A hámszövet egyik tipusa. Egyrétegű vagy több magsoros, sejtjeinek külső felszínén csillók találhatók. Előfordul örvényférgek kültakarójában, a ember felső légutaiban stb.

Öröklött magatartásformát, cselekvéssort elindító környezeti hatás. Ilyen pl. a kotló madarak tojásra ülése, ha meglátja a tojást stb.

Az állatok tanult magatartásformájának legbonyolultabb módja. Ebben a probléma megoldásához a korábban elsajátított viselkedési elemeket a feladat megoldásához szükséges sorrendben használja fel.

Megszokás 1.) Az a jelenség, hogy valamely pszichoaktív anyag ugyanazon hatásának eléréséhez egyre nagyobb adag bevétele szükséges. 2.) az etológiában: ismétlődő közömbös inger agy idő után nem vált ki válaszreaciót.

Az ingerek társításával kialakul reflex. Neve I. P. Pavlovtól származik.

Bevésés, megtartás és felidézés szakaszokat tartalmazó állati és emberi tevékenység.

Mindkét ivarszervvel rendelkező növény vagy állat.

A szivacsok törzsének sejttípusa, az endoderma rétegét alkotják. A táplálkozás szempontjából lényeges szerepet töltenek be. A galléros ostoros sejtnek három része van: sejttest, gallér és ostor. A sejttestben található a sejtmag, a gallér egy kisméretű citoplazma nyúlványokból áll (mikrobolyhok) Ezek a mikrobolyhok szűrik ki a tápanyagot és a hímivarsejteket az űrbélbe került (ostor hajtja a vizet a pórusokon keresztül az űrbélbe) vízből.

Az ősszájúak közé tartozó állattörzs, ahová élősködő és szabadon élő fajok egyaránt tartoznak. A szabadon élők lehetnek ragadozók, szerves törmelékkel, gombákkal, baktériumokkal táplálkozók. Testük hosszúkás, hengeres alakú. Kültakarójuk bőrizomtömlő. Háromszakaszos bélcsatornájuk van. Keringési és légzőszervrendszerük nincs. Ismert parazita fajaik: hegyesfarkú bélgiliszta, trichinella.

Az ősszájú állatok egyik törzse. Testük lapított, felületét kutikula borítja. Kitüremkedő garatuk az egynyílású bélcsatorna része, egyes fajaik a táplálékot teljes testfelszínükön veszik fel. Dúcidegrendszerük van, hímnős állatok. Ebbe a törzsbe tartoznak az örvényférgek, a galandférgek és a különböző mételyek.

Az ősszájú állatok csoportjába, laposférgek törzsébe tartozik a galandférgek osztálya. Kétoldali szimmetria jellemző rájuk, kültakarójuk egyrétegű csillós hengerhám. Minden faja élősködő: a bélben él a kifejlett horgasfejű galandféreg, lárvája a sertés izomzatában tokozódik be (borsóka).

A csalánozók törzsébe tartozó állatok névadó sejttípusa. Érintés hatására belőle csalánfonal vágódik ki és ebből maró - mérgező anyagok jutnak az eltalált állat - ember testébe.

A csalánozók emésztőürege. Fejlődéstörténetileg az ősbélüregnek felel meg.

A csalánozók egyik megjelenési formája. Medúza alaknak nevezzük a zsákszerű testű, sugaras szimmetriájú csalánozó élőlényeket. Jellegzetes helyváltoztató mozgásuk testfelépítésükből ered. Zsákszerű testüket összehúzva kipréselik a vizet, és ezáltal lökődnek előre.

Endocitózis Az aktív transzport egyik formája. A sejt olyan anyagfelvétele, amiben sejthártya egy részletébe
csomagolva jut be a citoplazmába a sejten kívüli térből az anyag.

A csalánozók törzsébe tartozó mészvázas, telepalkotó tengeri állatok.

Az állati egysejtűek, a szivacsok, a csalánozók és a férgek légzésmódja. Légzőszerv nélkül, az egész testfelületen át történik az oxigén felvétele és a szén-dioxid leadása.

