Neumann János életrajza

Neumann János matematikus, fizikus 1903-ban született és mindössze 1957-ig élt. Apja bankár volt, aki családjának jómódú életet biztosított. 1921-ben, a fasori főgimnáziumban érettségizett, majd beiratkozott a budapesti tudományegyetem bölcsészkarára. Fő tantárgya a matematika volt, melléktantárgyai a fizika és a kémia. 1925-ben végzett. Az itt folytatott tanulmányai során nagy hatással volt rá Fehér Lipót, aki az akkori magyar matematikai élet központi alakja volt, 1926-ban nála is doktorált.

A magyarországi egyetemmel egyidőben a berlini egyetem filozófia fakultásán is matematikát, fizikát és kémiát hallgatott (1921-1923).

1924-től a zürichi Eidgenössische Technische Hochschule-n folytatta tanulmányait. 1926 októberében szerezte meg a vegyészmérnöki diplomáját.

A három egyetemen szerzett tudással ösztöndíjasként a német matematika fellegvárába Göttingenbe ment és David Hilberttel dolgozott együtt. E munka egyik gyümölcse lett az L. Nordheimmel hármasban írt és 1927-ben megjelent dolgozata 'A kvantummechanika matematikai megalapozása' címmel. Ugyancsak itt tartotta meg előadását 1926-ban 'A társasjátékok elméletéről' címmel, amivel egy új tudomány alapjait vetette meg.

1927-ben visszatért Berlinbe, ahol kérvényt nyújtott be "Venia Legendi", tanítási engedély megszerzésére a Friedrich Wilhelm (ma Humboldt) Egyetemen, Berlini habilitációs írásának ugyanazt választotta, ami budapesti doktori disszertációja volt: 'A halmazelmélet axiomatikus felépítése' címmel. Mises, Planck, Laue, Nernst és mások egybehangzóan elfogadták jelentkezését. 1929-ben meghívta a Princeton University vendégprofesszornak. 1930-tól 1933-ig fél évet Amerikában, felet Európában tanított. Részben a fasizmus győzelme Berlinben, részben az Institute for Advanced Study megalapítása Princetonban, vezette arra az elhatározására, hogy letelepedjen az Egyesült Államokban. Einstein, J. W. Alexander és O. Veblen után Neumann lett a negyedik kinevezett állandó professzor. 1937-ben kapta meg az amerikai állampolgárságot.

Részt vett az atomenergia felszabadításában és háborús célú felhasználásában - majd a békés energiatermelés szolgálatába állításának irányításában is. 1954-ben Eisenhower kinevezte az Atomenergia Bizottság tagjává, amelyet később a szenátus is megerősített. 1957-ben bekövetkezett haláláig töltötte be ezt a posztot. Egyidejűleg 1945-től 1957-ig a princetoni Elektronikus Számítógép Projekt igazgatójának tisztjét is betöltötte.

Főbb tudományos tevékenysége: lefektette a programvezérlésű automaták elméleti alapjait, amelyekre a jelen digitális számítógépei is épülnek; a játékelmélet megalapítója, a halmazelmélet egzakt megalapozója. A kvantumfizikai mennyiségek mérésének elméletét matematikai alapokra helyezte.

Neumann János (1903-1957)