Az ízérzékelés receptorainak túlnyomó része a nyelvünkön található. A nyelv nyálkahártyájának kiemelkedései, a szemölcsök egy része mikroszkopikus méretű ízlelőbimbókat tartalmaz. Az ízlelőbimbókban receptorsejtek vannak, amelyek négyféle alapíz érzékelésére alkalmasak. Az édes, a sós, a savanyú és a keserű ízek különböző arányú keveréke hozza létre az összes ízkombinációt. Az ízlelőbimbókból az ingerület agyidegek rostjain a talamuszba, majd átkapcsolás után a fali lebenybe jut. Itt alakul ki az ízérzet.

Ízlelőbimbók a nyelv felületén Az ízlelőbimbókban 30-80 ízérzősejt csoportosul támasztósejtekkel körülvéve. A kémiai ingerekre érzékeny receptorsejtek egy szűk nyíláson, az ízlelőpóruson keresztül érintkeznek környezetükkel. Az ízlelőbimbók sejtjei folyamatosan pusztulnak, mintegy tíznaponként teljesen kicserélődnek. Az életkor előrehaladásával az ízlelőbimbók száma és ezzel az ízérzékelés teljesítménye is csökken. A felnőttek ezért kedvelik jobban az erősebben fűszerezett, több ízanyagot tartalmazó ételeket, mint a gyerekek.

Édesnek érezzük azoknak az anyagoknak az ízét, amelyek sok alkoholos hidroxilcsoportot tartalmaznak (pl. egyszerű szénhidrátok). Sós ízűek az egyértékű kationok, például az alkálifémek sói. Keserűek egyes növényi anyagcseretermékek, például a tonik ízesítésére használt kinin. Savanyúak a gyenge vagy közepesen erős savak, köztük az ecetsav és a citromsav oldata. Az erős nem tartozik az alapízek közé, valójában fájdalomérzet.

A különböző ízekre érzékeny ízlelőbimbók elhelyezkedése a nyelv felületén