A csalánozók törzse a gerinctelenek csoportjába tartozik. Sugaras szimmetriájú, szövetes, testüreg nélküli állatok. Két életalakja ismert a polip (pl. virágállatok) és a medúza. Jellemző rájuk a nemzedékváltakozás, a diffúz légzés, hálózatos idegrendszer, ivaros és ivartalan szaporodás. Hímnősek és váltivarúak egyaránt lehetnek. A csalánozók törzsébe négy osztály tartozik: a hidraállatok, a kehelyállatok, a kockamedúzák, és a virágállatok osztálya.

Mindkét ivarszervvel rendelkező növény vagy állat.

A csigák szájüregében lé

(Lábasfejűek) A puhatestűek törzsébe tartozik a fejlábúak osztálya. Ide tartoznak a nautiluszok, kalmárok, tintahalak (más néven szépiák), és a polipok. Kétoldali szimmetria jellemzi őket, testük fejlábra és zsigerzacskóra tagolódik. Valamennyi fajuk tengeri ragadozó. Váltivarúak, külső vázuk csak a nautiluszféléknek van. Egyes fajaiknak belső meszes váza lehet, ami többnyire csökevényes, ez az úgynevezett szépiacsont.

Elsősorban a kétoldali szimmetriájú állatokra jellemző testtáj, kialakulásának oka, hogy az állatot haladása során főleg egy irányból érik kiemelten impulzusok, ezért ide kerül a szájnyílás, itt tömörülnek az ingereket észlelő érzékszervek, és az ingereket feldolgozó idegi elemek (kefalizáció). Kialakul az agydúc (gerincesekben agyvelő), egyszerűbb vagy összetett érzékszervek, tapogatók. A kialakuló szájszervek is általában a fejen helyezkednek el, ezek változatos felépítésűek lehetnek, főleg az ízeltlábúak esetében.

A rovarok közé tartozó rend. Körülbelül 15-20 ezer fajuk ismert. Lárvaállapotuk a hernyó, amely begubózás után válik imágóvá. Szárnyuk többnyire élénken színes. Szájszervük pödörnyelv.

Az ízeltlábúak testének leghátsó testtája. A potroh leggyakrabban szelvényezett (pl. rovarok, rákok), vagy ritkán összenőtt szelvényekből álló pl. a pókok esetében (náluk a potroh neve utótest). Egyes esetekben, pl. felsőbbrendű rákoknál a potroh viselhet ízelt lábakat is függelékként.

(Trilobiták) Kihalt ősrákok, változatos testhosszú (1-90 cm) tengeri ízeltlábúak. A karbon időszakban jelentek meg mintegy 526 millió éve, és utolsó csoportjaik a perm végén haltak ki 250 milió évvel ezelőtt, virágkorukat a földtörténeti óidőben élték. Maradványak nagy számban találhatók meg az üledékes kőzetekben. Lapos, ovális testűek voltak, fejük, toruk és potrohuk egy félkör alakú pajzzsal fedett, amelyet egymással átfedő lemezek védtek.

Az ízeltlábúak törzsébe, a soklábúak (Myriapoda) altörzsébe tartozó osztály. Hosszú, hengeres, szelvényezett testük van. A mintegy 10.000 ide tartozó faj mérete néhány mm-től 30 cm-ig változik. Testszelvényeik száma akár 180 is lehet, ezek párosával összenőttek, így szelvényenként 2 pár lábuk van. A Föld szinte minden területén előforduló szárazföldi élőlények, főleg talajlakók. Veszély esetén spirál alakban összetekerednek, így külső kitinpáncéljuk védelmet biztosít számukra. Méregmirigyeik is lehetnek, ami védekezésüket szolgálja. Belső megtermékenyítésűek. Korhadékevők, elhalt növényi anyagokkal, avarral, gombákkal, fatörmelékkel táplálkoznak, fontos szerepük van a talajok anyagforgalmában.

Folyékony táplálék (növényi nedvek, vér) szövetekből felszívására módosult szájszerv a rovarok egyes csoportjaiban. A poloskák és a szúnyogok jellemző szájszerve.

Kizárólag hím vagy női ivarszervvel bíró élőlény.

Az állatok legnagyobb fajszámú törzse. Az ősszájúak közé tartozó gerinctelenek. Testük szelvényezett, kültakarójuk kitines külső váz, ehhez belülről izmok csatlakoznak. Egyedfejlődésük vedlésekkel történik. Kiválasztószerveik Malpighi-edények, légzőszervük légcsőrendszer (trachearendszer). Szájszerveik változatosak. Fejlett dúcidegrendszerük van. Érzékszerveik is többnyire fejlettek, csápjaik, tapogatóik, pontszemeik vagy összetett szemeik vannak.

