A szakértők nem különítik el határozottan a nyugtalanságot és a szorongást. Ugyanakkor a gyakorlatban mintha a szorongás élettani zavarokkal kísért, erősebb nyugtalanságot jelölne. A nyugtalanság és a szorongás tehát folyamatosságot alkot. A fóbiák, a beteges szorongás, a pánikbetegség, a kényszeres rögeszmés félelmek, a nagy megrázkódtatásokat követő ún. poszttraumatikus stresszállapotok mind-mind a „szorongásos zavarok” csoportjába tartoznak. Ugyanakkor ezek a zavarok nagyon is különböző egyéni valóságokat takarnak.

A modern társadalmak nagy kérdéseinek egyike, hogy a technikai civilizáció hihetetlen eredményei hogyan hatnak az emberre. A személyiség fejlődése szempontjából létfontosságú hagyományos közösségeket a modern kor alapjaiban szétzilálta. A válság másik gyökere, hogy a modern társadalmakban a szorongáskeltés új eszközei alakultak ki. A nagy horderejű változások kapcsán a kapcsolataitól, a hagyományos közösségek védettségétől megfosztott, érték- és célt vesztett, magányosan szorongó kishitű ember igen könnyen manipulálható. A XX. század történelme számos bizonyítékot szolgáltat erre a jelenségre. A diktatórikus hatalmi berendezkedés viszonyai között a szorongáskeltés nem pusztán társadalmi léptékű, hanem fontos eszköz a családi, iskolai, munkahelyi vezetők kezében is. A szorongás mindig azoknak az osztályrésze, akik kevesebb ellenőrzési lehetőséggel rendelkeznek, akik a szükséges eszközök és információk hiányában tehetetlenek, akik számára a környező világ eseményei kiszámíthatatlan véletlenek kuszasága. A szorongás egy szinten túl betegségek forrása, s a civilizált társadalmakban egyre tömegesebb méreteket öltenek a szorongásos betegségek. A szorongó beteg testi tünetektől szenved kimutatható szervi elváltozás nélkül. A demokrácia és a szabadság az által csökkenti a félelmet, a bizonytalanságot, hogy garantálja a részvételt a problémák megoldásában, a hozzáférést helyzetek megértéséhez szükséges információkhoz.

(Kopp Mária nyomán)