- Biológia - 11. évfolyam
- Sejtbiológia
- A sejtes szerveződés
- 4 foglalkozás
- 1 gyűjtemény
sejtszervecskék
A sejtplazmában elhelyezkedő, a sejt életműködéseit, anyagcseréjét és energiaháztartását fenntartó egységek összessége. Általában kettős lipidmembránnal határoltak. Közéjük tartozik például a Golgi-apparátus, a mitokondrium és a sejtmag.
sejtmag
Az eukarióta sejtek egyik fő alkotóeleme. A genetikai információkat hordozza, továbbá vezérli és szabályozza az anyagcserefolyamatokat. Kettős maghártya határolja, amelyen keresztül anyagcseréje megoldott. A fehérjeszintézis kezdeti fázisának ad helyet.
endoplazmatikus retikulum (endoplazmatikus hálózat)
A maghártyát a sejthártyával összekötő, az egész sejtet behálózó csatornaszerű, csöves, bonyolult szerkezet. Belső része a zsákszerű üregekből, tasakokból áll, a külső felszín a szintetizáló felszín. A külső felszín alapján két csoportja oszthatók: durva felszínű endoplazmatikus retikulum (DER), ill. sima felszínű endoplazmatikus retikulum (SER). A magasabbrendű növények és az állatok csaknem minden sejtjében megtalálhatóak.
sejtplazma
A prokarióta és eukarióta sejtek építőeleme. A sejt fő tömegét adja, kitölti a sejthártya által határolt teret. Alkotórészei víz, szervetlen sók, szerves molekulák. A sejtplazma tartalmazza a sejtszerveket, mint például a mitokondriumot, a Golgi-készüléket, stb.
sejtfal
A sejthártya fölött található sejtalkotó, amely szilárdítja, védi a sejtet. A prokariótákra, a növények és a gombák sejtjeire jellemző. A növényekben legfontosabb szilárdító összetevője a cellulóz.
zárvány
Egyes növényi sejtekben megtalálható, jellegzetes alakú alkotórészek a citoplazmában, melyek lehetnek pl. tartalék tápanyagok, főleg kristályos formában.
sejt
A sejtek a szervezet olyan legkisebb egységei, amelyek még életjelenségeket mutatnak.
Golgi-készülék
Golgi-készülék Lapos membránzsákokból és a róluk leszakadó membránhólyagokból
álló sejtalkotó az eukarióta sejtekben. Benne történik az
endoplazmatikus hálózatban képződő fehérjék átalakítása és
továbbítása.
riboszóma
Riboszóma A fehérjeszintézist végző sejtalkotó. RNS-ből és fehérjékből épül fel, minden sejt citoplazmájában megtalálható. Két alegységből áll.
sejtüreg
A sejtplazmában található, elemi membránnal határolt üregek a növényi szervezetben. Szerepük, hogy folyékony, szilárd vagy gáz halmazállapotú anyagcsere-termékeket tartalmaznak. Sejtnedv is kitöltheti. Bizonyos esetekben zárványokat, például kalcium-oxalát kritályokat tartalmazhatnak.
méregtelenítés
A szervezet számára káros anyagoknak, vagy veszélytelen anyagok káros bomlástermékeinek eltávolítása a méregtelenítés. A szervezet legfőbb méregtelenítő szerve a máj, mely különböző mechanizmusokkal hatástalanítja a káros anyagokat, melyek aztán széklettel vagy vizelettel kiválasztódnak.
lizoszóma
Lizoszóma Emésztő enzimeket tartalmazó membránhólyag a sejtben.
citoplazma (sejtplazma)
Sejtplazma. A sejtet kitöltő kocsonyás állagú állomány. Beágyazza a sejtszervecskéket, színhelye az intermedier anyagcsere számos folyamatának, szerepe van a sejten belüli anyagmozgásokban stb.
Golgi-készülék
Golgi-készülék Lapos membránzsákokból és a róluk leszakadó membránhólyagokból
álló sejtalkotó az eukarióta sejtekben. Benne történik az
endoplazmatikus hálózatban képződő fehérjék átalakítása és
továbbítása.
azonosító fehérje (jelölő fehérje/ marker)
A marker fehérjék kitűnően alkalmazhatók bizonyos kísérletek során. Azt a pl. fehérjét jelöljük meg vele amit a kísérlet során nyomon akarunk követni. (Eredmény lehet a vizuális válasz vagy éppen annak hiánya is.) A kísérletező számára kapott válaszok mindig a marker fehérje típusától is függenek. Marker fehérjéket a gyógyászatban és kísérletes laborokban egyaránt használják.
magplazma
Magplazma Karioplazma. A sejtmag alapállománya a sejtmaghártyán belül. Belőle alakulnak ki a sejtosztódás alatt a
kromoszómák.
kromoszóma
Örökítő anyagból és fehérjékből álló képződmény a sejtmagban.
ostor
Egyes sejtek mozgásszervecskéje. Hosszú, megnyúlt sejtalkotó, amiből egy vagy legfeljebb néhány található a sejtben.
fotoszintetikus pigment (fénymegkötő színanyag)
A fotoszintézis során a fény energiáját elnyelő és továbbító szerves vegyületek, amelyek könnyen gerjeszthető (delokalizált) elektronrendszerrel rendelkeznek. Zöld növények színtestjeiben általában klorofill, valamint karotinoid típusú fotoszintetikus pigmentek vannak, amelyek pigmentrendszerekbe tömörülnek. Algákban előfordulnak fikobillin típusú pigmentek is (fikoeritrin, fikocianin). A fényenergia felvételével gerjesztett állapotba kerülnek, elektront adnak le, amely végighalad egy elektrontranszportláncon, majd az energia szerves vegyületek létrehozására fordítódik.
- 10 tesztfeladatsor
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)