A szem
A látószerv a szemgolyóból és a hozzá tartozó mozgató és védő berendezésekből áll. A látószerv nagy része, a koponya csontjai által védetten, a szemüregben helyezkedik el. A szemgolyó gömb alakú, három rétegű falában a külső rostos réteget, a középső réteget és a belső idegréteget különíthetjük el. A külső rostos rétegnek két része van, a szaruhártya és az ínhártya; a középső réteg részei a szivárványhártya, a sugártest és az érhártya; a belső idegréteg legfontosabb része az ideghártya. Elölről hátrafelé haladva a szaruhártya alatt találjuk a szivárványhártyát, melynek közepén van egy nyílás, a pupilla. A pupilla szabályozza a szembe jutó fény mennyiségét. A pupilla mögött helyezkedik el a szemlencse, mögötte van az üvegtest. Az ínhártyán kívülről hat szemizom tapad, ezek mozgatják a szemet. A szemgolyó védelmét elölről az alsó és felső szemhéjak látják el, feladatuk továbbá a szem tisztán, melegen és nedvesen tartása. A szemgolyó felett a szemüregben találjuk a könnymirigyeket.
A szemizmok
A szemizmok a tömött rosthálózatból álló ínhártyán tapadnak. A hat szemizomból négy úgynevezett egyenes és kettő pedig ferde szemizom. Ha úgy nézünk a szemgolyóra, hogy a pupilla velünk szemben van, akkor a négy egyenes szemizom a négy égtájnak megfelelően a szaruhártya mögött tapadnak az ínhártyán, a felső ferde szemizom a szemgolyó külső-felső-hátsó részén, az alsó ferde szemizom a szemgolyó külső-alsó-hátsó részén tapad. A szemizmok feladata, hogy viszonylag szabadon és gyorsan mozgassák a szemgolyót, így lehetővé teszik, hogy a szem kereső, követő mozgásokat végezzen.
A szem ideghártyája, a retina
A szemgolyó háromrétegű falának belső rétege az ideghártya, melynek legnagyobb és legfontosabb része a retina. A retina egy tízrétegű, receptorokat – csapokat és pálcikákat - tartalmazó idegszövet. A retina rétegei kívülről befelé haladva: pigmenthám, pálcikák és csapok rétege, külső határhártya, külső magvas réteg, külső rostos réteg, belső magvas réteg, belső rostos réteg, ganglionsejt-réteg, idegrostréteg, belső határhártya. A fénynek az összes rétegen át kell hatolnia ahhoz, hogy elérje a receptorokat (csapok, pálcikák), a receptorok érzékelik a fényt, a receptorokból az ingerület az úgynevezett bipoláris sejtekbe jut, onnan a ganglionsejtekbe. A ganglionsejtek axonjai látóideggé szedődnek össze. A retina idegsejtjei között Müller sejtnek nevezett támasztósejtek helyezkednek el. A szem optikai rendszere a külvilág kicsinyített képét fókuszálja a retinára. A retina középpontjában a csapok száma nagy, kifelé csökken, és a pálcikák száma nő. Az úgynevezett éleslátás helyén csak csapot találunk. A csapok felelnek a világosban látásért és a színlátásért, a pálcikák pedig, mivel rendkívül fényérzékenyek, az éjszakai látásért.
A szemlencse
A szemlencse a hátsó csarnokban a szivárványhártya mögött és az üvegtest előtt helyezkedik el úgy, hogy egy függesztő rostrendszer kapcsolja a sugártesthez. A szemlencse áttetsző, rugalmas anyagból álló diszkoszhoz hasonló test. A szemlencse fénytörő közegként viselkedik, feladata, hogy domborúságának változtatásával biztosítsa, hogy a fénysugarak a retinára fókuszálódjanak. Nyugalomban a lencsefüggesztő rostok feszes állapotban vannak, amikor a tekintet közeli tárgyra irányul a sugártest izmai összehúzódnak, a rostok elernyednek, a rugalmas lencse pedig domborúbbá válik, így biztosítja az éleslátást.
A szem védő berendezései
A szemgolyó védelmét elölről az alsó és felső szemhéjak látják el, feladatuk továbbá a szem tisztán, melegen és nedvesen tartása. A szemhéj két lapra bontható, a külső réteg a bőrből és szemrészáró izomból, a belső réteg pedig a pillavázból és a kötőhártyából áll. A szemhéjszélből lépnek ki a pillaszőrök, melyek két sorban helyezkednek el, felül kicsit több, mint alul. A szemgolyó felett a szemüregben találjuk a könnymirigyeket, a könnymirigyek kivezető csövei a szemhéjak alatt a tűszúrásnyi pontokkal nyílnak a kötőhártyazsákba. A könny víztiszta, sós folyadék, nedvesen tartja a szemet és véd a kórokozókkal szemben.