A gyomornedv fehérjeemésztő enzime. A gyomorfal egyes mirigysejtjeiben előanyaga, a pepszinogén képződik, amely a gyomor üregében uralkodó, erősen savas pH-körülmények között alakul aktív pepszinné.

A vérplazma fehérjéi túl nagyok ahhoz, hogy átléphessenek a kapillárisok falán. E fehérjék között albuminokat, globulinokat, és fibrinogént különböztetünk meg. Az albuminok a vér ozmikus nyomását tartják fenn. A globulinok az immunrendszer általi védekezésre termelt fehérjék. A fibrinogén a véralvadás folyamatában vesz részt.

A hasnyálban található emésztőenzim, amely a fehérjék emésztésében játszik szerepet.

Ez az első állomása az ételnek, mely szervezetünkbe kerül. Itt lesz testhőmérsékletű massza a táplálékból a fogak, a nyál segítségével, melyet a nyelv forgat, majd továbbít a nyelőcsőbe további emésztésre.

A gyomorban egyenletesen péppé elkeveredett massza jut a vékonybélbe, ahol tovább folytatódik az emésztés. Első szakasza a nyombél, ahol a hasnyálmirigy helyezkedik el, melynek váladéka az egész emésztés szempontjából a legfontosabb. A vékonybél falának mirigysejtjei is termelnek emésztőnedveket, bontó enzimeket. A hasnyálmirigy és a bélnedvek hatására a vékonybelekben a növényi és az állati keményítők lebomlanak egyszerű cokrokra, a fehérjék aminosavakra, a glicerinből és a zsírsavból épült zsírok pedig felhasadnak, majd a zsírsavak káliummal, nátriummal vagy kalciummal kötődve elszappanosodnak, és felszívódnak.

A vakbél tulajdonképp a vastagbél kezdete. Ez egy vakon végződő, tágas bélrészlet, mely a hasüreg jobb oldalán alul a csípőnél fekszik. A vakbél fenekén nyílik a féregnyúlvány, mely egy vakon végződő csatorna, ez a vakbélgyulladás tájéka.

A has jobb alsó oldalán, a vakbéllel kezdődik. Felhágó szára a májig húzódik, harántszára innene vezet a has bal oldalára, ahol a lehágó szár lefele fut, majd a szigmabélben folytatódik és a végbélben végződik. A vastagbél felületén jellegzetes redőszerkezet található. E redők nyálkahártyáján át szívódik vissza a megemésztett béltartalom vízfeleslege.

A hasnyálmirigy által termelt testnedv, amelyet az a vékonybélbe ürít. A hasnyál alkalikus kémhatású, így ellensúlyozza a gyomorban lévő savas kémhatását és ideális körülményeket teremt az ott működő lebontó enzimek számára. Színtelen, víztiszta, nyúlós, sós ízű, fehérjékben, enzimekben gazdag váladék. Az enzimek közül a legfontosabb és legismertebb a tripszin, ami a fehérjéket alakítja peptidekké.

A bélcsatorna alsó nyílása. Kettős izomgyűrű, a belső és külső záróizom tartja állandóan zárva, s csak a székelés idején, a végbél nyálkahártyájából kiinduló reflex hatására lazul el.

A szájüregben található nyálmirigyek által termelt, hígan folyó folyadék, melynek szerepe a szájüreg nyálkahártyájának nedvesen tartása, a bevitt táplálék falattá formázásának, ragasztásának és a nyelésnek a megkönnyítése, és bizonyos anyagok enzimatikus előemésztése. A nyál amiláz enzimet tartalmaz, amely a szénhidrátok lebontásának első lépését végzi.

Így nevezzük a végbélzáró izmon belüli vagy kívüli tágult visszereket. Akinek a végbélnyíláson kívüli aranyere van, azt rugalmas, fájdalams vagy fájdalmatlan csomó formájában maga is tapinthatja. Oka a gyakran örökletes, családi hajlamból származó kötőszövet-gyengeség. Az örökölt hajlamon kívül az ülő életmód, gyakori székrekedés, májbetegségek segítik elő az aranyér kialakulását.

A hasüreg felső-középső részén a patkóbél homorulatába illeszkedő szerv. Külső elválasztású mirigyként az emésztéshez szükséges hasnyál termelője. Kivezetőcsöve a patkóbélbe szájadzása előtt az epevezetékkel egyesül. Belső elválasztású részei, a Lagerhans-szigetek a hasnyálmirigy tömegének kis részét, 2-3%-át alkotják. Alfa sejtjeik alacsony vércukorszint esetén glukagon hormont termelnek. A béta sejtek terméke az inzulin hormon, melynek képződését a magas vércukorszint idézi elő.

