Magyar származású osztrák orvos, egyetemi tanár. Orvosi tanulmányait Bécsben végezte, itt kezdett 1905-ben a belső fül élettanával és kórélettanával foglalkozni. Az I. világháborúban katonaorvosként orosz hadifogságba esett, innen került fogolycsere-egyezmény keretében 1916-ban Svédországba. Élettani kutatásait az uppsalai egyetemen is folytatta, ahol élete végéig az egyetem fül-orr-gége klinikáját vezette. 1914-ben kapott orvosi-élettani Nobel-díjat a belső fülben található egyensúlyérző szerv, a három félkörös ívjárat működésének leírásáért.