Magasabb rendű növények növekedést gátló hormonja. Szerepet játszik a téli nyugalomban és csírázást és növekedést gátló hatása is van..

Azok az állatok, amelyek testhőmérséklete nem változik a külső hőmérséklettel. Ilyenek a madarak és az emlősök.

Az állandó vízállapotú növények testét bőrszövet védi a kiszáradástól. Párologtatásuk szabályozottan, a gázcserenyílásokon keresztül történik.

Állatoknak nevezzük azokat az állatok országába tartozó, többsejtű, heterotróf, eukarióta élőlényeket, melyek egyedfejlődésük során átmennek a bélcsíra állapoton. Többségük rendelkezik az aktív hely- vagy helyzetváltoztatás képességével. Ivarsejtjeik haploidok, melyek meiotikus osztódással keletkeznek. Sejtjeik kollagént termelnek. Nem képesek a lizin aminosav előállítására. A szivacsok kivételével az állatok idegrendszerrel rendelkeznek.

A gyökérlábúak csoportjába tartozó eukarióta egysejtűek, melyek lehetnek édesvíziek, tengeriek vagy paraziták. Ostoruk nincs, állábakkal mozognak. Méretük igen változó, 10 mikrométertől a 3 mm-ig terjed. Táplálkozásukra a szerves törmelékek és egyéb egysejtűek, baktériumok fogyasztása jellemző. Az amőbák ismert képviselői az óriás amőba és a vérhas amőba.

Az állatok egyedfejlődésének az a formája, amikor az embrionális fejlődés során a zigótából lárva jön létre, amely nem hasonlít a kifejlett példányokra, hanem a posztembrionális fejlődés során alakul át. Átalakulással fejlődnek például a rovarok és a kétéltűek.

A rovarokra, azokon belül is pl. a szitakötőkre jellemző egyedfejlődési folyamat. A petéből kikelő, az imágótól eltérő alakú és felépítésű lárva báb állapot nélkül alakul át kifejlett állattá.

Baktériumok vírusa, "baktériumfaló".

A bakteriofágok baktériumokat fertőző vírusok. Külső fehérjeburokból és benne DNS vagy RNS örökítőanyagból állnak. A bakteriofág megtapad a baktérium sejtfalán és bejuttatja örökítőanyagát. Ezután a baktérium megkezdi a vírus örökítőanyagának megsokszorozását, és a fehérjeburok előállítását, végül összeállnak az elkészült új vírusok. A baktériumsejt elpusztul és a keletkezett bakteriofágok kiszabadulnak.

A barnamoszatokat sokáig önálló törzsként tartották számon, manapság a sárgásmoszatok törzsének (Chlorophyceae) egyik osztályát alkotják. Nem tartoznak a valódi növények közé, bár autotróf életmódjuk és hajtás-, illetve gyökérszerű képzőzményeik miatt sokáig növényeknek tekintették őket. Fotoszintetizálnak, klorofillt, fukozánt és fukoxantint tartalmazó színtestjeik vannak, ez utóbbiak adják barnás színüket. Fonalas, lemezes vagy teleptestűek, telepük mérete 300-400 méter is lehet. Többségük tengeri faj. Hidegebb tengerekben óriási víz tetején úszó, vagy aljzathoz rögzült barnamoszaterdők alakulhatnak ki.

A gombák egyik osztályának nevét adó jellegzetes szaporító szerve. A gombafonal végén négy ivartalan szaporítósejt, un. bazidiospóra jelenik meg, amit rendszerint a szél terjeszt.

A bazídiumos gombák a valódi gombák országának (Fungi) egyik törzsét alkotják. Nevüket különleges spóratartóikról kapták, a bazídiumokról, amelyek a gombafonalak (hifák) végén kialakuló megvastagodások. A hifák általában a föld alatt alkotnak szövedéket, amelyekből a föld feletti termőtest kialakul, rajta helyezkednek el a bazídiumok. A bazídiumos gombák közé tartoznak a legismertebb gombafajok, többségük termőteste tönkre és kalapra különül, de lehet másfajta is pl. zárt, gömb alakú termőtest (pöfetegek).

