Az intelligenciát úgy határozhatjuk meg, mint az egyénnek azt a globális képességét, amely lehetővé teszi, hogy célszerűen cselekedjék, ésszerűen gondolkodjék, eredményesen tájékozódjék a környezetében, értse embertársait, és bánni tudjon velük. A kreativitás fogalmát az a hiányérzet hívta életre, hogy az intelligencia nem kielégítően magyarázza az intellektus újat teremtő, alkotó jellegét.

Az intelligenciában leggyakrabban három típust különítenek el:

• az absztrakt vagy verbális intelligenciát, amely a gondolkodással és a beszéddel kapcsolatos feladatokban nyilvánul meg,
• a gyakorlati intelligenciát, amely a tárgyakkal kapcsolatos műveletekben érhető tetten,
• a szociális intelligenciát, amely a társas érintkezésben való ügyességet jelenti.

Ritkán fordul elő, hogy valaki mindhárom intelligenciatípusban egyformán jó teljesítményt nyújtana, de azért vannak ilyen emberek is. Például egy jó beszédkészséggel rendelkező asztalos, mérnök vagy kozmetikus rendelkezhet megfelelő praktikus intelligenciával és társas intelligenciával is az ügyfelei kezeléséhez. A legtöbbször azt feltételezzük, hogy az elméletibb dolgokban jártas emberek nem feltétlenül boldogulnak jól a tárgyak világában – például egy elméleti matematikus nem biztos, hogy tud és szeret barkácsolni vagy megjavítja az elromlott kávéfőzőt. Az intelligencia egy összetett funkció, meghatározása és mérése sokszor képezi vita tárgyát.

Az intelligencia tesztek általában egyre nehezedő, különböző jellegű feladatsorokat tartalmaznak, amelyeket a vizsgált személynek adott idő alatt kell megoldaniuk. Az elért eredmény alapján számolják ki az IQ-t, vagyis az intelligencia hányadost.

Valójában egyetlen teszt sem méri az össz-intelligenciát, ezért sem szabad egy intelligenciateszt eredménye alapján értékítéletet hozni a személyiségről. Ugyanakkor nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy az intelligencia vizsgálatokba beletartoznak olyan hatások is, amelyek a temperamentum, a személyiség oldaláról erednek. A feladatok különböző erővel motiválják megoldásra a vizsgált személyeket és az eredményeket a motiváció is befolyásolja.

Az intelligenciahányados (IQ) kiszámításának alapja egy különböző életkorokra kidolgozott feladatsor, amely tömeges felmérésekre alapozva sztenderdizálja a 100%-os teljesítményt. A hányadost úgy kapjuk meg, hogy a teszt kort elosztjuk a valós életkorral. Az első intelligenciateszteket gyermekek számára dolgozták ki. Ha például egy 5 éves gyermek meg tudta oldani az összes feladatot, amelyet az ő életkora számára a tesztbe illesztettek, akkor az intellektuális életkora és a valódi életkora egyformák voltak. Ezt törtben kifejezve úgy mondanánk, hogy 5 év intellektuális kor / 5 év életkor. Százalékban ez 100%-nak felel meg. Ezt tekintették átlagos intelligenciának. Manapság, ha régebbi teszteket használunk, szinte biztos, hogy jóval magasabb eredményt érünk el. Az akceleráció következtében ugyanis, a gyerekek a régi tesztekben megállapított sztenderdeknél jóval többet képesek teljesíteni. Ezért intelligenciájuk igen magasnak fog tűnni.

Az intelligenciahányados értékei általában a következő sávok közé esnek:

131 és felette - extrém magas, kiváló intelligencia

121 - 130 igen magas intelligencia

110 - 120 átlag feletti intelligencia

91 - 109 átlagos intelligencia

80 - 90 alacsony intelligencia

69 -79 igen alacsony, úgynevezett határeseti intelligencia

68 és kevesebb - értelmi fogyatékosság különböző szintjei

Az intelligencia tesztek egy része olyan feladatokat tartalmaz, amelyek megoldását nagyban segíti az iskolázottság. Így azok, akik régebben jártak iskolába és alacsonyabb végzettségűek, hátrányos helyzetbe kerülnek ezeknél a teszteléseknél. Más intelligencia tesztekről szerzőik azt állítják, hogy mentesek mindenféle kulturális hatástól és ezért akár írástudatlan vagy nagyon alacsony végzettségű személyek vizsgálatánál is reális képet kaphatunk az intelligenciáról. Természetesen ezekben a tesztekbe nincs írott szöveg.

Vizsgálták, hogy a serdülőkorban mért intelligencia hogyan viszonyul a korábbi életkorban mérttel, mennyire állandóak az eredmények. Azt állapították meg, hogy magas szintű egyezés 8 éves kor után van. Azt vizsgálva, hogy az iskolai eredmények közül melyik jelzi előre a legmegbízhatóbban a felnőttkori intelligencia szintet, kiderült, hogy az általános iskolai eredmény biztosabb jelző, mint a későbbiek. A különböző szakokra felvételt nyert egyetemi hallgatók intelligencia vizsgálata az USA-beli adatok szerint azt mutatta, hogy a mérnök és informatikus jelöltek megelőzik a többi szakot. A későbbi sikeres érvényesüléssel ugyanakkor ez nem volt kapcsolatban.