A klasszikus genetikai vizsgálatok célja annak felderítése, miként öröklődnek az élőlények különböző tulajdonságai egyik nemzedékről a másikra: hány gén vesz részt kialakításukban; milyen kölcsönhatások érvényesülnek a gének alléljai között; milyen szerepe van a jelleg kialakulásában a környezetnek stb. Céljaik elérése érdekében a kutatók megfigyeléseket vagy kísérleteket végeznek, és azok eredményeiből vonják le következtetéseiket.
A genetikai leírásokban a különböző géneket más-más betűvel jelölik (pl. A, B, C, D stb.). Egy gén alléljait pedig ugyanannak a betűnek valamilyen módon megkülönböztetett változataival (pl. A1 − A2; A − a).
A genetikai vizsgálatokban a kutatók a kérdéses tulajdonság öröklődésének tisztázására az adott jellegre nézve homozigóta egyedeket használnak. Két eltérő származású, a gén két különböző alléljára homozigóta csoport keresztezéséből következtetnek a kiválasztott jelleg öröklődésére. A keresztezések kiinduló egyedeit nevezik szülői nemzedéknek (P), leszármazottaikat pedig az első utódnemzedéknek (F1). Az F1 egyedek egymás közti keresztezéséből származnak a második utódnemzedék (F2) tagjai.