Környezetünkről a legtöbb információt a látás útján, a fény segítségével szerzünk. A szemünkbe jutó fény hatására fényérzet jön létre. A fény a szemünkbe közvetlenül a fényforrásból, vagy a tárgyakról való visszaverődés után jut.

A fényt kibocsátó testeket elsődleges fényforrásnak (valódi fényforrásnak) nevezzük. Elsődleges fényforrás a Nap, a csillagok, a gyertya lángja, a lámpa izzószála, az előzetesen megvilágított foszforeszkáló kapcsoló, a szentjánosbogarak utolsó potrohszelvényei és folytathatnánk még a sort egészen a lézerig. Elsődleges fényforrásnak tekintjük, az optikai kísérleteknél gyakran használt, erősen megvilágított kis kerek nyílást vagy keskeny rést is.

Minden testet, amely csak a rá eső fény hatására látható, másodlagos fényforrásnak nevezünk. A tárgyakon kívül ilyen például a Hold is, amely a Nap fényét veri vissza. Ezt az is bizonyítja, hogy újhold esetén a Nap a Holdnak a Földdel átellenes oldalát világítja meg, ezért a Hold felénk nem „világít”, nem látszik.

Ha a fényforrás mérete elhanyagolható a jelenségnél számításba jövő egyéb távolságokhoz képest, akkor pontszerű fényforrásról beszélünk. Kísérleteink során ilyen lesz a már említett megvilágított kis kerek nyílás, keskeny rés vagy a lézer.

Ha a fényforrás mérete nem hanyagolható el, akkor kiterjedt fényforrásról beszélünk.

A fény, pontosabban egy fényjel véges sebességgel terjed, amit először Olaf Römer dán csillagász mért meg 1675-ben, csillagászati úton. Később a fénysebesség mérésére más módszereket is kidolgoztak (Fizeau, Foucault, Michelson).

A fény terjedési sebessége légüres térben:

.

Olaf Römer (1644 - 1710)
Dán csillagász. Egy kiskereskedő család fia volt. 1662-ben a koppenhágai egyetemen csillagászatot és matematikát tanult Bartholinus vezetése mellett, akinek házában lakott. 1671-től 1681-ig Picard mellett dolgozott az újonnan alapított párizsi csillagvizsgálóban. 1681-ben visszatért Koppenhágába, ahol az egyetemen csillagászatot és matematikát tanított. Ő alapította és vezette a koppenhágai obszervatóriumot. Tagja volt a párizsi Természettudományos Akadémiának. A fizikatörténet főleg azért tartja számon, mert 1675-ben a Jupiter bolygó egyik holdjának, az Ionak a megfigyelésével csillagászati úton elsőként határozta meg a fény sebességét. Több csillagászati eszközt készített vagy tökéletesített.