott jegén átkelt Ázsia keleti területeiről az alaszkai partokra. Hosszú idő alatt délre vándoroltak, majd elfoglalták az egész kontinenst, beleértve Tűzföldet is, az amerikai földrész legdélebbi szegletét.
Európai hajós valójában jóval később érkezett először az amerikai partokra, de ők sem tudták, hogy egy másik földrészre tették be lábukat. A vikingek híres hajósok és harcosok voltak, hajóikkal (melyek neve drakkar) először Anglia partjait ostromolták, majd eljutottak Szicíliáig. Egy másik csoportjuk (a későbbi ruszinok) Kijevet igázták le, és Novgorodot is behódoltatták. De nem csak az európai kontinenst vették célba, hanem elmerészkedtek nyugatra is az Atlanti-óceánon, így jutottak el Izlandra és Grönlandra, melyeket birtokba is vettek. 1000 körül Vörös Erik fia, Leif Eriksson társaival még nyugatabbra vitorlázott, míg kikötöttek Vinlandon, ami már az amerikai földrész területéhez tartozik. Letelepedésük nem járt sikerrel, lehet, hogy az indiánok zavarták el őket, vagy valamilyen betegség pusztította el mindannyiukat, a kérdés még nyitva áll.
Ezután több száz évig nem történt lépés ebbe az irányba. Az európai uralkodóknak biztos forrást jelentett a keletről származó fűszer, a selyem és a különböző luxuscikkek piaca. 1453-ban azonban megjelent Ázsiából egy nép, mely elfoglalta Konstantinápolyt, és komoly veszélyforrást jelentett Európára. A törökök elzárták az Indiából jövő kereskedelmet, így a keleti áruk jól jövedelmező piaca bezárult. Afrika megkerülése túl hosszadalmasnak tűnt, ezért új utat kellett keresni, ezt az uralkodók is támogatták. A tudomány is a felfedezések segítségére sietett, bár az út idáig göröngyös volt. A tudósok azt állították, hogy a Föld valójában gömb alakú, így ha egy pontból elindulunk, akkor körbeutazva visszatérünk a kiindulási helyre. A térképészek ezt használták fel, valamint a hajósok legendáit. Kolumbusz is erre épített, mikor elhatározta, hogy a bolygón nyugat felé tartva el lehet érni Indiát. A spanyol udvar támogatta tervét így három hajóval nekivágott az ismeretlennek. 1492-ben kikötött San Salvador partjainál, ott találkozott az őslakókkal, akikről azt hitte, hogy indiaiak. Innen ered az indián elnevezés. Bár aranyat csak keveset találtak, megrakták hajóikat egzotikus növényekkel és állatokkal, és visszatértek Spanyolországba. Kolumbusz abban a hiszemben tért vissza, hogy Indiát találta meg, nem sejtette, hogy egy másik földrészen járt. A spanyol udvart megelégedéssel töltötte el, amit a hajósok hoztak, elindult az új terület kifosztása.
A portugálok sem voltak restek, a felfedezés hírére sorra küldték hajóikat Amerika felé. Először Közép-Amerika meghódítása következett, majd Dél-Amerika felé vették az irányt. Kezdett kiéleződni az ellentét a spanyol és a portugál korona között. Míg a portugálok beérték a drága fűszerekkel és az új zöldségfélékkel (burgonya, bab, paprika, paradicsom), a spanyolokat elvakította az arany utáni vágy. 1494-ben a tordesillasi egyezmény azonban két részre osztotta az újonnan felfedezett földet, ezután már egymással békességben fosztogathatták tovább Amerikát. A hajókon olyan személyiségek utaztak, mint Pedro Alvarez Cabral, Amerigo Vespucci, akiről később elnevezték a kontinenst, Balboa, Hernando Cortez, Francisco Pizarro, hogy a legjelentősebbeket említsük. Kevés kivétellel azonban nem a felfedezés vágya, hanem a pénzszerzés motiválta az újonnan érkezetteket, ez gyakran népcsoportok kiirtásához, és kultúrák lerombolásához vezetett. Mikor már minden kincs az európai uralkodók birtokába került, elkezdődött az emberi erőforrások kihasználása. Az indiánok azonban sok olyan betegséggel szemben nem voltak ellenállóak, mint az európaiak, ez tömeges elhalálozáshoz vezetett, ezért Afrikából kezdtek áthajózni rabszolgákat, akiket az ültetvényeken dolgoztattak.
Észak-Amerika lerohanásában már nem csak spanyolok és a portugálok vettek részt, területi igényüket jelentették be az angolok, franciák és a hollandok is, akik Közép-, és Dél-Amerikából ki lettek szorítva. John Cabot az első európai, aki kiköt Kanada partjainál, majd Verrazzano és Jacques Cartier követi. Coronado a Mexikói-öböltől hatol be az északi kontinensbe.
Az Európában időközben a vallási üldöztetéseknek köszönhetően, a Mayflower nevű hajó, fedélzetén a puritánokkal elkezdi Észak-Amerika benépesítését, melyet az elkövetkezendő évszázadokban számtalan népcsoport követ. Az angolok 1607-ben létrehozzák Jamestown városát, a franciák egy évre rá Champlain vezetésévek megalapítják Quebecet. 1626-ban a hollandok Manhatten szigetén megalapították Új-Amszterdamot, melyet az angolok 1664-ben megszereztek a brit koronának. Észak-Amerika keleti területeit immár csaknem elfoglalták az európaiak, következhetett a szárazföld belső területeinek birtokba vétele. Hamarosan hittérítők, kalandorok, kincsvadászok és telepesek jelentek meg, akik egyre nyugatabbra haladtak, legtöbb esetben az őslakó indiánok kárára. Akadtak azonban olyan felfedezők is, akiket nem a kincsek csábítottak, hanem az ismeretlen feltárása. Ilyen volt a kalandvágyó La Salle, Lewis és Clark, David Douglas, Audubon, John Franklin és még sokan mások. Ők nem „jeleskedtek” az indiánok lemészárlásában, Amerikát viszont teljesen kisajátították az európaiak.