Az elektromágneses hullám

A dipólantennáról az elektromos és a mágneses terek leszakadnak. Az egymást gerjesztő terek az antennától önálló anyagi objektumként, energiát hordozva eltávolodnak. Ezt a sugárzási elektromágneses teret nevezzük elektromágneses hullámnak.

Eltekintve az antenna közvetlen környezetétől, a kisugárzott elektromágneses hullámban az elektromágneses tér E , illetve B vektora egymással megegyező fázisban van, egymásra és a terjedés irányára is merőlegesek. Ez a sugárzási elektromágneses tér az antenna méretéhez képest viszonylag nagy távolságban egyszerű szinuszos hullám formájában terjed tova.

A térerősség, a mágneses indukció és a terjedési irány kölcsönös helyzete

Az elektromágneses hullám tulajdonságai

Az elektromágneses hullám transzverzális hullám, hiszen egy tetszőleges pontban az E és B merőlegesek egymásra és a terjedési irányra is. Az Evektor mindig ugyanabban a síkban, a vizsgált pont és az antenna által meghatározott síkban van. Ez azt is jelenti, hogy síkban polarizált hullámról van szó.

A dipólantennával előállított elektromágneses hullámok is mutatják a hullámtulajdonságokat: visszaverődés, törés, elhajlás, állóhullám és interferencia.

A sugárzási térben áramló energia adott frekvencia mellett függ az iránytól is. Legnagyobb az intenzitás az antennára merőleges síkban, és nulla az intenzitás az antenna hossztengelyének irányában. Maxwell egyenleteiből levezethető, hogy az elektromágneses hullámok fénysebességgel terjednek. Nem meglepő, hiszen a fény is elektromágneses hullám.