A társulások jellemzői

A társulások többé-kevésbé állandó megjelenésű életközösségek, amelyeket meghatározott, egymással változatos kölcsönhatásokban álló populációk alkotnak.Egy élőhelyen azok a populációk élhetnek egymás mellett, amelyeknek hasonlóak a környezeti igényeik. A populációk elterjedését alapvetően az éghajlati tényezők: a hőmérsékleti és a csapadékviszonyok határozzák meg. A trópusi esőerdők társulásait például melegkedvelő és nagy vízigényű populációk alkotják, amelyek legtöbbször szűk tűrésűek ezekre a környezeti tényezőkre. Az éghajlati tényezők mellett a társulás kialakulásában fontos szerepe lehet a talajnak is. Az egyenlítői övben egy kopár szikla oldalán gyorsan változó, szélsőséges környezeti hatások érvényesülnek, amelyeket csak több tényezőre nézve tág tűrésű élőlények képesek elviselni. A trópusi esőerdőben és ugyanabban a földrajzi régióban egy sziklán tehát más-más populációik alkotnak társulásokat.

Zsákmányszerzés

A kölcsönhatások közül a zsákmányszerzés (predáció) alapvető a társulás kialakulása szempontjából. Zsákmányoláson ez esetben táplálkozási kapcsolatot értünk, a zsákmányoló állat lehet növényevő, mindenevő és húsevő. Könnyen belátható, hogy a kapcsolat a zsákmányoló populáció szempontjából előnyös, a zsákmánypopuláció számára viszont hátrányos (+,–). A zsákmányolásnak nagyon fontos szerepe van a populációk egyedszámának szabályozásában. A ragadozók csökkentik a zsákmánypopulációegyedszámát, ami ugyanakkor visszahat a ragadozó populáció létszámára is. Hiszen, ha csökken a zsákmány mennyisége, kevesebb utód nevelhető fel.

A sokféleség a társulásban élő populációkegyedszámának szabályozási módjairól is tájékoztat. Ha egy ragadozópopulációnak egy társulásban két kb. azonos egyedszámúzsákmánypopulációja van, akkor a zsákmánypopulációk hasonló mértékben játszanak szerepet a ragadozópopulációegyedszámának szabályozásában. De ha csak az egyik zsákmánypopuláció nagy egyedszámú, akkor a másik szerepe elhanyagolhatóvá válik.

A ragadozó és zsákmánypopuláció egyedszámának változása

Versengés

A versengés (kompetíció) hasonló környezeti igényű populációk között alakul ki, amennyiben a környezeti erőforrások valamelyike korlátozott mennyiségben van jelen. A versengő populációk kölcsönösen korlátozzák egymás elterjedését, ezért a kölcsönhatás mindkét fél számára hátrányos (–,–). A versengés akkor a legerősebb, ha a két populáció környezeti igényei azonosak. Ilyen eset áll fenn például akkor, ha két növényevő populáció egyedeinek ugyanaz a tápláléknövénye. Közös a táplálékforrása a szavanna dögevőinek, a keselyűknek és a hiénáknak is.

Együttélés

Az együttélés (szimbiózis) mindkét fél számára előnyös kapcsolat, a társszervezetek kölcsönösen segítik egymás elterjedését (+,+). A szimbiózis nagyon elterjedt a hajtásos növények és a gombák körében. Nagyszámú gombafajgombafonalai például helyettesítik a növény gyökérszőreit, felveszik a talajból a vizet és az ásványi sókat. A gomba pedig a növény által előállított szerves anyagokat hasznosítja.A pillangósvirágú növényekgyökérgümőiben élő nitrogéngyűjtő baktériumok felveszik és beépítik szerves anyagokba a levegő nitrogénjét. A társnövény így nitrogénben szegény talajon is jól fejlődhet. A baktériumokanyagcseréjükhözszerves anyagokat nyernek a növénytől.A kevés oldott oxigént tartalmazó trópusi tengerek korallzátonyain a korallállatkák zöldmoszatokkal élnek szimbiózisban. A moszatok a csalánozókanyagcseréjébőlszén-dioxidhoz és nehezen hozzáférhető ásványi anyagokhoz, például foszfát-ionokhoz jutnak. A korallok a fotoszintézis termékeit, a szerves anyagokat és az oxigént hasznosítják.

Élősködés

Az élősködés (parazitizmus) csak az élősködő számára előnyös kapcsolat, hiszen a parazita a gazdaszervezet anyagait fogyasztja (+,–). Bár a kölcsönhatás a gazdaszervezet károsodásával jár, a gazda az esetek többségében nem, vagy csak lassan pusztul el. Parazitizmus a növények, az állatok és a gombák között egyaránt előfordul. A prokarióták közül legismertebb élősködők a kórokozó baktériumok.A szádorgók fák gyökerén élősködő növények. Szívógyökereiket a gazdaszervezet edénynyalábjainak háncsrészébe mélyesztik, és a szerves anyagok oldatait szívják el. Sejtjeikben nincsenek zöld színtestek, heterotróf anyagcseréjűek.A peronoszpóra gombafonalai a levél gázcserenyílásain keresztül hatolnak be a gazdanövény szervezetébe, ahonnan szerves anyagokat vesznek fel.

Kommenzalizmus

A kommenzalizmus (asztalközösség) az egyik fél számára előnyös, a másik számára közömbös kapcsolat (+,0). Ilyen viszonyban vannak egymással a fák és a törzsükön megtelepedő mohák, vagy a ragadozók és a dögevők.