Az Androméda (Andromeda), a Perszeusz (Perseus) és a Pegazus (Pegasus)
Az Androméda az északi égbolt nagy kiterjedésű csillagképe. E csillagképben található az Androméda-köd, a puszta szemmel megfigyelhető legtávolabbi égitest, amely a Tejútrendszerhez hasonló spirálgalaxis. Távolsága 2,2 millió fényév.
A Per szeusz csillagképben nem a legfényesebb, de mégis a legfeltűnőbb csillag a jól láthatóan hunyorgó Algol (démon). A Pegazus igen nagy kiterjedésű csillagkép, amely egy szárnyas lovat formáz.
E három csillagképet azért soroltuk fel együtt , mert a görög mitológiában egy mondakörhöz tartoznak. Andromédát Perszeusz királyfi mentette meg a tengeri szörnytől. Még ezt megelőzően Perszeusz azt a feladatot kapta, hogy hozza el a három Gorgó (Medúza) közül az egyik fejét. A Gorgók démonszerű szörnyek voltak, hajukat tekergő kígyók alkották. Ha valakire rápillantottak, az nyomban kővé dermedt. Perszeusz az istenek segítségével véghezvitte a feladatot: egyetlen suhintással levágta az egyik Gorgó fejét, majd egy láthatatlanná tévő sisak segítségével elmenekült. A szörny testéből kifröccsenő vérből született meg Pegazus, a szárnyas ló, aki később a szárnyaló gondolatok és a költészet jelképe lett. A Gorgó levágott fejét ma is ott láthatjuk az égbolton, gonosz szemét a pislákoló Algol jelzi.

Az őszi égbolt