A képalkotás szabályai

A tárgy képét a szemünkbe jutó fénysugarak segítségével akkor látjuk, ha szemünkbe látszólag egy pontból kiinduló, széttartó sugárnyaláb érkezik. A tárgy képét ott látjuk, ahonnan a szemünkbe jutó fénysugarak kiindulni látszanak. Ha a tárgyról (T) kiinduló fénysugarak irányváltoztatás nélkül jutnak a szemünkbe, akkor közvetlenül a tárgyat látjuk. Ha a fénysugarak valamilyen felületen visszaverődtek, közeghatáron megtörtek, vagy optikai eszközön haladtak át a szemünkbe érkezés előtt, akkor a látszólagos kiindulási pontokat, vagyis a tárgynak csak a képét (K) látjuk.

Egy tárgy sok pontból áll. Egy pontból több fénysugár indul ki széttartóan. Ha ezek közül néhány, vagy meghosszabbításuk újra egy pontban találkozik, akkor létrejöhet a pont képe. Minden pontnak létrejöhet a képpontja, s ezek adják a teljes tárgy képét. Általában csak a tárgy két szélső pontjának képét szerkesztjük meg, s mindegyikhez legalább két-két sugármenet kell.

Valódi képről beszélünk, ha a szemünkbe jutó fénysugarak K-ban valóban metszették egymást. Az ilyen kép az odahelyezett ernyőn felfogható. Rajzban folytonos nyíllal jelöljük. Látszólagos vagy virtuális képről beszélünk, ha csak a sugarak visszafelé történő meghosszabbításai metszik egymást. A látszólagos kép ernyőn nem fogható fel, hiszen fénysugarak ott valójában nem metszik egymást. Rajzban szaggatott nyíllal jelöljük.

Szerkesztési alapfogalmak

Tárgytávolság (t): a tárgypont optikai tengelyre eső vetülete és az optikai középpont távolsága.

Képtávolság (k): a képpont optikai tengelyre eső vetülete és az optikai középpont távolsága.

Ha a kép nagyobb, mint a tárgy, nagyított képről, ha kisebb, mint a tárgy, kicsinyített képről beszélünk.

Ha a kép és a tárgy állása azonos, egyenes állású képről beszélünk. Ha a kép és a tárgy állása fordított, fordított állású képről beszélünk. Az egyenes állású kép mindig látszólagos, a fordított állású pedig valódi.