Megállapodás szerint az egységnyi felületen merőlegesen átmenő elektromos erővonalak száma megegyezik a felületen érvényes elektromos térerősség számértékével.

A tetszőleges felületen merőlegesen átmenő elektromos erővonalak száma az elektromos fluxus, jele Ψ, nagysága a felületen érvényes térerősség és a felület szorzata:

Ψ=E*A.

Legyen egy pillanatban a kondenzátort töltő áram erőssége I. Ez az áram egy nagyon kicsi Δt idő alatt nem változik meg nagyon, így a Δt idő alatt a kondenzátor töltése ΔQ=I*Δt értékkel növekszik. Így viszont megváltozik a kondenzátor feszültsége is: ΔU=ΔQ/C. Fejezzük ki ΔQ-t, C helyére pedig írjuk be a síkkondenzátor kapacitására megismert összefüggést: ΔQ=ΔU*C=ΔUε0A/d. Vegyük észre, hogy ΔU/d=ΔE, azaz ΔQ=ε0*ΔE*A, vagyis a töltés megváltozása az elektromos fluxus (E*A) megváltozásával arányos. Az I áram pedig I=ΔQ/Δt=ε0ΔEA/Δt. A változó elektromos tér, vagyis a változó elektromos fluxus, tehát olyan hatású, mintha a fenti áram folyna a lemezek között. Ezt a kifejezést nevezik eltolási áramnak.

Azt mondhatjuk, hogy a kondenzátor lemezei közötti térrészben az elektromos erővonalakat körülvevő mágneses mezőt az elektromos fluxus változása hozza létre, azaz a változó elektromos térnek pontosan ugyanolyan hatása van mágneses szempontból, mint a vezetési áramnak. Ebből az következik, hogy a vezetési áramhoz hasonlóan a változó elektromos teret is jobb csavarral veszi körül a mágneses tér. Ez azt jelenti, hogy ha pl. egy függőleges Eelektromos térerősségvektor felfelé mutat és a nagysága nő, akkor jobb kezünk hüvelykujját e változás irányába (tehát felfelé) tartva, a begörbített ujjaink irányába mutatnak a mágneses tér indukcióvonalai.

Szép szimmetriát kapunk! Gondoljuk csak végig: a mágneses fluxus változása bal csavarral hozza létre maga körül az elektromos teret, míg az elektromos fluxus változása jobb csavarral hozza létre a mágneses teret maga körül.