Az ízeltlábúak törzsébe, a csáprágósok altörzsébe tartozó osztály. A pókok mellett ide tartoznak az atkák, a skorpiók és a kullancsok is, összesen mintegy százezer faj. Testfelépítésük kettős tagolású (előtest és utótest, régebbi elnevezéssel fejtor és potroh). 4 pár ízelt járólábuk van. Szájszervük jellegzetes csáprágó, amely szintén ízeltláb eredetű. Csápjaik nincsenek. Érzékszerveik fejlettek, tapogatólábuk van (pedipalpus), szemük egyszerű szem, de akár 5 pár is lehet. Egyes fajoknak méreg-, vagy szövőmirigyei vannak.

Vízhatlan, viaszos réteg a hajtás bőrszövetének külvilággal érintkező felszínén. A szárazföldi növényekre jellemző, különösen fejlett a szárazságtűrő fajokban. Védi a növényt a kiszáradástól.

Az ízeltlábúak jellegzetes érzékszerve, tapintó és szagló receptorokat tartalmaz.

a fajtársnak, mint táplálkozási vagy párosodási konkurensek elleni támadás, ill. a vadászterület meghódításában a vetélytárs kiszorítására stb. irányuló magatartás.

Az állati idegrendszer egyik típusa, benne az idegsejtek un. dúcokba tömörültek. Az idegsejtcsoportokat idegrostok kötik össze. Megtalálható a férgek, az ízeltlábúak és a puhatestűek testében.

A rákok és a pókok testének egyik alkotója /a másik a potroh/. A fej és a tor szelvényeinek összeolvadásával jött létre.

Az újszájú állatok egy csoportja. Jellemzőjük a rugalmas, belső tengelyváz a gerinchúr. A gerinchúr az állat lárva és kifejlett állapotában is jelen van, az egész testen végighúzódik(fej-farok). Csőidegrendszerrel rendelkeznek, légzőszervük az ún. kopoltyúbél.

Az ízeltlábúak egyik törzse. Egymilliónál is több fajának közös jellemzője a három pár ízelt láb, a kitines kültakaró, az összetett szemek, a három testtáj megjelenése (fej, tor, potroh). Sok esetben két pár hártyás szárnyuk van, amelyből az első kemény szárnyfedővé módosulhat. Feji érzékszerveik (csáp, tapogató) általában fejlettek. Szájszervük sokféle lehet pl. rágó, szúró-szívó szájszerv, pödörnyelv.

A porcos halak közé tartozó, cápákkal rokon csoport (öregrend), amely több, mint 400 fajt foglal magába. Háti-hasi irányú lapítottság jellemzi a testfelépítésüket. Életterük általában a tengervizekben van, életmódjuk ragadozó. Főbb csoportjaik az elektromos ráják, fűrészesráják, valódi ráják .

Egyes állatfajoknál olyan hátsó testnyílás, amely az emésztőszerv-, a szaporítószerv- és a kiválasztó szervrendszernek egyetlen közös kijárata. A kétéltűek, a hüllők és madarak rendelkeznek ilyen kivezető nyílással.

A szárazföldi gerincesek egyik osztálya. Az első kétéltűek 350-370 millió éve jelentek meg. Elnevezésük abból ered, hogy igaz a kifejlett állatok életük nagy részét a szárazföldön töltik, de szaporodásuk még többé-kevésbé vízhez kötött. Elsőként alkalmazkodtak a szárazföldi életmódhoz a gerincesek közül. A lárvák a kikelést követően kopoltyúval lélegeznek, a kifejlett egyedek légzőszerve tüdő, bár a bőrükön és a nyálkahártyáikon keresztül is zajlik gázcsere. Változó testhőmérsékletű állatok. A farkos kétéltűek (gőték, szalamandrák) megtermékenyítése belső, a farkatlan kétéltűek (békák) külső megtermékenyítésűek.

Pulmo. Légzőszerv, ezen keresztül valósul meg a légcsere.

A halak vízmozgást érzékelő mechanoreceptora. Nevét az elhelyezkedéséről kapta.