A száj- és orrüreg mögött, a gerincoszlop előtt lévő laposdad üreg. A gége és a fülkürtök is ebbe nyílnak. Nyálkahártyával bélelt izmos fala van, amely hátul a gerincoszlopnak támaszkodik, belső fala, amelyen a garatmandula van elhelyezve, az agyalapon levő bárzsingi gumóhoz tapad, elöl a hortyogók által az orrüreggel, a szájpadívek által körülfogott toroknyílás által pedig a szájüreggel áll összeköttetésben. Fő feladata a nyelés közvetítésében áll.

Legnagyobb mennyiségben a hasnyálban található emésztőenzim, amely a neutrális zsírok emésztésében játszik szerepet.

Az emésztőmirigyek az emésztésben vesznek aktívan részt. A gyomor-bélcsatornában zajló egyik funkciót végzik. Ez a funkció az elválasztó tevékenység, mely a tápanyagot lebontja és felszívódásra alkalmassá teszi.

A nyelőcső a tápláló csatornának a garat és a gyomor közé eső része. Kb. 24-26 cm hosszú cső, mely a gégegyűrű porcánál kezdődik és a nyakon, a mellkason keresztül a gyomorba vezet. Üres állapotban lapos, kb. 18 mm széles, 9 mm vastag, nyelésnél 2,5-3 cm-re is kitágulhat. Kívül izomrétegből, belül nyálkahártyából áll.

A bélbaktériumok az ember szervezetében fontos szerepet töltenek be, szerepet játszanak a tápanyagok lebontásában, valamint a vitaminok termelésében.

Az emésztéshez szükséges erjesztőket tartalmazzák. Emésztőnedv a nyál, gyomornedv, epe, bélnedv. Ezek a nedvek alakítják át a bejutott táplálékot emészthető anyagokká.

A máj által termelt emésztőnedv, amelynek hatóanyagai az
epesavak sói, de emellett koleszterint és az elpusztult vörösvérsejtekből
származó hemoglobin bomlásából képződő epefestéket is tartalmaz.

A légcső kettéágazásával keletkező, jobb és bal oldali ágra osztható szerv, az alsú légutak része. A kettéágazás a mellkasi negyedik csigolya magasságában történik meg. A jobb oldali főhörgő körülbelül 2.5, míg a bal oldali kb. 5 cm hosszúságú. Felépítésében csillószőrös hengerhám, nyákot termelő kehelysejtek, simaizom, mirigyek, és szilárdító szerepű porcos gyűrű vesz részt. A tüdőkapuban lebenyhörgőkre ágazik.

Az ember légző izomzatát a bordaközi izmok és a rekeszizom alkotja. A bordaközi izmok a bordák közt helyezkednek el, melyek feszességének változása a mellüreg térfogatát változtatja vízszintes irányban.

A levegő kicserélése a légkör és a tüdő légzőfelülete között a be- és kilégzés során.

A tüdőcső (hörgő) legvékonyabb részei a hörgőágak. A hörgő a gégecső oszlásával keletkező részei a levegőt a tüdőbe szállító csőrendszernek. Porcos vázú, csillószőrös nyálkahártyával bevont csövek, amelyek villaalakú oszlással egyre vékonyabbakká válnak, míg a legvékonyabbak közvetlenül átmennek a tüdőbe.

A gyűrűporc(cartilago cricoide) a gége alapját képezi, amely a kannaporccal (cartilago arytenoidea), gége fedővel (epiglottis) és a pajzsporccal (artilago thyroidea) együtt annak vázát alkotja. A gyűrűporcnál kezdődik a légcső. Fő feladat a gége nagyságának szabályozása.

Arra hajlamos embereken a fűfélék, s néhány más növény virágpora erős náthát, szemgyulladást, légcsőhurutot, asztmát idéz elő, gyakran lázzal. A kóros anyag a pollenszemecskék fehérjéje.

A gége nyeléskor a garat felé a gégefedővel zárható. A gégefedőt csak laza, rugalmas kötőszövet rögzíti a környező képletekhez. A gége belsejét borító nyálkahártya a gégefedőről szabadon kiemelhető ránc formájában ráhajlik a kannaporcok csúcsára.

A gégében elhelyezkedő legnagyobb porc a pajzsporc. Két, kiemelkedő csúcsban (Ádámcsutka) összefüggő oldalsó lemezből áll. Az oldallemezekből hátul le- és fölfelé nyúlványok állnak ki a nyelvcsonttal, illetve a gyűrűporccal való ízesülésre.

A hangadás szerve, az emlősöknél alakult ki. A hangszalagok a gége különlegesen alakult nyálkahártyaredői, a pajzsporc és a kannaporcok között feszülnek ki.

A negyedik hátcsigolya magasságában egy-egy főhörgő vezet a tüdőbe, ezután a két főhörgő továbboszlik, egészen addig, míg az osztódó apró hörgőágacskák el nem érik a 0,5 mm vastagságot. Ezeken azután mint a fürtön a szőlőszemek, helyezkednek el az egyes légzőhólyagok. A két tüdőfélben a léghólyagok száma együttesen mintegy 25 millió. Egy-egy léghólyag a legkisebb gombostűfej nagyságát sem éri el.

