Emberi test | Sulinet Tudásbázis

Tananyag választó:

A vérkenet

A vérkenetben perifériás vérsejtek találhatók. Megkülönböztetünk nyiroksejteket és egyéb fehérvérsejteket. A nyiroksejtek kisebb, kerek sejtek, a kerek sejtmag körül keskeny citoplazma szegéllyel. A kenet fehérvérsejtjeinek kb. 30%-át (15-50%) alkotják. A B- és T-sejteket valamint az NK-sejteket alakjuk alapján nem lehet egymástól elkülöníteni. A sejtek másik csoportja a granulociták (szemcsés sejtek), nevüket a plazmájukban levő szemcsékről kapták. A granulumok festődése alapján három sejttípusra oszthatók: A neutrofil (semleges) granulociták falósejtek, és szemcséikben sok baktériumölő vegyület (pl. hipoklorit, hipó) található, melyet támadáskor a kórokozóra zúdítanak. A neutrofilek a keringő fehérvérsejtek kb. 50%-át (35-70%) teszik ki. Az eozinofil (eozinnal festődő) granulociták a kenetben piros színű granulumokkal, a bazofil (bázikus festékkel festődő) granulociták pedig lilás, nagyobb granulumokkal rendelkeznek. Normál vérkenetben 1-5 db látható, de allergia vagy féregfertőzés esetén megszaporodnak. A sejtek harmadik csoportja a nagy falósejtek vagy monociták. Akár 20-25 um átmérőjű, nagy sejtek, granulumokkal és nagy, bab alakú sejtmaggal. A keringő fehérvérsejtek kb. 10%-át (5-15%) teszik ki. A vérben érési folyamaton mennek át, majd belőlük lesznek a szöveti makrofágok.

A B sejtek szerkezete

A B-nyiroksejtek kisebb, kerek sejtek, a kerek sejtmag körül keskeny citoplazma szegéllyel. Felszínükön immunoglobulin antigén receptorok és T-segítő sejt felismerésére alkalmas jelfogó molekulák találhatók. Működésükben fontos szerepet játszik az endoplazmatikus retikulum, mely aktiválódás hatására növekedni kezd, hogy helyet és terepet biztosítson az ellenanyag termeléséhez. Az aktivált B-sejt megnagyobbodik, majd az immunglobulin termelés hatására kialakul a plazmasejt: nagyobb ovális sejt hatalmas endoplazmatikus retikulum hálózattal, félrenyomott sejtmaggal. Ezek a sejtek nagy tömegben juttatják az ellenanyagokat a vérbe. Néhány sejt nem alakul plazmasejtté, hanem elkülönül, megőrzi eredeti méreteit, és nyugvó B-memóriasejtté alakul.

A segítő T sejtek szerkezete

A segítő (helper) T-nyiroksejtek (Th) kisebb, kerek sejtek, a kerek sejtmag körül keskeny citoplazma szegéllyel. A keringő T-nyiroksejtek Felszínükön a CD3 antigén receptor mellett CD4 molekula található, innen a nevük, T4 nyiroksejtek. A CD4 az antigén bemutató sejtek (makrofágok, nyiroksejtek) MHC II molekuláját ismeri fel. Az antigén bemutató sejt sejt-sejt kölcsönhatásba lép a T-sejttel. Az antigén kötése által aktivált T-sejt speciális citokineket, ún. limfokineket termel, melyek aktiválják az immunrendszer sejtes elemeit. Az antigén minőségétől függően a T-sejt két irányba alakulhat, ennek megfelelően különböző limfokineket termelhet. Idegen keringő és baktérium antigének hatására a B-sejteket és a humorális immunválaszt, és az allergiás reakcióban jelentős IgE termelést aktiváló Th2-sejtté, míg a saját természetes antigének megváltozását érzékelve (pl. vírus, daganat, TBC, gomba) a sejtes immunitást serkentő Th1-sejtté.
A túlzott (gyermekkori) higiénia és antibiotikum fogyasztás meggátolja az immunrendszer normális fejlődését, edződését. Ekkor a Th sejtek aránya a Th2 javára tolódik el, ami magyarázhatja a járványszerű méreteket öltő allergiás megbetegedéseket.

