Maxwell, James Clark

(Edinburgh, 1831. 6. 13. - Cambridge, 1879. 11. 5.)

Angol fizikus. Apja földbirtokos volt, aki fiának igyekezett a legjobb nevelést és iskolai képzést biztosítani. Felsőfokú tanulmányait az edinburghi egyetemen kezdte 1847-ben, és folytatta 1850-ben, Cambridge-ben. Itt 1854-ben végzett. 1855-ben a Trinity College-ban tanított. 1856-ban Aberdeenben a Marshall College, majd a londoni King's College professzora lett.

1865-ben felhagyott az oktatással, hogy megírja a 'Tanulmány az elektromosságról és a mágnességről' című, 1873-ban megjelent híres könyvét. 1871-től Cambridge-ben a kísérleti fizika professzoraként adott elő, valamint megtervezte és kifejlesztette a híres cambridge-i Cavendish Laboratóriumot. 48 éves korában erejének teljében gyomorrákban hunyt el. 1855-ben az edinburghi, 1861-ben a londoni Royal Society választotta tagjai közé.

Kiemelkedően sikeres kutatómunkát végzett az elektrodinamikában, a molekuláris fizikában, a statisztikában, az optikában és a rugalmasság elméletében. A kinetikus gázelméletben - amelynek egyik megalapítója volt - nevét őrzi a gázmolekulák sebességére vonatkozó Maxwell-féle sebességeloszlási törvény (1859) és a molekuláris hőelmélet Maxwell-Boltzmann-féle eloszlási törvénye (1875). 1867-ben elsőként mutatta ki a termodinamika második főtételének a statisztikus törvény voltát. Az 1860-65-ös években az akkor ismert elektromos és mágneses jelenségeket, Faraday erőtér elképzelésére alapozva, egységes rendszerré dolgozta ki, amely matematikai formát öltött a Maxwell-féle differenciálegyenletekben. Az elektrodinamika ezen alaptörvényei nemcsak az addig ismert elektromos és mágneses jelenségek magyarázatát tettek lehetővé, hanem segítségükkel több, addig nem ismert jelenséget (pl. a fénysebességgel terjedő elektromágneses hullámokat) meg lehetett jósolni. 1865-ben kidolgozta a fény elektromágneses hullámelméletét. Sikeres kutatásokat végzett a csillagászatban is.