Az állatok tanult magatartásformájának legbonyolultabb módja. Ebben a probléma megoldásához a korábban elsajátított viselkedési elemeket a feladat megoldásához szükséges sorrendben használja fel.

A bioszféra a földi élet színtere: a szárazföldek, a levegő, a vizek, vagyis minden olyan terület, ahol élőlények találhatók.

(Coleoptera) Az ízeltlábúak törzsébe, a rovarok osztályába tartozó rend. Mintegy 400 ezer fajuk van világszerte. Jellemzőjük, hogy két pár szárnyuk közül az első pár kemény szárnyfedővé módosult, a második pár hártyás, rágó szájszervük van, teljes átalakulással fejlődnek.

A bőrizomtömlő a testfal külső rétege egyes gerinctelen állatokban, a férgekben és a puhatestűekben. Hám- és izomrétegekből áll. Mozgásszerv.

Kültakarón - bőrön- át történő gázcsere. Jellemzője a férgek, egyes halfajok valamint a kétéltűek légzésmódjának.

A szövetes növények testét felépítő állandósult szövet, amely a hajtás felszínét borítja. Szerepe elsősorban a növény védelme a környezeti hatásoktól, és elhatárolása a külvilágtól. Sejtjei szorosan záródnak, kloroplasztiszt nem tartalmaznak (kivéve a gázcserenyílásokat). Különböző függelékei alakulhatnak ki, mint pl. növényi szőrök (fedőszőrök, serteszőrök, mirigyszőrök), tüskék, gázcserenyílások, viaszos kutikula.

Francia természettudós, a biogeográfia megalapítója. Elsőként ismerte fel a fosszíliák jelentőségét, felvetette az élőlények közös őstől származásának gondolatát, bár ez ellentétben állt vallásos meggyőződésével. Tudományos szintre emelte a leíró természetrajzot. Linnével szemben nem a tulajdonságaik, hanem az élőhelyeik alapján csoportosította az élőlényeket. Fő műve a 36 kötetes Histoire naturelle générale et particuliére, mely a Föld keletkezéséről szóló elméletet, valamint az ember, a négylábú állatok, madarak és ásványok természetrajzát tartalmazzák.

Az emlősös osztályába tartozó rend. Képviselőik testalkata a vízi életmódhoz alkalmazkodott, az alaki hasonlóságuk miatt kapták a félrevezető cethal nevet.

(Familia) A rendszertani besorolásban használt egyik kategória a család. A nemzetségnél magasabb, de a rendnél alacsonyabb kategória. A család neve magyarul általában "-félék"-re végződik, latinul "-idae" végződésű az állatok, "-aceae" végződésű a növények esetében.

A csalánozók törzsébe tartozó állatok névadó sejttípusa. Érintés hatására belőle csalánfonal vágódik ki és ebből maró - mérgező anyagok jutnak az eltalált állat - ember testébe.

A puhatestűek törzsébe tartozik a csigák osztálya. Részleges aszimmetria jellemzi őket. Testtájaik: fejre, lábra, zsigerzacskóra oszlik. Jellemzőjük a kitines állkapocs és a radula. Többségük növényevő, de akadnak köztük ragadozó fajok is. Vázuk az állattal növő meszes képződmény. Lehetnek váltivarúak és hímnősek.

A sejt mozgásszerve. A sejthártyán belüli alapi testecskéből ered, a sejthártyán kívüli plazmanyúlványában összehúzódásra képes és rugalmas fehérjefonalainak rendszere teszi lehetővé a csapkodó mozgását. Előfordul a baktériumokban, állati egysejtűekben, a csillós hengerhám sejtjeiben stb.

