A nyiroksejtek fajtái (B- és T-nyiroksejtek)
A specifikus immunválaszban kiemelkedő szerepet játszó nyiroksejteknek két alapvető típusát különböztetjük meg: a T-nyiroksejteket és a B-nyiroksejteket. A T-nyiroksejtek (T-limfociták, röviden T-sejtek) a szív közelében található csecsemőmirigyben érnek meg, a B-nyiroksejtek (B-limfociták, röviden B-sejtek) pedig a csontvelőben. A T-sejteknek működésük szerint több csoportjuk van. A segítő T-sejtek részt vesznek az antigén felismerésében és a többi nyiroksejt aktiválásában. A vérben és a szövetnedvben keringve őrjáratot tartanak a szervezetben, és a sejtfelszínen található jelzőfehérjéik alapján folyamatosan ellenőrzik a sejteket. Ha idegen anyaggal, antigénnel találkoznak, aktiválják az immunrendszer más sejtjeit. Az ölő T-sejtek és az ellenanyagokat termelő B-nyiroksejtek közvetlenül részt vesznek a kórokozók közömbösítésében.
A specifikus immunválasz
A specifikus immunválasz egy meghatározott antigén ellen irányul. A védekező reakcióban a nyiroksejtek és a monocitákból kialakuló magyméretű falósejtek (makrofágok) vesznek részt. A folyamat három részre tagolható: az antigén felismerésére, a védekező rendszer aktiválására és az immunválasz lejátszódására. Az antigén felismerésében és az immunrendszer aktiválásában központi szerepük van a segítő T-nyiroksejteknek.
A sejtes immunválaszban egy meghatározott antigénre "elkötelezett" ölő T-sejtek vesznek részt. Felismerik az antigént hordozó sejteket, és olyan anyagot termelnek, amellyel kilyukasztják sejthártyájukat. A sejtes immunválasz elsősorban vírusfertőzött sejtek és daganatképző sejtek ellen irányul, de szerepe van a beültetett szervek, szövetek kilökődési reakciójában is.
Ha a segítő T-sejtek valamilyen baktériumra vagy antigénként viselkedő makromolekulára bukkannak a szervezetben, akkor B-sejteket aktiválnak. Az aktiválódott B-sejtek gyorsan osztódnak, majd meghatározott térszerkezetű, az adott antigénnel kapcsolódni képes, sajátos szerkezetű fehérjemolekulákat, ellenanyagokat kezdenek termelni. Az ellenanyagokat, más szóval antitesteket exocitózissal leadják a szövetnedvbe és a vérplazmába. Az antitest oldhatatlan komplexet képez az immunválaszt beindító antigénnel, és kicsapja azt. Az oldhatatlan antigén-antitest komplexeket a falósejtek távolítják el. Mivel a kórokozók elpusztításában közvetlenül az ellenanyagok vesznek részt, a védekezésnek ezt a fajtáját antitestes immunválasznak nevezzük.
A meghatározott antigén ellen irányuló antitestes és sejtes immunválaszban aktiválódott segítő és ölő T-sejtek, illetve B-sejtek egy része memóriasejtté alakul. Ezek a hosszú életű sejtek egy következő fertőzés alkalmával azonnal felismerik az antigént, és beindítják ellene az immunválaszt. Az antigén felismerése és a nyiroksejtek aktiválása így sokkal rövidebb időt vesz igénybe. Ennek eredményeként az antigének nem tudnak elterjedni a szervezetben, nem alakíthatnak ki betegséget.
Az immunrendszer memóriáján alapulnak a védőoltások. Az úgynevezett aktív immunizálás során elölt vagy legyengített kórokozót juttatnak a szervezetbe. Az oltóanyaggal bevitt antigén ellen lejátszódik az immunválasz. Természetesen a betegség nem alakul ki, vagy csak egészen enyhe lefolyású. Az antigén hatására ugyanakkor létrejönnek a memóriasejtek, amelyek a valódi kórokozóval történő fertőzéskor gyorsan aktiválódnak, osztódnak, és közömbösítik a kórokozókat.
A szervezetben lejátszódott immunválasz eredményeként kialakul az immunitás, a védettség. Ez lehet természetes, ha az ember átesik egy fertőző betegségen, és szervezete ily módon ismeri meg a kórokozó antigénjeit. A védőoltásokkal mesterséges védettséget alakítanak ki.
Az orvosi gyakorlatban sokszor alkalmazzák a passzív immunizálást, amikor kész ellenanyagot juttatnak a szervezetbe. Az ellenanyag megakadályozza a kórokozó elszaporodását, vagy segít a már kialakult betegség leküzdésében. A módszert elsősorban legyengült immunrendszerű, többnyire idős emberek vagy súlyosan fertőzött betegek esetén alkalmazzák.
Passzív immunitás természetes körülmények között is kialakulhat. Az anyaméhben fejlődő magzat a méhlepényen keresztül antitesteket kap az anyától, születés után pedig az anyatejjel jutnak ellenanyagok a csecsemő szervezetébe.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
