Tananyag választó:
Az immunrendszer sejtjei és működése
Jegyzet szerkesztése:
Az immunrendszer
Eszköztár:

Az immunrendszer

Immunrendszer Az immunrendszer a szervezet önazonosságát és épségét biztosító védekező rendszer. Feladata a szervezet saját anyagainak eltűrése, a nem saját (idegen) anyagok felismerése és eltávolítása. Az immunrendszer védekezik a kívülről behatoló kórokozók (pl. mikroorganizmusok) és a szervezetben keletkező megváltozott, az egyed életét veszélyeztető sejtek (pl. daganatsejtek) ellen. Az immunválasz során ezek felismerése és elpusztítása történik. Az immunrendszer két részből áll: létezik egy ősi, veleszületett, természetes immunitás, valamint egy fiatalabb, adaptív (szerzett) immunitás. Az előbbi a kórokozóra nem specifikus, mindenkiben jelen van, önmagában alacsonyabb hatékonyságú, de a végső küzdelemben nélkülözhetetlen. Utóbbi az adott kórokozóra egyedileg az életünk során alakul ki (ezért az immunválasz kifejlődéséhez idő kell), edződik és emlékezettel rendelkezik. Más felosztás szerint az immunrendszer alakos (sejtes) és szövetnedvhez kötött molekuláris (humorális) összetevőkből áll. A sejteket a faló- és nyiroksejtek, a humorális immunitást többek között a komplementrendszer, az ellenanyagok képviselik.

A fehérvérsejtek

Az immunrendszer sejtes elemei a fehérvérsejtek. A nyiroksejtek az antigéneket specifikusan felismerő és ellenük specifikus immunválaszt indító sejtek. A fehérvérsejtek másik csoportja, a természetes ölő (NK) sejtek elsősorban daganatsejteket képesek felismerni és elpusztítani. A falósejtek (makrofágok) a természetes immunrendszer fontos elemei, a kórokozókat felfalják, elpusztítják, majd azok antigénjeit bemutatják a nyiroksejteknek. A nyiroksejtek által termelt citokinek hatására aktiválódnak. Ennek folytán mind a felismerésben, mind a végső, végrehajtó szakaszban részt vesznek. Mind a vérben, mind a szövetekben megtalálhatók. A granulociták (szemcsés sejtek) nevüket a plazmájukban levő szemcsékről kapták. A granulumok festődése alapján három sejttípusra oszthatók: A neutrofil (semleges) granulociták falósejtek, és szemcséikben sok baktériumölő vegyület (pl. hipoklorit, hipó) található, melyet támadáskor a kórokozóra zúdítanak. Az eozinofil (eozinnal festődő) granulociták a többsejtűek (pl. férgek) elleni védekezésben és az allergiában, a bazofil (bázikus festékkel festődő) granulociták a gyulladás és az allergiás reakció szöveti változásaiért (vérbőség, fájdalom, stb.) felelősek.

A fehérvérsejtek életciklusa

A fehérvérsejtek vérképzőszervi őssejtekből keletkeznek. Az őssejt egy nyiroksejt előalakot és egy csontvelői előalakot hoz létre. Előbbiből lesznek a nyiroksejtek, utóbbi hozza létre az összes vérsejtet. A különféle sejttípusok speciális citokinek hatására alakulnak ki, hosszú és bonyolult érési folyamat során.
A fehérvérsejtek keringési ideje általában hét nap. A fehérvérsejtszám 6-8 000/µl, egyúttal jelentős mennyiség található a szövetekben. A nyiroksejtek száma ennek kb. 30%-a. Heveny gyulladás esetén a fehérvérsejtszám akár öt-hétszeresére is nőhet.

Az antigén

Antigénnek nevezünk minden olyan (sejtfelszíni vagy oldott) anyagot, melyet az immunrendszer felismer. Az antigén lehet saját, ekkor jó esetben tolerancia (türelem) alakul ki, az idegen antigén viszont immunválaszt vált ki. Az antigének általában fehérjéből és szénhidrátból állhatnak, de időnként nukleinsav vagy lipid is lehet antigén. Az antigének általában nagy polimer molekulák, ugyanakkor az antigenitásért csak a molekula kis része felelős.
A sejtek felszínén elhelyezkedő jelző molekulák, valamilyen sejten kívüli molekula hatására, a sejt válaszát váltják ki. A folyamatot jelátviteli folyamatnak, a molekulát jelfogónak vagy receptornak hívjuk. Az immunrendszer antigént felismerő receptorai a B és a T nyiroksejtek felszínén találhatóak, melyek antigén kötése a sejtek szaporodását és az immunrendszer egyéb sejtjeit serkentő anyagok termelését idézik elő. A receptor az antigénnek egy kis részéhez (pl. a fehérjének egy pár aminosavból álló peptidrészletéhez), kapcsolódik. Egy antigén molekulán akár több különböző antigenitásért felelős régió is lehet, illetve, különböző antigének tartalmazhatják ugyanazt a régiót.

Az antitest

Az antitest (ellenanyag) a B-nyiroksejtek által termelt speciális fehérjemolekula. Elhelyezkedhet a B-sejt felszínén, ekkor specifikus antigénfelismerő receptor, vagy az immunválasz későbbi szakaszában a B-sejtek által termelt és a vérbe juttatott molekula, a humorális immunválasz egyik főszereplője. Ekkor az antitest már nemcsak a felismerésben, hanem az antigén közömbösítésében és eltávolításában is szerepet játszik.
Az immunvédekezés során számos anyag termelődik, mely segíti a kórokozók elpusztítását. Maga az antigén és a T-sejtek citokinje serkenti a B-sejtek ellenanyag-termelését. Különböző bakteriális anyagok és az immunrendszer anyagai (komplementrészecskék, citokinek, hormonszerű anyagok) kémiai ingerként odavonzzák a granulocitákat a fertőzés helyére (kemotaktikus anyagok) majd más hasonló anyagok (opszoninok) serkentik a kórokozó bekebelezését (ellenanyagok, komplementrészecskék).