A hámszövet egyik tipusa. Egyrétegű vagy több magsoros, sejtjeinek külső felszínén csillók találhatók. Előfordul örvényférgek kültakarójában, a ember felső légutaiban stb.

A virágos - magvas növények egyedfejlődésének egyik szakasza. Megfelelő külső és belső feltételek teljesülése esetén a mag tartaléktápanyagai lebontódnak és a felhasználásukkal megindul a csíra fejlődése.

Az előgerinchúrosak, a fejgerinchúrosak és a gerincesek idegrendszerének típusa. Nevét az egyedfejlődésének módjáról kapta: a bélcsíra háti oldalán kialakuló idegsejtek számának növekedésével egyre mélyülő velőbarázda képződik, majd az tovább süllyedve csővé zárul és a kültakaró alá kerül.

A madarak jellegzetes szájszerve, amely a szájnyílást veszi körül. A csőr váza állkapocscsontból áll, könnyű szarutok borítja. A csőr folyamatos növésben van. A madarak csőre a táplálkozásuknak megfelelő alakú és méretű.

A gerincesek törzsébe tartozó kisméretű emlős a denevérek rendje. Jellegzetességük, hogy ujjaik meghosszabbodtak és közöttük bőrhártya feszül, melynek segítségével képesek a repülésre. Többnyire éjszakai élőlények, lehetnek ragadozók, gyümölcsevők. Mivel látásuk gyenge, ultrahang kibocsájtásával tájékozódnak.

Az állati egysejtűek, a szivacsok, a csalánozók és a férgek légzésmódja. Légzőszerv nélkül, az egész testfelületen át történik az oxigén felvétele és a szén-dioxid leadása.

A hajtásos növények szállítószövetének elrendeződési formája. Rendszerint háncs és fa elemeket tartalmaz, de pl. a gyökérben csak fanyalábból áll.

Az a növény, amelynek egyivarú – porzós és termős – virágai ugyanazon az egyeden nyílnak.

A zárvatermők törzsének második osztálya. Névadó tulajdonsága, hogy magja egy sziklevéllel csírázik.

Az újszájú állatok közé tartozó gerinchúrosok (Chordata) egyik csoportja. Zsákállatoknak is nevezik őket. Fontosabb csoportjaik a szalpák, az aszcídiák, és a farkos zsákállatok. Lárvaállapotban testük farki részében rugalmas belső váz (gerinchúr) található, ez a kifejlettekben a farkos zsákállatok kivételével visszafejlődik. Testüket kívülről átlátszó, cellulózszerű anyagból álló váz (tunica) borítja. Vannak magányosak és telepesek is, egyeseknél nemzedékváltakozás során követik egymást a telepes és magányos alakok. Szűrögetéssel táplálkoznak, a helytülők szervezete erősen leegyszerűsödött. Légzőszervük kopoltyúbél. Velőcsőből kialakuló csőidegrendszerük van, nyílt keringési rendszerük központja a szív.

Az élősködő a gazdaszervezetből táplálkozik, vagy abban szaporodik, így a gazdaszervezetet károsítja. A parazitizmus nem feltétlenül jár a gazdaszervezet elpusztulásával, ugyanis az estek többségében a gazdaszervezet és a parazita között egy egyensúlyi állapot alakul ki. A parazita gombák az élő szervezetben vagy szervezeten élnek. Legfőképp a növényeket, de az állatok és az ember szervezetét is károsíthatják.

A ostoros moszatok és az állati egysejtűek sejtalkotója. A sejtszáj, sejtgaraton át felvett tápagyag ebben bontódik le. Benne a kémhatás savasból lúgossá válik az emésztés során.

A gerincesek közé, az emlősök osztályába tartozó állatok, állandó testhőmérsékletűek, kevés kivétellel elevenszülők, utódaikat tejmirigyeik illetve emlőik váladékával, tejjel táplálják. Testüket szőr borítja, ez másodlagosan hiányozhat (pl. a cetek esetében), gyökeres fogaik vannak, keringésük két vérkörös, idegrendszerük fejlett, váltivarúak. A legkülönbözőbb élettereket is benépesítik, földön, vízben, levegőben egyaránt előfordulnak.