Az ölő T sejtek szerkezete

Az ölő (citotoxikus) T-nyiroksejtek (Tc) kisebb, kerek sejtek, a kerek sejtmag körül keskeny citoplazma szegéllyel. Felszínükön a CD3 antigén receptor mellett CD8 molekula található, innen a nevük, T8 nyiroksejtek. A CD8 a minden magvas sejten jelenlevő MHC I molekulát ismeri fel. A megváltozott antigenitású saját sejtek (pl. vírus, daganat), és az idegen eredetű (szervátültetés, paraziták) magvas sejtek idegen antigénjei aktiválják a CD3 receptort. Az antigén kötése által és megfelelő T4 sejtek limfokinjei által aktivált T8 sejt ölő sejtté alakul, számos citotoxikus anyagot termel, melyek közül pórusképző anyagokat, nagy hatású fehérjebontó enzimeket és a célsejtben programozott sejthalált okozó molekulákat kell kiemelni. A T8 sejtek egy része hosszú életű memóriasejtté alakul.

A természetes ölő sejtek szerkezete

A természetes ölő (NK) sejtek nagy sötét granulumokat tartalmazó nyiroksejtek. Felszínükön sem a CD3 antigén receptor, sem a CD4/8 MHC-receptor nem fejeződik ki, viszont van egy olyan MHC I-receptoruk, mely az NK-sejt citotoxikus működését gátolja. Így az NK-sejtek akkor aktiválódnak, ha lecsökken a saját természetes antigéneket bemutató MHC-molekulák megjelenése. Ez különösen gyakran történik meg a daganatsejtekkel. Ekkor az NK-sejt a T8-sejthez hasonló citotoxikus hatásokkal pusztítja el az önazonossággal nem rendelkező daganatsejtet.

A falósejtek szerkezete

Az idegen anyagok bekebelezését a falósejtek (fagociták) végzik. Fagocita működést a neutrofil granulociták és a monocita-makrofágok mutatnak. A makrofágok nagy sejtek, melyek a vérben monocitaként kezdik életüket, majd a szövetekben makrofágként folytatják. Nagyrészt a nyirokcsomókban és a tüdőben, májban találhatók. Az immunválasz felismerési szakaszában általában ők találkoznak először a kórokozóval, bekebelezik és antigénjeit bemutatják. A neutrofil granulociták kisebb, karéjos magvú granulumokat tartalmazó sejtek, nagyrészt a vérben találhatók, de a kórokozók és az egyéb kemotaktikus anyagok hatására a behatolás helyére mennek. Főként a végrehajtó szakaszban játszanak szerepet. Elsősorban a baktériumok elpusztítását végzik. A bekebelezésen túl granulumaik tartalmát a sejt közti térbe is tudják üríteni, ezzel jóval több kórokozót pusztítanak el. Az elpusztult, legyengült kórokozókat a makrofágok takarítják el. A falósejtek a természetes immunitás részeként kis hatékonysággal állandó fagocitózisra képesek, de ellenanyagok és a komplement rendszer (opszoninok) a fagocitózis intenzitását megsokszorozzák. Ebben az opszonin (komplement és immunoglobulin)- receptorok játszanak szerepet. A bekebelezendő részecske egy membránnal határolt hólyagban, az ún. fagoszómában endocitózissal a sejtbe kerül, majd egyesül a lizoszómával. A fagolizoszómát agresszív oxigén-szabadgyökök, hipoklorit és pórusképző peptidek, toxinok támadják, és elölik a kórokozót, majd a lizoszóma lebontó enzimei alkotórészeikre bontják. A bomlástermékek az aktív citotoxikus vegyületekkel és citokinekkel együtt exocitózis révén a sejtek közötti térbe kerülnek, ahol gyulladásos reakciót indítanak be, és szabályozzák a további immunfolyamatokat. A kórokozóból származó antigének pedig a felszíni MHC II molekulákkal az antigén bemutatásban vesznek részt.