Glaukóma. Többnyire a szem belső nyomásának emelkedésével járó szembetegség, mely a látás romlásához, adott esetben a látás teljes elvesztéséhez is vezethet.

A szem ideghártyáján a látóideg kilépési helye. Receptor sejteket nem tartalmaz.

A külvilág ingereinek befogadására kialakult szervek. Emberben ilyen szerv a szem, a fül, az orr, a nyelv és a bőr.

Az érzékelés egyik típusa, érzékszerve a szem. Működésének alapja a külvilágból érkező látható fény tartományába tartozó sugárzás felfogása, továbbítása, és az információk feldolgozása. Kulcseleme a szem ideghártyája, a retina, amely szerkezetileg a központi idegrendszer része.

A színlátás teljes hiánya, csak a pálcikákkal történő fényérzékelés.

A szárazföldi gerincesek könnymirigye által termelt folyadék. Funkciója a szaruhártya nedvesen tartása mellett a szem fertőzésektől megvédése a baktériumellenes lizozim enzimjével.

Sárgafolt A szem ideghártyájának az a része, ahol az éleslátás történik. A sárgafoltban a receptorsejtek közül csak csapok vannak.

A szem alkalmazkodási hibája. A megnyúlt szemtengely vagy lencsehiba miatt a távolról érkező fénysugarak a retina előtt fókuszálódnak, a retinán elmosódott kép keletkezik. Homorú /szóró/ lencsével korrigálható.

Az a folyamat, amelyben az inger ingerületté alakul, majd az a központi idegrendszerben tudatosul.

A szem alkalmazkodási hibája. A normálisnál rövidebb szemtengely vagy lencsehiba miatt a közel tárgyról érkező fénysugarak a retina mögött fókuszálódnak, a retinán elmosódott kép keletkezik. Domború / gyűjtő / lencsével korrigálható.

Egy A-vitamin hiányában vagy egy örökletes betegség (retinitis pigmentosa) következtében fellépő látáscsökkenéssel járó állapot, amikor a beteg rosszul megvilágított helyen, szürkületben, félhomályban feltűnően rosszul lát. A szem nem képes alkalmazkodni a fény utáni sötétséghez, aminek oka a pálcikák pusztulása.

Rodopszin, látóbíbor. A szem fényérzékeny vegyülete, A vitamin származék és fehérjealkotóból áll.

A szem legfontosabb fénytörő közege. A szem középvonalától előre található, rögzítéséért a sugártesten tapadó lencsefüggesztő rostok felelősek.

Ínhártya A szemgolyó legkülső, kötőszövetes rétege, amely az ember szeme fehérjét
alkotja.

A szemlencse alkalmazkodását biztosító, finom izmokat tartalmazó alkotója a szemnek.

a vesemedencében, húgyutakban vagy a húgyhólyagban kikristályosodó só. a kövek gyakran kalciumoxalát, húgysav (karbamid) vagy calciumfoszfát alapúak, vízben nem oldható vegyületek.

A szemgolyó külső rétegének, az ínhrtyának az elülső része. Teljesen átlátszó, óraüveg szerűen előre domborodó. Fénytörő közeg. A pupillát, az íriszt és a szemcsarnokot borítja.

Szivárványhártya A szemgolyóban az érhártya elülső része, amely a szaruhártyán belül helyezkedik el, a „szem színét” adja.

Tömlőcske Az egyensúlyérző szerv része a belső fülben. Szerepe a fej térbeli
helyzetének érzékelése.

A belső fül hallósejteket tartalmazó része.

A belső fül csontos falú csigájának egyik - hártyával borított - nyílása. Erre támaszkodik a kengyel talpa.

A hallócsontocskák a dobhártya és az ovális ablak között elhelyezkedő, ízületekkel kapcsolódó csontocskák: kalapács, üllő, kengyel. A dobüreg falához kötőszöveti szalagok rögzítik. Szerepük a dobhártya rezgéseinek felerősítése (kb 20x), és közvetítése az ovális ablakon a belső fül folyadékterébe.

Az egyensúlyérző szerv egyik része a belső fülben. A fej mozgásait érzékeli.

A belső fül a hallás és az egyensúlyérzékelés összetett érzékszerve, külső csontos és belső hártyás labirintusból áll. A hártyás labirintus központi részei a tömlőcske és zsákocska, amelyek a fej térbeli helyzetét érzékelik. A tömlőcskéből indul a három félkörös ívjárat, bennük szöggyorsulásreceptorok vannak. A belső fül hallószervi része a csiga, benne helyezkedik el a Corti-féle szerv, amelynek szőrsejtjei alakítják a rezgéseket ingerületté.

A garatot a középfüllel összekötő szakasz. Feladata a dobhártya két oldalán uralkodó nyomás kiegyenlítése. Nyeléskor és ásításkor nyílik meg.

A nyúlványos idegsejteken végighaladó elektromos jel.

a társulások egyirányú változása, időbeli egymásra következése. a természetes élőhelyeken a pionírtársulás kialakulásától a zárótársulás megjelenéséig tart.

Alapíz Az édes, a savanyú, a keserű és a sós ízek egyike. Ezek
keveredésével alakul ki a többi íz.

Az orrüreg felső borító, a nyálkahártya felszínén elhelyezkedő módosult hámsejtekből és álló régió. A felületén oldott illékony komponensek ingerületet indukálnak, melyet a szagló agyideg továbbít a szaglóközpontba. Így alakul ki a szagérzet.

A szájüregben elhelyezkedő izmos szerv. Hátsó része a nyelvgyök, amely a nyelvcsonton ered. További részei a nyelvtest és a nyelvcsúcs. Alsó felszínén nyálkahártyaredő, a nyelvfék rögzíti. Szerepe van a hangképzésben, a falatok fomálásában és garat felé továbbításában, valamint az ízérzékelésben van.

Szaglóideg A szaglóhámból eredő idegrostok összessége, amelyek a szaglás
információit továbbítják a nagyagy homloklebenyébe.A II.agyideg.

A szaglóhámból kilépő I. agyideg által érkező információt feldolgozó agyi központ, mely halántéklebenyben az ún. szaglókéregben található

Kültakaróban - bőrben - elhelyezkedő, a külső környezet hatásait felfogó érzéksejtek, érzékelő testecskék vagy szabad idegvégződések. Funkciójuk szerint megkülönböztetünk termoreceptort, mechanoreceptort, fájdalomérzékelő receptort. Gerinctelenek bőrében előfordulhatnak fotoreceptorok, kemoreceptorok is.

Az utóagy része, a gerincvelőhöz kapcsolódó agyszakasz.

Nagyagy Az emberi agy legnagyobb kiterjedésű része, hosszában két féltekére
tagolódik. Felületén agykéreg, belsejében a fehérállományba ágyazva
magok találhatók. Felszínét barázdák és tekervények növelik. A
féltekék lebenyekre oszthatók.

Az érzőmező az érzőimpulzusok lokalizációját végzi, az agykéregben található. Az érzőmező felső szakaszán: lábak, törzs, váll, fej, felső végtagok érzőimpulzusai lokalizálódnak. Az érzőmező oldalsó szakaszán: arc, ajkak, száj, nyelv, garat, hasüreg szerveiből

A külvilág ingereinek befogadására kialakult szervek. Emberben ilyen szerv a szem, a fül, az orr, a nyelv és a bőr.

Az ingerek felvételére specializálódott idegsejt típus. A szervezetet kívülről ill. belülről érő hatások hozzák őket ingerületbe. Az ingerületet a központi idegrendszerbe továbbítják.