Endocitózis Az aktív transzport egyik formája. A sejt olyan anyagfelvétele, amiben sejthártya egy részletébe
csomagolva jut be a citoplazmába a sejten kívüli térből az anyag.

Azok az élőlények, amelyek sejtjeiben valódi, a sejtplazmától maghártyával elhatárolt sejtmag van. A sejtmagon kívül sejtplazmájukban még sokféle sejtalkotó (pl. színtest) található. Az élőlények nagy része ebbe a csoportba tartozik (egysejtű eukarióták, növények, állatok, gombák)

A növények szállítószövetének farészében (xilém) előforduló elfásodott, vastag falú elhalt sejtek. Alakjuk hosszúkás, végük kihegyesedő, feladatuk a szilárdítás.

A rovarok első szárnypárja, ami kemény és a repülésben nem vesz részt.

(Lábasfejűek) A puhatestűek törzsébe tartozik a fejlábúak osztálya. Ide tartoznak a nautiluszok, kalmárok, tintahalak (más néven szépiák), és a polipok. Kétoldali szimmetria jellemzi őket, testük fejlábra és zsigerzacskóra tagolódik. Valamennyi fajuk tengeri ragadozó. Váltivarúak, külső vázuk csak a nautiluszféléknek van. Egyes fajaiknak belső meszes váza lehet, ami többnyire csökevényes, ez az úgynevezett szépiacsont.

A rákok és a pókok testének egyik alkotója /a másik a potroh/. A fej és a tor szelvényeinek összeolvadásával jött létre.

Az ősszájúak közé tartozó állattörzs, ahová élősködő és szabadon élő fajok egyaránt tartoznak. A szabadon élők lehetnek ragadozók, szerves törmelékkel, gombákkal, baktériumokkal táplálkozók. Testük hosszúkás, hengeres alakú. Kültakarójuk bőrizomtömlő. Háromszakaszos bélcsatornájuk van. Keringési és légzőszervrendszerük nincs. Ismert parazita fajaik: hegyesfarkú bélgiliszta, trichinella.

A fotoszintézis olyan anyagcsere-folyamat, melynek során a napfény energiájának felhasználásával szén-dioxidból, vízből és ásványi anyagokból szerves anyagok és oxigén képződik.

A madarak osztályába tartozik a lapos szegycsontúak alosztálya ( futómadaraknak is szokás nevezni ezt az alosztályt). A futómadarak alosztályába tartoznak a következő rendek: strucc-alkatúak, nandu-alkatúak, kazuár-alkatúak. Jellemzőjük a repülésre alkalmatlan csökevényes szárny, izmos erős, hosszú láb mellyel gyorsan képesek futni, és a lapos szegycsont.

A szervezet valamely sejtje, amely a kórokozók (elsősorban vírusok) szaporodásának helye, és számukra életfeltételeket biztosít. Vírusok a gazdasejten kívül nem mutatnak életjelenségeket. A vírus a fertőzés során arra készteti a gazdasejtet, hogy saját anyagaiból új vírusokat állítson elő, amelyek kiszabadulva további sejteket fertőznek meg.

Növényi hormonok, amelyek serkentik a sejtek megnyúlását, a sejtosztódását, stb.

Hífa. A többsejtű gombákat felépítő csőszerű sejtfonalak. Faluk leggyakrabban kitin, ritkábban cellulóz.

Az élővilág evolúciójának önálló fejlődési útján fejlődő élőlények. Egysejtűek vagy gombafonalas felépítésűek. Kivétel nélkül heterotróf táplálkozásúak: szaprofitonok vagy paraziták.