Az állatok egyedfejlődésének az a formája, amikor az embrionális fejlődés során a zigótából lárva jön létre, amely nem hasonlít a kifejlett példányokra, hanem a posztembrionális fejlődés során alakul át. Átalakulással fejlődnek például a rovarok és a kétéltűek.

A gerincesek végtagjának alapszerkezete az ötujjú végtag. Ez később módosulhat sokféle módon, de egyes csoportok pl. a főemlősök megőrizték ezt az ősi, specializálatlan végtagfelépítést.

A vízben élő állatok légzőszerve. A törzsfejlődés során kialakult a kültakaró meghatározott területén / rákokban, puhatestűekben /, vagy az előbélből / előgerinchúrosak, fejgerinhúrosak, halak /.

A madarak osztályába tartozik a lapos szegycsontúak alosztálya ( futómadaraknak is szokás nevezni ezt az alosztályt). A futómadarak alosztályába tartoznak a következő rendek: strucc-alkatúak, nandu-alkatúak, kazuár-alkatúak. Jellemzőjük a repülésre alkalmatlan csökevényes szárny, izmos erős, hosszú láb mellyel gyorsan képesek futni, és a lapos szegycsont.

A hüllők a négylábú gerincesek (szárazföldi gerincesek) közé tartozó magzatburkos állatok. Főbb csoportjaik a teknősök, a pikkelyes hüllők (gyíkok, kígyók), a felemásgyíkok és a krokodilok. Teljesen alkalmazkodtak a szárazföldi életmódhoz, szaporodásuk is független a víztől. Kültakarójuk erősen elszarusodó, pikkelyekkel, pajzsokkal fedett. Tüdejük fejlett, szívük két pitvarból és egy kamrából áll, de nincs lényeges keveredés a vénás és az artériás vér között. A krokodilok szíve négyüregű. Tojásaik lágy héjúak, kivéve a krokodilok meszes héjú tojásait. Belső megtermékenyítésűek. Testhőmérsékletük változó, bár egyeseknél kezdetleges hőszabályozás is kialakult. Az ősi emlősszerű hüllőkből alakultak ki az emlősök, más hüllőcsoportokból a madarak.

A madarak jellegzetes szájszerve, amely a szájnyílást veszi körül. A csőr váza állkapocscsontból áll, könnyű szarutok borítja. A csőr folyamatos növésben van. A madarak csőre a táplálkozásuknak megfelelő alakú és méretű.

A méhlepényes emlősök egyik rendje. Általában két ujjuk van. Életmódjuk többnyire növényevő, szaglásuk kiváló, két nagy csoportjuk a kérődzőek és a nem kérődzőek. Ide tartoznak például a disznófélék, vízilófélék, zsiráffélék, tevefélék, szarvasfélék és a tülkösszarvúak.

A méhben fejlődő magzatot tápláló szerv. A köldökzsinór köti össze a fejlődő magzattal.

A hüllők osztályának egyik rendje. A teknősök mintegy 300 faja a tengerekben, édesvizeken és a szárazföldön egyaránt elterjedt. A vízi teknősök általában ragadozók, a szárazföldiek növényevők. Fogazatuk nincs, szájukban erős szarukáva van helyette. Teknőjük összenőtt a csontvázrendszerrel.

A méhlepényes emlősök egyik rendje. Három családja a lófélék, a tapírfélék és az orrszarvúfélék. Növényevők, közepes vagy nagy termetűek, gyomruk egyszerű gyomor, epehólyagjuk és szemfoguk gyakran hiányzik.

Az elevenszülő emlősök nagyobb fajszámú csoportja. A magzat táplálását a kialakuló méhlepény látja el a köldökzsinóron keresztül érkező anyai tápanyagokkal. Ide tartoznak többek között a cetek, páros-, és páratlanujjú patások, rágcsálók, ragadozók, valamint a főemlősök, és így az ember is.

A gerincesek törzsébe tartozó kisméretű emlős a denevérek rendje. Jellegzetességük, hogy ujjaik meghosszabbodtak és közöttük bőrhártya feszül, melynek segítségével képesek a repülésre. Többnyire éjszakai élőlények, lehetnek ragadozók, gyümölcsevők. Mivel látásuk gyenge, ultrahang kibocsájtásával tájékozódnak.