A fejlábúak másik, gyakran használt elnevezése: lábasfejűek. Ebbe a csoportba tartoznak a legfejlettebb puhatestűek. Ismert képviselőik, a polipok és a tintahalak teste külsőleg kétoldali szimmetriát mutat. Kizárólag tengervízben élnek. Valamennyien ragadozók, halakkal, rákokkal, kagylókkal táplálkoznak.

Az osztály neve onnan ered, hogy ezeknek az állatoknak a lába elöl a fejükhöz csatlakozik. Ezt nevezzük fejlábnak, amely a szájnyílás körül nyolc vagy tíz kart alkot. A karok rendkívül mozgékonyak és tapadókorongok sorakoznak rajtuk. Karjaik segítségével a fejlábúak egyrészt az aljzaton mozoghatnak, másrészt pedig gyorsan és nagy erővel ragadhatják meg zsákmányukat. Köpenyüregüköntölcsérszerű nyílás található. A beszívott vizet ezen keresztül erős sugárban préselik ki, így a rakétaelv alapján gyorsan úsznak. A tölcsér nyílásának mozgatásával az úszás irányát is változtatni tudják.

A fejlábúak többségének nincs háza. A héjnak csak csökevénye található meg a bőrük alatt, de gyakran még ez is hiányzik.

Bőrizomtömlőjük van, kopoltyúvallélegeznek. Keringési rendszerük nyílt, központja a szív. Szájüregükbenszájszerv, reszelő található.

Idegrendszerük nagymértékben központosul. Dúcaik többsége az agydúc körül csoportosul. Ezeket egy közös porcos tok védi. Nagyon érdekes, hogy a fejlábúak szeme a gerincesekére emlékeztető, jó képlátást biztosító hólyagszem. Vajon mi magyarázza a lábasfejűek mozgásának, idegrendszerének és érzékszerveinek kiugró fejlettségét a többi puhatestűhöz viszonyítva? Ennek okait a különböző csoportok eltérő életmódjában kereshetjük. A ragadozó fejlábúak zsákmányolása csak akkor lehet eredményes, ha érzékszerveikkel észreveszik, figyelemmel kísérik, és gyors mozgással üldözik áldozatukat.

Közismert, de nem minden fejlábú fajra jellemző szerv a tintazacskó. Ez barnás váladékot tartalmaz, amelyet veszély esetén kilövell az állat. Az így zavarossá váló vízben könnyen elmenekülhet.

A tintahal testfelépítése

Fejlábúak mai képviselői

A tintahalak és a kalmárok a Földközi-tengerben is meglehetősen gyakoriak. 10 karjuk van. Az elpusztult tintahalak csökevényes belső meszes héjánakmaradványait a tenger hullámverése nagy számban sodorja partra. Ezeket a díszállat-kereskedésekben „szépiacsont” néven forgalmazzák a kalitkában tartott madarak, például papagájokmészpótlására.

A polipok nyolckarú fejlábúak. Gyakoriak a Földközi-tengerben is.

A csigaházas polipok jelentősen különböznek a többi fejlábútól. Csigaházszerűen felcsavarodott és kamrákra tagolt meszes házuk van. Az állat a legkülső kamrában foglal helyet, és szabályozni tudja a többi kamrát kitöltő gáz mennyiségét. Így a tengerben lejjebb tud ereszkedni, illetve fölemelkedhet a felszínre. A másik fontos különbség a többi fejlábúhoz képest, hogy karjaik száma 90 is lehet. Méretük 15 cm körüli.

Nyolckarú polip