Az arckoponya
Az arckoponya csontjait az orrüreg és a szájüreg csontjai képezik. Az orrüreg csontjai a rostacsont, az ekecsont és az orrüreget elválasztó orrsövény. Itt kell megemlíteni a párosával jelenlévő orrcsontot, könnycsontot és az orrüregben található orrkagylókat. A szájüreg körüli csontok a felső állcsont és az állkapocs csont. A felső állkapocscsont a száj-, szem és orrüreg alkotásában vesz részt, és itt látható a felső fogsor. Az állkapocs az arc alsó vázának vonalát adja, ebbe illeszkednek bele az alsó fogak. A szájpadcsont a szájüreg és az orrüreg képzésében vesz részt, két lemeze L alakban illeszkedik össze. A járomcsontból két darab van, az arc jellegzetes kiemelkedését adja.
Az arckoponya üregei
Az arckoponya üregei a szájüreg, a szemüreg és az orrüreg, valamint az orrmelléküregek. Ezek a homlok, az arc-, az ékcsontüreg és a rostasejtek. A szájüreg az arckoponya alsó részén található, a felső állkapocscsont és az állkapocs egymástól való eltávolodásakor lesz látható. A szájüreg az emésztőrendszer kezdeti szakasza, a fogak, a nyelv és a mandulák elhelyezkedésének helye. Az orrüreg képzésében három páros csont (orrcsontok, könnycsontok és az alsó orrkagylók) és kettő páratlan csont (rosta- és ekecsont) vesz részt. Az orrüreg szerepe a légzésben van, a levegőt megszűri, felmelegíti és párásítja. az orrmelléküregek csökkentik a koponya súlyát felmelegítik a belégzett levegőt. Az orrmelléküregek közül a homloküreg, a homlokcsontban az orrgyök fölött helyezkedik el. Az arcüreg a felső állcsontban foglal helyet. A szemüregben található a szemgolyó. A szemüreg képzésében az orrcsont, a könnycsont, rostacsont, homlokcsont, ékcsont, felső állcsont és a járomcsont vesz részt.
Az agykoponya
Az agykoponya csontjai homlokcsont, falcsont, nyakszirtcsont, halántékcsont, ékcsont. A homlokcsont belsejében az orrtájék felett található a homloküreg. A falcsont a koponyatetőt alkotja, páros csont, amelyek a középvonalban találkoznak. A nyakszirtcsont páratlan csont hátul a nyakszirtnek megfelelően elhelyezkedő csont. Az öreglikat alakítják ki, amely a gerinccsatorna kezdeti szakasza. A halántékcsont páros csont a halántéktájéknak megfelelően helyezkedik el. Belsejében foglal helyet a halló- és egyensúlyozószerv. A külső hallójáratot fogja közre. Az ékcsont a nyakszirtcsont előtt foglal helyet. Az agykoponya csontjai a koponyalapot alkotják.
A koponyalap
A koponyaalap alkotásában résztvevő csontok: a homlokcsont, a halántékcsont, a falcsont, az ékcsont, a nyakszirtcsont (az agykoponya csontjai) és a rostacsont. Külső és belső felszínét különböztetjük meg, amelyen számos nyílás van, erek és idegek részére. Belső felszíne lépcsőzetes, árkokat találunk, elülső, középső és hátulsó koponyaárok. A koponyalap védi az agyvelőt a külső sérülésektől.
A koponyacsontok varratai
A koponya csontjai között folytonos összeköttetést találunk, azaz egymáshoz varrattal kapcsolódnak. Koronavarratot találunk a homlokcsont és a falcsont között, a lambdavarrat a nyakszirtcsont és a falcsont között helyezkedik el, a nyílvarrat a két falcsont között látható hátulról előre haladva.
A megszakított összeköttetés az állkapocsízület, amely a halántékcsont és az állkapocscsont hoz létre. Szerepe a rágásban van, mozgásai: a száj nyitása, zárásása, az állkapocs oldalirányú mozgatása, valamint az alsó fogsor közelítése a felső fogsor felé.
Az újszülött koponya
Az újszülött koponyatetőjét hártyás rész fedi, nem csontosodott össze, így érezni lehet az agyvelő lüktetését. Ennek fontos szerepe van születésnél, mivel ennek köszönhetően a koponyatető csontjai el tudnak tolódni egymás irányába, így a szülőcsatornán való áthaladás könnyebb. Ezeket a hártyás részeket kutacsoknak nevezzük. A nagykutacs – feje lágya – a homlokcsont és a két falcsont találkozásában tapintható. A kiskutacs a nyakszirtcsont és a falcsontok között található, az oldalsó kutacsok hamar benőnek születés után.