Ha a szülőpár elhatározta, hogy gyermeket vállal, a terhesség kialakulása előtt mérlegelhetik, hogy családjukban nem fordul-e elő olyan betegség, amelynek esetleg örökletes, genetikai háttere lehet. Minden nőgyógyászati szakrendelésen tudnak felvilágosítást adni a genetikai tanácsadókról, ahol a szakszerű vizsgálatok után, az öröklődő betegségek pontosabb ismeretében segítenek a gyermekvállalás előtti bizonytalanságok eloszlatásában és a döntésben.
Magyarországon szervezett terhesgondozási rendszer működik. Ha a nőgyógyászati vizsgálat megállapítja a terhességet, az anya egészségének megőrzése és az egészséges gyermek születése érdekében meghatározott szűrővizsgálatokra kerül sor. Az anya állapotát ezen túlmenően is rendszeresen megvizsgálják, tanácsokkal látják el, ha szükséges, gyógykezelik, hogy jó egészségi állapotban jusson el a szülésig, és megfelelően fejlődjön magzata.
Születésszabályozás
Az ember szexualitása a fajfenntartáson túl örömszerzésre is irányul. Az elkötelezett érzelmi háttér nélküli nemi kapcsolat üres, embertelen, reflexes automatizmus marad.
Ha a partnerek nem kívánnak gyermeket vállalni, gondoskodniuk kell a születésszabályozásról. A nem kívánt terhesség elkerülésére sokféle lehetőséget ismerünk. Régi – és elég megbízhatatlan – az ún. naptár-módszer, ami azon alapul, hogy az ovuláció várható időpontjában, vagyis a menstruációs ciklus közepe táján elkerülik a közösülést. 28 napos ciklus esetén kb. a 10-17. nap jelenti a „tiltott időszakot”. A módszer bizonytalansága egyrészt abból fakad, hogy a tüszőrepedés időpontja nem mindig szabályos, másrészt pedig rendkívüli, gyors tüszőérés a ciklus más időszakában is bekövetkezhet.
A gumióvszer (kondom) szorosan a hímvesszőre illeszthető, vékony gumiból készült eszköz, amely megakadályozza, hogy az ondó a hüvelybe kerüljön. Gátolja a legtöbb nemi úton terjedő fertőző betegség kórokozójának átjutását is.
A méhen belüli fogamzásgátló eszközök műanyagból, illetve fémből készülnek, amelyeket az orvos a méh üregébe helyez. A köznyelv gyakran „spirálnak” nevezi ezeket az eszközöket, pedig alakjuk nagyon sokféle lehet.
A hormonális fogamzásgátlás szélesen elterjedt az utóbbi évtizedekben. Ennek legismertebb módja az, amikor a nők napi rendszerességgel ösztrogén- és progeszteronhatású tablettát szednek. Fontos tudni, hogy nem minden nő használhatja a hormonális fogamzásgátlás módszerét. Erről – megfelelő vizsgálatok alapján – csak orvos dönthet. Az úgynevezett „esemény utáni” tabletták nagy hormontartalmuk miatt számos kellemetlen, fájdalmas mellékhatást okozhatnak amellett, hogy komoly mértékű beavatkozást jelentenek a nő hormonháztartásába.
A terhesség megszakításának kockázata a megelőzésnél összehasonlíthatatlanul nagyobb. Ez a beavatkozás a lelki megpróbáltatás mellett sokszor súlyos következményekkel járhat. A koraszülések és az ezeket követő újszülöttkori megbetegedések gyakorisága többszörösen nagyobb a korábban terhességmegszakításon átesett nők körében.
