A csillagok látszólagos elmozdulása a Sarkcsillag körül

Derült éjszakán, ha felpillantunk az égboltra, mindig megtalálhatjuk a Göncölszekeret. Ha a szekeret kirajzoló hét fényes csillag közül a szekér hátulját alkotó kettőt képzeletben összekötjük és meghosszabbítjuk, majd az így kapott félegyenesre körülbelül ötször felmérjük a két égitest távolságát, akkor egy nem túl fényes, de elég magányos csillaghoz jutunk. Ez a Sarkcsillag, vagy más néven Polaris. A Sarkcsillag legfeltűnőbb tulajdonsága, hogy míg a többi csillag az éjszaka folyamán elmozdulni látszik, addig ez egy helyben áll látóhatárunk ugyanazon pontja felett, ahol szürkületben felbukkant. Mozdulatlansága már a korai idők emberének is feltűnt. Nem véletlenül kapta az Égi cövek, Aranykaró, Vastuskó stb. elnevezéseket. Az is jól megfigyelhető, hogy az összes többi csillag körülötte köröz, kelet-nyugati irányban haladva. Ez a mozgás persze csak látszólagos, valójában a Föld forog nyugatról keletre. Mivel a Föld forgástengelye a Sarkcsillag felé mutat, ezért az nem mozdul odébb. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a Polaris a Föld északi pólusa felett található. Éppen ezért nagyon alkalmas az északi irány kijelölésére. Az emberek ezt régóta tudják és használják tájékozódásuk során. (A teljesség kedvéért jegyezzük meg, hogy a Sarkcsillag iránya egy fokkal eltér az északi iránytól, így ő is megtesz egy kört. Ez a kör azonban olyan apró, hogy szabad szemmel aligha vesszük észre.) Fizikailag sárga színű óriáscsillag, amelynek burkai periodikusan összehúzódnak és kitágulnak.

A Sarkcsillag horizont feletti magassága és a földrajzi szélesség