Az érzelmi intelligencia napjainkban vált divatos témává, amiről több nem régen megjelent könyv tanúskodik. A fokozott érdeklődés annak a felismerésnek köszönhető, hogy az életben, a munkában való helytállás bejóslása szempontjából az IQ mérések nem bizonyultak kellően eredményesnek. Kiderült, hogy az eredményesség, a siker nem pusztán a szellemi rátermettség, az értelmesség függvénye. Igen sok magas intellektusú ember nehezen boldogul az élet dolgaiban, főleg az emberi kapcsolatok világában. A pszichológushoz kerülő kliensek többségénél a probléma sokkal gyakrabban érzelmi, illetve kapcsolati, nem intellektuális természetű. Az érzelmi intelligenciának itt ismertetésre kerülő felfogása a tranzakció-analitikus iskola keretei között jött létre, szerzője Cloude Steiner, Eric Berne legközelebbi munkatársa; az ő gyógyító praxisának megfigyeléseit foglalja magába. E megfigyelések lényege, hogy a felnőttek egy része elveszíti az érzelmek spontán gyermeki kifejezésének képességét, hideggé, rideggé, érzéketlenné, ún. érzelmi analfabétává válnak. Mások megrekednek a kontroll nélkül kirobbanó elemi érzések gyermeki szintjén. Ugyanakkor vannak olyanok is, akik kifejlesztik magukban az érzelmi intelligencia egyre finomabb szintjeit. Ennek kiindulópontja az érzelmek megnevezésének képessége, ezek a nevek teszik lehetővé, hogy egy-egy érzés kiemelkedjék az általános zavarból, kiderüljön, milyen igényt képvisel, mennyiben üzen elégedettségről, vagy elégedetlenségről. Az érzelmi intelligencia szintjének megállapítására az alábbi kategóriákat alakította ki:

Az érzelmi intelligencia hiányának szintjei

• az érzelmi dermedtség szintje
• az érzelmek testi megjelenésének szintje
• kirobbanó, kavargó érzések megélésének szintje

Az érzelmi intelligencia szintjei

• az érzések differenciált átélésének szintje
• ok és okozati összefüggések megjelenésének szintje az érzelmi életben
• együttérzésre, empátiára való képesség szintje
• csoportok érzéseinek megértése és befolyásolásának szintje

A kirobbanó, kavargó érzések szintje és az érzések differenciált átélésének szintje között helyezkedik el az ún. verbális sorompó. Ez utóbbi azt jelzi, hogy eddig a szintig nehéz beszélni az érzelmekről. A sorompó feletti szinteken levő emberek számára viszont nem jelent nehézséget az érzések megfogalmazása.

Az érzelmi intelligencia, az érzékeny tisztánlátás alapját jelentik annak, hogy valaki megtanuljon érzelmileg intelligensen viselkedni. A magas érzelmi intelligenciájú személyeknek is van mit tanulniuk ahhoz, hogy egyre finomabb, fejlettebb „érzelmi intelligenciával” rendelkezzenek embertársaik és a a maguk örömére. Ehhez ugyanis készségszinten kell rendelkezniük bizonyos érzelmi „megoldásmódok” vagy viselkedésminták használatával.

A kisgyermekek magától értetődően fejezik ki érzéseiket, az is mondhatjuk, hogy tele vannak érzéssel. Sok örömöt éreznek, nem szégyellik kifejezni bánatukat sem. Érzéseikkel általában a felnőttekhez fordulnak. De lehet, hogy azok mással vannak elfoglalva, nem reagálnak a gyermek érzéseire, nem viszonozzák azt, sőt elutasítják. Az is előfordulhat, hogy ha a gyerek nem zavarja őket, megdicsérik. Azt is hallhatja, amit másoknak mondják: „Olyan jó ez a gyermek, egész nap megvan egyedül, nincs vele semmi baj”. Így a gyerek korán megtanulja, hogy jobb, ha nem zavarja a felnőtteket, mert így több elismerést kap. Maga sem figyel már oda az érzéseire, és így jut el az érzelmi dermedtség állapotába.

De más úton is eljuthat ugyanoda. Ha olyan hatásoknak van kitéve, amely nagyon fájdalmas érzésekkel jár, akkor úgy tudja megvédeni a legjobban magát, ha nem érez. Ilyenek azok a helyzetek, amikor a gyermek fokozott agressziónak van kitéve, még akkor is, ha az nem közvetlenül felé irányul. Sok kisgyerek látja, amint apja veri az anyját, és előbb-utóbb félni kezd. Az érzés annyira fájdalmas, hogy inkább megszabadul tőle, vagyis nem érez. Ebbe sajnos az is beletartozik, hogy egy idő után elveszti érzékenységét a mások érzéseivel szemben is.

A felszínre nem jutó, a viselkedésben meg nem jelenő érzések nem tűnnek el nyomtalanul. Ezek az érzések más formában felbukkannak, leggyakrabban testi tünetek formájában jelentkeznek. Érthetetlen fejfájások, gyomorpanaszok és emésztési zavarok, végtagfájdalmak stb. jelentkeznek. Ha orvoshoz fordulnak velük, akkor nem derül ki semmilyen kiváltó ok. Az érzelmi problémával való foglalkozás, a nyílt beszéd ugyanakkor a tünetek megszűnését eredményezi.

