A Nap látszólagos Föld körüli mozgásának éves pályája az éggömbön. Az Ekliptika jelenti a Föld Nap körüli mozgásának síkját. A Naprendszer legtöbb nagybolygója ehhez közeli síkban kering a Nap körül.

A Hold Föld körüli keringése során a Nap eltérő mértékben világítja meg a Hold felületét. Ha a Hold a Föld és a nap között van, akkor a Fölről nem látszó felére esik a fény, ezért a Hold nem látszik. Ennek a fázisnak a neve újhold. Amikor a Hold ez után keringési pályájának első negyedét eléri félig megvilágítva látszik, ezt nevezzük első negyednek. A keringési pályájának felén látható a telihold. A megvilágított felület ezután csökkenni kezd, a harmadik negyedben ismét csak a felét látni. Ha a Hold fázisváltozásai során D betűhöz hasonlít, akkor növekszik (dagad), ha C betű görbületét veszi fel, akkor csökken.

Látóhatár. A megfigyelési pontra állított függőlegesre merőleges, a megfigyelési ponton átmenő sík által az éggömbből kimetszett vonal. 1. Az ég és a Föld felszínének határa.

Egy égitest delelési magassága.

Kr. e. II. század-i Görög komédiaköltő.

A napóra legegyszerűbb fajtája, amely egy függőlegesen leszúrt pálcából és egy az időbeosztást tartalmazó vízszintes felületből áll.

Mivel a bolygók keringési sebessége különböző, ezért gyakran előfordul, hogy a belső bolygók megelőzik a rajtuk kívülesőket.

(i.e. 310 - i. e. 230.) görög csillagász és matematikus . Sokan az ókor legnagyobb csillagászának tartják. Ő volt az első, aki konkrét méréseket végzett az égitestek távolságával kapcsolatban. Ezekből jutott arra a következtetésre, hogy nem a Föld, hanem a Nap van a Világmindenség középpontjában, Kopernikusz előtt csaknem 2000 évvel megalkotta a heliocentrikus világképet. Arisztarkhosz eredeti munkáiból semmi nem maradt ránk, csak mások írásaiból ismerjük. Elmélete miatt mint vallástagadót hamarosan száműzték Görögországból, mert a szent világközpontot eltolta, hogy az égi jelenségeket megmagyarázza, és azt állította, hogy a csillagok mozdulatlanok, és a Föld az égi egyenlítőhöz hajló pályán kering, és ugyanakkor saját tengelye körül is forog” (Plutarkhosz római történetíró nyomán). Mivel tézisei matematikailag kidolgozatlanok voltak, az idők során lassan elsikkadtak, elfelejtődtek: a későbbi nagy görög csillagászok nem is említik őket.

Nagyobb kövekből, kőtömbökből kb. 8 -12 ezer évvel ezelőtt kialakított körök, amelyek kialakítása a kor csillagászati ismeretei szerint történt, a nevezetes csillagászati irányok megjelölésével stb., pl.: Stonehenge.

A Vénusz bolygónak a földi pályán belül elfoglalt pályája, és a Nap fényének visszaverése következtében mutatott, a Holdéhoz nagyon hasonló fázisai. Fő különbségek: a Vénusz látszó mérete nagyobb mértékben változik, mint a Holdé, illetve a Földről nézve a Vénuszt soha nem láthatjuk , „telinek”, mivel ekkor a Vénusz a Nap másik oldalán van, és igen közel van a Napkoronghoz.

Milétosz városában a Kr. e. 7-6. század fordulóján élt, preszókratikus görög filozófus és matematikus. A hét görög bölcs egyike. Gondolatait maga nem foglalta írásba, így az ókori írók műveiből tudunk csak róla. Arisztotelész szerint kedvenc mondata így hangzott: "A legszebb dolog a világon a víz." Tudásának jelentős részét Egyiptomban szerezte, ahol a papokat elkápráztatta azzal, hogy megmondta a piramisok magasságát.

A csillagászat, mint az egyik legősibb tudomány őskorban gyakorolt tevékenysége, a Nap, a Hold és a csillagok szabad szemmel történő megfigyelése, és következtetések levonása. Legfontosabb őskori csillagászati emlékeink: Stonehenge (neolitikumi pontos csillagászati megfigyeléseket lehetővé tevő építmény), és más kőkörök, pl. Merliére-i kő (az első csillagtérkép).

Olyan világkép, amely a világmindenség középpontjába a Napot helyezi. Az első heliocentrikus világkép kialakítása a görög Arisztarkhosz nevéhez fűződik, de ez feledésbe merült, őt követően a 16. század során Kopernikusz alkotta meg saját Heliocentrikus világképét.

Csillagjóslás, amelynek célja, hogy a földi eseményeket, történéseket, az emberek tulajdonságait stb. az égitestek egymáshoz viszonyított helyzetéből magyarázza, illetve jósolja meg.

Olyan naptári év, amely a Hold járása alapján 12 egyenként 30 napos hónapból áll. A luniszoláris év kezdete a tavaszi napéjegyenlőség napja.

(i.e. 384 - i.e. 322.) görög filozófus , Platón tanítványa, Nagy Sándor nevelője volt. Igyekezett korának minden tudományágába elmélyedni. Jelentős természetfilozófiai munkái: Fizika, Az égbolt, Meteorológia, A keletkezés és pusztulás. Gondolkodásának jelentős hatása volt az európai természettudományos gondolkodásra.

Egy csillag körül gravitációsan kötött pályán keringő égitestek rendszere.