Paul Dirac angol fizikus 1902-ben született és 1984-ig élt. Egyetemi tanulmányait a bristoli műegyetem villamosmérnöki karán fejezte be 1921-ben. Diplomája megszerzése után a cambridge-i St. John's College tanársegédjeként helyezkedett el. 1926-ban elméleti fizikából doktorált. 1929 és 1932 között a wisconsini, a michigani, majd a princetoni egyetemen adott elő. 1932-ben Cambridge-ben megkapta Newton egykori matematika tanszékét, amelyet mindvégig megtartott. 1940-től professzora volt a Dublin Institute for Advanced Studies-nak is. Sok akadémia és tudományos testület választotta tagjának, köztük a Magyar Tudományos Akadémia is. Számos kitüntetése között megemlítjük a Királyi-érmet (1939), a Copley-medált (1952) és az Oppenheimer-jutalmat. 1933-ban Schrödingerrel megosztva Nobel-díjat kapott "az atomelmélet új és gyümölcsöző megfogalmazásainak megalkotásáért".

Alapvető jelentőségű munkái a kvantummechanikához, a kvantumelektrodinamikához, az elemi részek elméletéhez és a gravitáció elméletéhez tartoznak. 1925 és 1927 között kidolgozta a kvantummechanika egyfajta matematikai apparátusát. 1927-ben az elektromágneses mezőre alkalmazta a kvantumelméletet, innen szokás számítani a kvantumelektrodinamika megszületését.

1928-ban Heisenberggel együtt megfogalmazta a kicserélődési kölcsönhatás, illetve kicserélődési erő fogalmát, és 1928-ban az elektron relativisztikus mozgásegyenletét. Ez a Dirac-egyenlet külön feltevések nélkül is számot ad az elektron spinjéről és saját mágneses momentumáról, ezért a relativisztikus kvantummechanika legjelentősebb egyenlete lett. A relativisztikus Dirac-egyenlet ugyancsak közvetlenül értelmezi a hidrogén színképvonalainak finomszerkezetét is. Így a Goudsmidt és Uhlenbeck által 1925-ben feltételezett elektronspin elméleti magyarázatot kapott.

Dirac elméletéből következik a pozitív töltésű elektron, vagyis a pozitron létezése. Az evvel kapcsolatos lyukelméletét 1930-ban építette ki. 1931-ben arra következtetett, hogy két gamma-fotonból elektron-pozitron pár keletkezhet, és létrejöhet ennek fordítottja, az elektron-pozitron pár szétsugárzása is. Elméletéből általánosságban is következett az antirészecskék léte. 1931-ben feltételezte az elemi mágneses töltés (Dirac-féle mágneses monopol) létezését, és megmutatta, hogy az nem állna ellentmondásban az ismert természettörvényekkel. Kísérletileg mindeddig mágneses monopólust nem találtak. 1926-ban Fermitől függetlenül kidolgozta a nevüket viselő Fermi-Dirac-statisztikát amely a feles spinű részecskékre (fermionokra) érvényes. 1937-ben hipotézisként kimondta a gravitációs erő időben lassú változását. Ezt a feltevést nem sikerült kísérletileg kimutatni, de cáfolni sem. Az elgondolás ma is foglalkoztatja a fizikusokat.