A vérben szállított anyagokkal történő immunválasz

A vérben szállított anyagokkal történő védekezés nagyrészt a keringő ellenanyagokkal (immunglobulinokkal) kapcsolatos immunvédekezést jelenti. Az ellenanyagokat a B-sejtekből kialakult plazmasejtek termelik, melyek elsődlegesen a fertőzés helyén fordulnak elő.

Az ellenanyag termelés

Az antitesteket a plazmasejtek a fertőzés helyén, a nyirokcsomókban, és legnagyobbrészt a lépben termelik. Az antigénnel történő első találkozáskor szükség van egy második ingerre, melyet az antigént szintén felismerő segítő T-sejt ad meg. Ez a nyirokcsomóban vagy a lépben történik meg. Ennek hatására a B-sejt osztódásnak indul és plazmasejteket hoz létre, melyek nagy mennyiségű specifikus ellenanyagot termelnek. Néhány antigén (ún. szuperantigének, ilyenek pl. a baktériumok sejtfalanyagai) a B-sejtek tömegét nem specifikusan aktiválja, ekkor nincs szükség a T-sejtekre. Ezek az antitestek nem specifikusak, erős immunválaszt és nagymértékű gyulladást okoznak.

Az immunglobulinok

Az immunglobulinok, más néven antitestek, ellenanyagok, specifikus antigénfelismerő fehérjemolekulák. Az immunglobulinok a keringő antigének elleni humorális immunreakcióban játszanak kiemelt szerepet. A specifikus antigén és a segítő T-sejt által termelt citokinek hatására a B-sejt plazmasejtté alakul, melynek fő feladata az antitest termelése. Az antitestek Y alakú molekulák, melynek V alakú végén alakul ki az antigén kötőhely (felismerés). Az Y szára pedig a szervezet sejtjeihez és a komplement rendszerhez képes kötni, és azokat aktiválni (végrehajtás).

Az immunoglobulinoknak (Ig) öt fajtája van, melyek az Y szárának különbségei alapján ismerhetők fel. Az elsődleges immunválasz során a plazmasejt IgG-t termel, majd az újrafertőzés kapcsán kezdi el a leggyakrabban előforduló igG-t termelni. Az IgA a nyálkahártyák (száj, szem, bél) felszínén gátolja meg a kórokozók bejutását, míg az IgE elsősorban allergének hatására a hízósejteket aktiválja, allergiás reakciókban vesz részt.

Az T és B immunsejtek

Az immunfolyamat felismerési szakaszában az ellenanyagok elsősorban a B-nyiroksejtek felszínén mint antigén receptor jelennek meg. Antigén hatására a központi szakaszban plazmasejtekké alakulnak, amelyek nagy mennyiségben termelnek oldott, keringő ellenanyagokat, hogy azok a végrehajtó szakaszban fejtsék ki hatásaikat. Ugyanakkor néhány memóriasejt is kialakul, melyek felszínükön sokáig hordozzák az adott immunglobulint és biztosítják az adott antigénnel szembeni immunitást.

Az immunitás

Az adaptív immunrendszer egyik figyelemreméltó képessége, hogy bizonyos tekintetben az idegrendszerhez hasonlóan viselkedik, pl. felismer speciális jeleket, erre speciális válaszokat ad, de talán legérdekesebb, hogy memóriája van: az egyszer leküzdött kórokozóra emlékszik. Ezért az úgynevezett memóriasejtek a felelősek. A memóriasejtek olyan T- és B-sejtekből keletkeznek, amelyek találkoztak egy antigénnel, és aktiválódtak. Ők az aktivált sejtekből származó nagyszámú segítő, ölő, antitest termelő sejt testvérei, kevesen vannak, és feladatik a kórokozó elpusztítása helyett az, hogy minél tovább fennmaradjanak, és hordozzák az antigént felismerő receptort. Alvó állapotban léteznek a vérben, nyirokcsomókban, de ha a kórokozó újra támad, azonnal felismerik, és sokkal gyorsabb és hatékonyabb immunválaszt indítanak, mint az első alkalommal. Ezért van az, hogy valaki egy már megkapott betegséget nem kap meg újra – hacsak nem változik meg a kórokozó tulajdonsága. Így van ez pl. az influenza vírusával, melynek új meg új változatai születnek, ismét kifognak immunrendszerünk emlékezetén.

A védőoltások

A védőoltás egy specifikus fertőző betegség ellen védelmet nyújtó immunreakció kiváltása. Megkülönböztetünk passzív és aktív védőoltást. A passzív oltásnál a kórokozó antigénjei elleni immunszérumot (immunglobulinokat) adunk a betegnek, amelyek semlegesítik a szervezetben levő, vagy azt veszélyeztető kórokozót. Az aktív védőoltás során egy ártalmatlanított kórokozót vagy annak antigénjét juttatjuk az egészséges szervezetbe, cseppek vagy injekció formájában. Az antigének ellen a fertőzés veszélye nélkül alakul ki az elsődleges immunitás, hogy egy rákövetkező valódi fertőzés ellen védettséget nyújtson. Szemben a passzív immunizálás rövid távú hatásával, az aktív immunizálás által nyújtott védettség hatása sokáig megmarad, mert memóriasejtek képződnek. Mivel az aktív immunizálás kialakulásához idő kell, egy veszélyeztetett vagy beteg embernek előnyösebb lehet a passzív immunizálás.