Folyadékok hőmérséklet-változás hatására megváltoztatják térfogatukat. A térfogatváltozás mértéke a hőmérsékletváltozástól, anyagi minőségtől és a kezdeti térfogattól függ: DV=V0bDT, ahol b a folyadékok térfogati hőtágulási együtthatója. Folyadékok esetében nem beszélhetünk lineáris hőtágulásról. Az összefüggés csak bizonyos feltételek teljesülése mellett érvényes, az olvadáspont és a forráspont környezetében ettől eltérő lehet. A víz esetében +4 celsius foktól kisebb hőmérséklet felé haladva a víz térfogata nő a kristályszerkezet kialakulása miatt. A jelenség élettani hatása fontos, ezért nem fagynak be a tavak télen teljesen.

Gázoknál dugattyúval elzárt henger, folyadékoknál például központi fűtésrendszereknél használt olyan eszköz, mely a folyadékok hőtágulása miatt biztonsági feladatot lát el.

Az anyagok hőmérséklet-változás hatására megváltoztathatják alakjukat, térfogatukat. Ezekben az esetekben a hőtágulási jelenségekről beszélünk.

Ha egy szilárd testet melegítünk, minden irányban tágul, ilyenkor térfogati hőtágulásról beszélünk.

Ha egy rendszer nem zárt, akkor annak energiaváltozása egyenlő nagyságú, de ellentétes előjelű a rendszerrel kölcsönhatásban lévő valamennyi test vagy mező energiaváltozásainak összegével.

A hőerőművekben nem lehet az összes hőenergiát átalakítani elektromos energiává. Számolni kell a hőveszteséggel.

Az f szabadsági fok segítségével az ideális gázok belső energiáját a következő módon általánosíthatjuk: E = f/2*n*R*T = f/2*N*k*T.Ideális gázok belső energiája tehát a részecskék szerkezetére jellemző szabadsági foktól, a gázmennyiségtől (mólszám vagy részecskeszám) és az abszolút hőmérséklettől függ. Adott gázmennyiség esetén a belső energia kizárólag a hőmérséklet függvénye.

Termikus kölcsönhatásban lévő rendszerek egyidejű hőleadása és hőfelvétele. Hőcsere során a két rendszer belső energia változásának nagysága megegyezik.

A hővezetés törvénye szerint a hőáram a hővezetési tényezővel, a rúd keresztmetszetével és a termikus gradienssel arányos, ezek szorzataként fejezhető ki.

Hőmérsékleti vagy termikus egyensúlyról akkor beszélhetünk, ha az egymással termikus kölcsönhatásban lévő testek hőmérsékletei kiegyenlítődtek.

A hőáramláskor a vizsgált rendszer egy része, valamennyi anyag ténylegesen elmozdul a rendszer melegebb tartományából a hidegebb területek felé.

A hővezetés törvénye szerint a hőáram a hővezetési tényezővel, a rúd keresztmetszetével és a termikus gradienssel arányos, ezek szorzataként fejezhető ki. A hővezetési tényező mértékegysége: J/m*s*K , amit szokás más alakban is megadni: W/m*K , kihasználva, hogy J*s = W . Az anyagok hővezetési tényezőjét táblázatokban találhatjuk meg, a különböző anyagok hővezetési tényezői igen eltérőek lehetnek.

Azt a hőmérsékletet, melyen a szilárd anyag megolvad, olvadáspontnak nevezzük.

A forrás adott nyomáson, egy jól meghatározott hőmérsékleten zajlik le, ez a hőmérséklet forráspont.

(kondenzáció) Az a folyamat, amelyben az anyag gázhalmazállapotból (gőz) folyékony halmazállapotúvá válik. Bekövetkezhet hőmérséklet csökkentése, vagy nyomás növelése révén.

Forráshőnek nevezzük azt az anyagi minőségtől függő együtthatót, amely azt mutatja meg, hogy a forrásponton lévő folyadék egységnyi tömegének elforralásához mekkora hőközlés szükséges. A forráshő jele: L_f, mértékegysége az SI mértékrendszerben: J/kg. Ha tetszőleges m tömegű, forrásponton lévő folyadékot teljesen elforralunk, akkor a szükséges hőmennyiséget így határozhatjuk meg: Q=L_f*m.