Pikkelyszerű allevelekkel borított, függőleges vagy vízszintes futású raktározó és szaporító föld alatti hajtás. Megtalálható pl. a gyermekláncfű, a nősziromfélék, a gyöngyvirág, a tarackbúza stb. testében.

A hajtásos növények edénynyalábjának az a része, ami a levelek által termelt szerves vegyületeket szállítja. Legfontosabb sejtjei a rostacsősejtek és a kisérősejtek.

A fejlettebb, szövetes növények szállítószövetének háncsrészét (floém) felépítő sejtek egyike, vastag falú szilárdító sejt.

A csalánozók törzsének kétféle megjelenési formája van: a hidra és medúza alak. A hidrák a szilárd felszínhez tapadnak (helytülők) és karjaikat mozgatják, vagy a felszínen lassan araszolva haladnak. Sugaras szimmetria jellemzi őket.

Olyan növények, amelyek virágzásának megkezdéséhez 14 - 16 órás megvilágításra van szükség. Ilyenek pl. a sárgarépa, a saláta, a spenót, az útifű, a beléndek stb.

A hüllők a négylábú gerincesek (szárazföldi gerincesek) közé tartozó magzatburkos állatok. Főbb csoportjaik a teknősök, a pikkelyes hüllők (gyíkok, kígyók), a felemásgyíkok és a krokodilok. Teljesen alkalmazkodtak a szárazföldi életmódhoz, szaporodásuk is független a víztől. Kültakarójuk erősen elszarusodó, pikkelyekkel, pajzsokkal fedett. Tüdejük fejlett, szívük két pitvarból és egy kamrából áll, de nincs lényeges keveredés a vénás és az artériás vér között. A krokodilok szíve négyüregű. Tojásaik lágy héjúak, kivéve a krokodilok meszes héjú tojásait. Belső megtermékenyítésűek. Testhőmérsékletük változó, bár egyeseknél kezdetleges hőszabályozás is kialakult. Az ősi emlősszerű hüllőkből alakultak ki az emlősök, más hüllőcsoportokból a madarak.

Az ízeltlábúak törzsébe, a soklábúak (Myriapoda) altörzsébe tartozó osztály. Hosszú, hengeres, szelvényezett testük van. A mintegy 10.000 ide tartozó faj mérete néhány mm-től 30 cm-ig változik. Testszelvényeik száma akár 180 is lehet, ezek párosával összenőttek, így szelvényenként 2 pár lábuk van. A Föld szinte minden területén előforduló szárazföldi élőlények, főleg talajlakók. Veszély esetén spirál alakban összetekerednek, így külső kitinpáncéljuk védelmet biztosít számukra. Méregmirigyeik is lehetnek, ami védekezésüket szolgálja. Belső megtermékenyítésűek. Korhadékevők, elhalt növényi anyagokkal, avarral, gombákkal, fatörmelékkel táplálkoznak, fontos szerepük van a talajok anyagforgalmában.

A rovarok teljesen kifejlődött, szaporodóképes alakja.

Az a szaporodási forma, amikor az utód a hím ivarsejt és a petesejt egyesülésével kialakuló zigótából fejlődik. Az ivaros szaporodással létrejött utód két szülő tulajdonságait egyesíti magában.

Egyetlen szülő szervezetéből közvetlen osztódással, vagy vegetatív sejtekből, szervekből jönnek létre utódok, ivarsejt és megtermékenyítés nincs. Az utódok génállománya megegyezik a szülőével. Az élővilágában általános, csak a magasabbrendű állatokra nem jellemző. Történhet egyszerű kettéhasadással, a többsejtűeknél pl. növényeknél spórákkal, sarjadzással, indákkal, a vegetatív test feldarabolódásával, szivacsoknál bimbózással stb. Előnye, hogy egy szülő elegendő, sok utód létrehozható, ezért állandó környezeti feltételek között gyorsabb szaporodási mód, mint az ivaros szaporodás. Hátránya, hogy nincs rekombináció, így a populáció alkalmazkodása a változó környezethez korlátozottan lehetséges.