Az egészséges lelki fejlődés során több lépcsőfokon keresztül megtanuljuk az érzéseket is. A robbanásszerű, kavargó érzések szintjén az érzelmi tudatosság még hiányzik. Vannak emberek, akik igen erős érzéseket élnek meg, de ezek úgy jönnek kiszámíthatatlanul, mint a vihar, és a legtöbbször zavaróan hatnak. Ilyenkor, ők mindent megtesznek azért, hogy túllépjenek rajtuk. Ebben az érzelmi állapotban az egyén nagyon sérülékeny. Az ilyen robbanásszerűen jelentkező érzések általában az erős düh vagy félelem, de előfordul, hogy az illető nem tudja megkülönböztetni az érzéseket egymástól, csak óriási feszültséget érez. A kiváltó okokkal sincs mindig tisztában, nehézen találja meg azokat. Ez a jelenség jól látható és könnyen felismerhető. Sokan azt gondolják, hogy ez egy természetes sajátosság, hiszen sok ember van ezen a szinten.

Az érzések differenciált megélésének szintjén az ember már sokkal inkább képes arra, hogy beszéljen az érzéseiről, megjelenik az érzelmi tudatosság. Ezen a szinten az ember könnyedén felismeri a különböző érzéseket és azok intenzitását. Az sem okoz nehézséget számára, hogy beszéljen róluk. Ha tudunk beszélni az érzéseinkről, gyakran arra is rádöbbenünk, hogy egyidejűleg több érzésünk is lehet. Ezek közül egyesek erősek és nyilvánvalóak, míg mások gyengébbek és rejtettebbek. Például, ha elönt a féltékenység, akkor elemezve ezt az állapotot, felfedezhetjük, hogy a fő érzés a düh, amely a viszonzatlan szeretet fájdalmával és némi szégyennel vegyül.

Az egészséges lelki fejlődés során fokozatosan megtanuljuk az érzéseket is. Amikor már képesek vagyunk arra, hogy viszonylag pontosan megértsük érzelmeinket, akkor többnyire azt is értjük, hogy mi váltotta ki őket. Ekkor már elértük az érzelmi tudatosságnak azt a magasabb szintjét, amin lehetővé válik az ok-okozati kapcsolatok felfedezése az érzelmekben. De ez nem könnyű. Lehet, hogy a társunk rámosolygott valaki másra, vagy csak feltűnően megnézte. Ez elég ok arra, hogy bizalmatlanságunk felébredjen, és rossz érzések szálljanak meg, mint például a szeretet elvesztésétől való félelem. Ha nem látjuk az okozatiságot, akkor magunk sem értjük, mitől lettünk hirtelen ingerültek.

Az egészséges lelki fejlődés során fokozatosan megtanuljuk az érzéseket is. Az empátia képessége az érzelmi tudatosság csaknem legmagasabb szintje. Lényegében arról van szó, hogy megérzéseinkre, intuícióinkra alapozva megéljük azt, amit a másik érez. Az intuíció bár rendkívül értékes megismerési mód, nem feltétlenül pontos. Akkor válik igazán kinccsé ez a képességünk, amikor megtanuljuk ellenőrizni az általa megszerzett információt. A gyermekek nagyon erős intuícióval rendelkeznek, de sokszor elveszítik ezt a képességüket azért, mert a felnőttek nem tulajdonítanak neki fontosságot. Ahelyett, hogy megerősítenék a gyermekben az érzésekre vonatkozó tudást, a legtöbb esetben hazudnak róluk, vagy tagadják azok jelentőségét. Például a kisgyermek láthatja, hogy anyja szomorú vagy gondterhelt. De azt mondják neki, hogy nincs semmi baj, és a felnőttek erőfeszítést tesznek azért, hogy mást mutassanak, mint amit éreznek. Így, a legtöbb gyermekben hamar háttérbe szorul az empatikus tájékozódási képesség.

Ha fejlett empátiával rendelkezünk, akkor jól értjük, hogy mások mit éreznek, mennyire erősek az érzéseik. Ugyanolyan jól tájékozódhatunk mások érzelemvilágában, mint a sajátunkban. Egyértelmű, hogy az érzelmi tudatosság igen magas szintjén van az, aki erre képes. De nem mindig jelent örömet. Látni a körülöttünk levő érzelmi világot fájdalmas is lehet. Ráadásul, ha olyanok között vagyunk, akik nem rendelkeznek ezekkel a képességekkel, idegenül érezhetjük magunkat, mert nincs kivel megosztani erre vonatkozó élményeinket.

Az egészséges lelki fejlődés során több lépcsőfokon keresztül megtanuljuk az érzéseket is. A csoportok érzéseinek megértése és befolyásolása az érzelmi tudatosság legmagasabb szintje – az interaktivitás szintjének is nevezik. Az interaktivitás azt jelenti, hogy nemcsak arra vagyunk képesek, hogy pontosan felismerjük mások érzelmi állapotait, hanem arra is, hogy valamit kezdjünk velük. Sokszor úgy tűnik, hogy az emberek érzelmi üzenetei válaszra várnak. De ha válaszolunk rájuk, akkor előfordulhat, hogy elutasításban lesz részünk. Ha nagy a különbség a saját érzelmi tudatosságunk szintje és mások szintje között, akkor ez kemény feladatot jelenthet annak, aki a magasabb szinten van.

Az interaktivitás szintjén levő emberek tudatában vannak annak, hogy ők maguk és mások hogy éreznek, és azt is ki tudják számítani, hogyan lépnek majd kölcsönhatásba ezek az érzelmi állapotok. Ez az érzelmekkel való bánásmód legbonyolultabb és legmagasabb szintje, amelyen az érzelmi folyamatok kölcsönhatásának is tudatában vagyunk. A jelentős események érzelmi oldalát megtervezhetjük, és megkísérelhetjük kitalálni, hogyan hatnak majd ezek a helyzetek a másikra.