A jogszabályok értelmében minden magyar állampolgárnak kötelessége segíteni bajba jutott embertársán a tőle elvárható mértékben, ezért nem árt, ha néhány alapvető szabállyal tisztában vagyunk. Az ellátás kiterjedhet a sérülés - például vérző seb, égett testfelület - ellátására, a kificamodott, megrándult, törött végtag rögzítésére, vagy a baleseti sérült megfelelő elhelyezésére.

Egy baleseti helyszínen nemcsak a segélynyújtás fontos, hanem az is, hogy a segítő ne kerüljön bajba, illetve ne következzenek be további sérülések. Ezért elengedhetetlen a helyszínbiztosítás. Balesetet észlelve először mérjük fel a helyzetet, győződjünk meg arról, hogy a baleseti helyszínt megközelítve nem érhet minket károsodás (égés-robbanás veszély, autóforgalom stb.), szükség esetén viseljünk láthatósági mellényt, használjuk az autó vészvillogóját, fényszóróját, illetve vonjunk be másokat is a biztonság megteremtéséhez. Ha megteremtettük a feltételeket óvatosan közelítsük meg a sérülteket, majd kezdjük el a helyzetfelmérést, a betegvizsgálatot.

Szólítsuk meg a sérültet, kérdezzük meg emlékszik-e mi történt, milyen testrészei fájnak. Ha a sérült szótlan, nem válaszol, az általában súlyos sérülésre utal. Ez esetben vizsgáljuk légzését, légzés hiányában kezdjük el az újraélesztést. Ha a betegnek megfelelő a légzése, de továbbra sem reagál, légútbiztosításra lesz szüksége, hisz feltehetően eszméletlen, aki reflexhiány miatt fulladásveszélynek van kitéve. Földön fekvő, gerincsérülésre nem esélyes sérültet fektessük stabil oldalfektetésbe. Ha a sérült a gépjárműben van, illetve gerincsérülés esélye áll fenn, akkor a szabad légutakat az áll előreemelésével biztosítsuk. Amennyiben a sérült reagál, vizsgáljuk meg sérüléseit, nézzük át valamennyi testrészét, majd a súlyosság függvényében kezdjük el azok ellátást. Életveszélyesnek számítanak a súlyos vérzések, a nagy kiterjedésű égések, a nyílt törések és sérülések a fejen, illetve a törzsön.

Egy baleset, rosszullét alkalmával előfordulhat, hogy a sérültet megfelelő testhelyzetbe kell helyezni a mentők, orvos megérkezéséig. Fontos tudni, hogy a súlyos sérültet feleslegesen mozgatni tilos, mert az csak ront az állapotán. Különösen igaz ez a gerincsérülést szenvedett emberekre.

A legelső teendő a sérült légzésének ellenőrzése, és szükség esetén a légutak szabaddá tétele.

• Az eszméletlen sérültet stabil oldalfekvésben kell elhelyezni, ez biztosítja a folyamatos légzést.
• Az ájult, de sérülést nem szenvedett beteget hanyatt kell fektetni és lábait magasan felemelni, ún. sokkfektetés.
• Az eszméletén levő agykoponya sérültet hanyatt kell fektetni és vállait, fejét alátámasztani.
• Az eszméletén levő arckoponya sérültet hasra kell fektetni, és mellkasát, homlokát alápolcolni.
• A sokkos állapotban levő sérültet a hátára kell fektetni és lábszárait alápolcolni.
• Mellkas-sérülésnél, illetve mellkasi panaszoknál (nehézlégzés, infarktus, asztmás roham) a félülő helyzet javasolt. A sérült felsőteste kb. 45-60 fokos szögben hátradöntve, lábai térdben behajlítva.
  Hasi sérülésnél, hasi panaszoknál szintén a félülő helyzet javasolt.

Hőguta esetén a szervezet veszélyesen túlmelegszik, ami életveszélyes állapotot is eredményezhet. Hőgutát okozhat a hosszas napon való tartózkodás, a magas láz, egyes kábítószerek (pl. Ecstasy).

A hőguta tünetei:

• fejfájás, szédülés
• nyugtalanság, zavartság
• forró, kipirult, száraz bőr
• lassú reflexek
• erős szívdobogás
• 40 °C-ot meghaladó testhőmérséklet.

Hőguta esetén azonnal csökkenteni kell a testhőmérsékletet. A sérültet félig ülő testhelyzetbe kell fektetni, és hideg vízzel átitatott lepedőbe burkolni. A lepedőt folyamatosan kell locsolni. Ha a sérült elveszti az eszméletét, akkor szabaddá kell tenni a légutakat. Haladéktalanul orvost kell hívni.