A formális logika fontos szerepet tölt be az életünkben, attól függetlenül, hogy alkalmazzák-e vagy sem, Ugyanis, amikor bizonyítani akarunk valamit, akkor többnyire a formális logika az az eszköz, amihez folyamodunk. Sokáig az igazsághoz vezető, kizárólagos útnak tekintették a logikus és ésszerű gondolkodást. Ha valamit indokolni akarunk, ma is a formális gondolkodás szabályai szerint tesszük ezt meg, figyelembe véve az ellentmondás-mentesség, az okozatiság stb. elveit.

A formális – logikai műveletekre épülő – gondolkodás kialakulása Piaget, francia pszichológus kutatásai szerint 11-12 éves korban kezdődik meg és 15 éves kor körül fejeződik be. A fejlődés előző szakaszaiban a gyermekek gondolkodása a tárgyakhoz vagy ezek leképezéséihez kapcsolódott. A formális gondolkodás kialakulásával a fiatal képessé válik arra, hogy feltételezésekből kiindulva bonyolult logikai műveleteket hajtson végre, megértsen és levezessen természeti és matematikai törvényszerűségeket, és arra is, hogy saját gondolatmenetét ellenőrizze. Most már nemcsak egy adott tárgy sajátosságait képes gondolatilag feldolgozni, hanem elvont tartalmakkal, ítéltekkel is tud műveleteket végezni. Képes figyelembe venni lehetőségeket, valószínűségeket, bonyolult magyarázati sémákat tud követni, illetve kialakítani.

A hangsúlyozottan intellektuális beállítottságú serdülők már serdülőkorban megszerzik a felnőtt fogalomkincset és képesek világosan gondolkodni, kiválóan érvelni. A formális gondolkodás képessége azt is lehetővé teszi számukra, hogy szakadatlanul bírálják a készen kapott nézeteket, elméleteket, és saját véleményt alakítsanak ki.

Egyes kutatások azt mutatják, hogy a kedvezőtlenebb környezetben élő serdülők lassabban és kevésbé átfogóan sajátítják el a formális logikai műveleteket, ami jelzi, hogy többről van szó, mint egyszerű érésről. A gyerekek 6-15 éves koruk között a világ legtöbb országában iskolába járnak. A szervezett tanulás ekkor az értelmi fejlődés legfontosabb tényezője. Az iskolai oktatásban nem részesülő emberek gondolkodása, műveleti készsége elmarad az iskolázottakétól.

A produktív, az alkotó gondolkodás fogalma egy másik irányból, nem pusztán az absztrakciós logika, hanem az önálló alkotás felől közelíti meg a szellemi érettség kérdését. A gondolkodó embert a tárgy iránti érdeklődése vezeti. Gondolkodásának tárgya hatással van rá, amelyre ő válaszol; résztvevő és válaszadó egyben. Azonban a produktív gondolkodást az objektivitás, tárgyszerűség is jellemzi: a gondolkodó embernek tárgya iránt tanúsított tisztelete és azon képessége, hogy olyannak lássa tárgyát amilyen, és nem olyannak, amilyennek látni szeretné. Mindenfajta gondolkodás, amelyből hiányzik a valóságra kíváncsi érdeklődés, terméketlenségre és eredménytelenségre van ítélve. A tanulás sem nélkülözheti ezt. „Ha a tanulás a jelenség felszínétől a gyökeréig való hatolást jelenti - vagyis az okok feltárását, a félrevezető ideológiáktól a puszta tények és így az igazság megközelítését - akkor frissítő, aktív folyamat és az emberi növekedés alapvető feltétele”. A magolásos, bevésésen alapuló tanulási folyamat során azonban az egyszerű ingerek működési módja érvényesül, s az így szerzett ismeretek mindösszesen „az ember elismerés, biztonság, siker stb. iránti szükségletének kielégítésére szolgálnak”. A fiatal feltalálók és a diákolimpikonok is mutatják, milyen magaslatokra tud jutni az alkotó szellemi tevékenység ebben a fiatal életkorban.