Az állatok legnagyobb fajszámú törzse. Az ősszájúak közé tartozó gerinctelenek. Testük szelvényezett, kültakarójuk kitines külső váz, ehhez belülről izmok csatlakoznak. Egyedfejlődésük vedlésekkel történik. Kiválasztószerveik Malpighi-edények, légzőszervük légcsőrendszer (trachearendszer). Szájszerveik változatosak. Fejlett dúcidegrendszerük van. Érzékszerveik is többnyire fejlettek, csápjaik, tapogatóik, pontszemeik vagy összetett szemeik vannak.

A puhatestűek törzsébe tartozó osztály. A kagylók kétoldali szimmetriájú állatok, külső vázuk kettős héjból álló teknő. Tengeri és édesvízi fajok is vannak köztük. Lassú mozgásúak, gyakran helyhez kötött életmódot folytatnak. Fejük és érzékszerveik csökevényesek, lábuk fejsze alakú, köpenyszegélyük gyakran összenő. Szűrögető életmódot folytatnak, táplálékukat a beszívott vízből szűrik ki kopoltyúik segítségével.

A bazídiumos gombák közé tartozó gombák, melyek termőtestének részei a tönk és a kalap. Spórákkal szaporodnak. Vannak köztük ehetők, mérgezők és fogyasztásra alkalmatlanok is. Termőtestük fontos táplálékforrás nemcsak az emberek, de egyes állatok számára is.

A kérődzők az emlősök osztályából a párosujjú patások rendjébe tartozó alrend. Nevét táplálkozási módjukról kapták. A táplálkozás során a során az állatok a tápanyagok elfogyasztása után az élelmet visszaöklendezik (visszakérődzik), majd újra elfogyasztják. Gyomruk is ehhez a táplálkozási módhoz alkalmazkodott: legalább három, de általában négy részből áll, ezt nevezzük összetett gyomornak. Bendőből, recésgyomorból, a leveles- vagy százrétűgyomorból és az oltóból áll. Az első a nyelőcsővel, az utolsó a béllel áll összeköttetésben.

A zárvatermők törzsének első osztálya. Névadó tulajdonsága, hogy magja két sziklevéllel csírázik.

Az ízeltlábúakra jellemző egyedfejlődési folyamat. A petéből kibújó fiatal egyed hasonlít a felnőtt példányokra.

Magnézium középatomot tartalmazó porfirinvázas vegyület. A zöld növények legfontosabb fényenergiát megkötő vegyülete.

A csalánozók törzsébe tartozó mészvázas, telepalkotó tengeri állatok.

A hüllők egyik rendje, amely négy családot foglal magába: aligátorok, krokodilok, gaviálok és kajmánok. A legfejlettebb hüllőknek tekinthetők. Szívük négy üregű, két pitvarból és két kamrából áll. Tojásaik meszes héjúak. Kültakarójuk szarulemezekből és szarupajzsokból áll. Ragadozók, fogazatuk fejlett, koponyájuk megnyúlt, orrnyílásaik zárhatóak.

Öröklött magatartásformát, cselekvéssort elindító környezeti hatás. Ilyen pl. a kotló madarak tojásra ülése, ha meglátja a tojást stb.

A pókszabásúak közé tartozó külső paraziták, vérszívó élősködők. Általában melegvérű állatot (emlőst vagy madarat) használnak gazdatestként, de lárvaállaporban gyakran hüllők vérével táplálkoznak. Gyakran vírusos vagy bakteriális megbetegedéseket terjesztenek, így okozhatnak pl. Lyme-kórt, agyvelő-, vagy agyhártyagyulladást.

Vízhatlan, viaszos réteg a hajtás bőrszövetének külvilággal érintkező felszínén. A szárazföldi növényekre jellemző, különösen fejlett a szárazságtűrő fajokban. Védi a növényt a kiszáradástól.