Az orrüreg körte alakú nyílás, mely a kiálló külső orr által fedett. Az orrüreg a külső orrnyílásoktól a garatba vezet, ahol a hortyogókban végződik. Hátul a csontos, elöl pedig a háromszögletű porcogó középső függélyes lemeze a porcos sövény által két félre van osztva. Mindegyik fél az orrüreg oldalsó faláról beterjedő orrkagylók által orrjáratokra van osztva. Az alsó orrjáratok a levegőnek a garatba vezetésére szolgálnak, a felsőben van elhelyezve a szaglás érzékszervének végkészüléke.

A mell- és hasüreget elválasztó lapos izomlemez, amelynek összehúzódása a tüdők kitágításával belégzést okoz.

A sejteknek anyagforgalmukhoz folytonosan új meg új,tápláló anyagokra van szükségük, ezt a környező, folyékony közegből, például a szövetnedvből veszik. Szövetnedv többek között a vérnedv, mely fehérjék, szénhidrátok, zsírszerű anyagok, sók oldata. Több, mint 90%-a víz.

A szívet az erőteljes izomzatú szívkamrák képezik, fölöttük fekszenek a szívpitvarok. Mindegyik kamrával egy pitvar közlekedik, billentyűkkel elzáródó nyílásokkal, ezek a szívbillentyűk. A bal szívfélen van a kétvitorlás billentyű a bal gyűjtőeres szájadékot elrekesztve. A jobb oldalon háromvitorlás billentyű van a jobb gyűjtőeres szájadék elzárására. Ezek a billentyűk hártyás lemezek, melyek a vér visszaáramlását akadályozzák.

A hajszálereknek a keringési rendszer összes szakaszával elentétben jó az áteresztőképességük, a falukon keresztül megy végbe az oxigén és a tápanyagok, illetve a széndioxid, és más salakanyagok kicserélődése.Egy ember hajszálereinek összes felülete több mint 6000 m2, a térfogatuk sokkal nagyobb annál, hogy egyszerre megtelhessenek vérrel. Így hol megnyílnak, hol elzáródnak, attól függően, hogy éppen szükség van-e rájuk.

Verőér, a szívből a vért az egész testbe vezeti. A verőér kifejezés azért alakult ki, mert lüktetésüket a bőrön keresztül több helyen is érezni lehet. A szívből való kimenetelüknél a legtágabbak s falazatuk is itt a legerősebb, de folyton ágazódva végül hajszálerekké válnak.

A vér körforgásának azt a szakaszát, amely a bal kamrától a jobb pitvarig terjedés az egész szervezetet ellátja vérrel, nevezzük nagyvérkörnek.

A szív bal kamrájából kiinduló függőér az aorta. Ez a nagy vérkörnek, az egész test verőérrendszerének töve, a jobb kamrából a tüdő-verőér a kis vérkör vagyis a tüdőkön áthaladó s a vért oxigénnel telítő és szénsavtól megfosztó áramlás kiindulása.

A vér alakos elemeinek egy csoportja, a csontvelő által termelt vörösvértestek. Középen belapított korong, fánkhoz hasonló alakú sejtek, sejtmagjuk nincs. Színük nagy tömegben vörös, amit a bennük lévő hemoglobin okoz. Sejtmembránjuk rugalmas, így a legkisebb átmérőjű ereken is átférnek. Mennyiségük 4.5-5 millió darab mikroliterenként, élettartamuk 120 nap. Fő feladatuk a hemoglobin áltak történő oxigénszállítás a sejtekhez, onnan pedig szén-dioxid-szállítás a tüdőbe.

Elölt vagy legyengített kórokozót juttatnak a szervezetbe, ami elindítja az immunválaszt, és memóriasejtek képződéséhez vezet a kórokozó antigénjei ellen.

Immunválaszt kiváltó, idegen anyag.

Az emberi szervezet védekezőképességében játszanak fontos szerepet a limfociták, a B-limfocita a fehérvérsejtek egyik altípusa. Ha a szervezetet valamilyen fertőzés éri, akkor a B-limfociták átalakulnak plazmasejtekké, amelyek az adott antigénnel szemben ellenanyagot termelnek.

A B-nyiroksejtek az antigén felismerése után fajlagos, csak a felismert idegen anyag molekulájához kötődő ellenanyagot (antitestet) termelnek, amely semlegesíti az idegen anyagot.

Az egyes emberek más-más vércsoportba tartoznak. A vércsoportok megkülönböztetése a vörösvérsejtek sejthártyájának bizonyos kémiai anyagain alapul. Megkülönböztetünk A, B, AB, és 0, valamint RH pozitív és RH negatív vércsoportokat. A maradék 15 % Rh-negatív. E meghatározásnak szintén vérátömlesztéskor, valamint a szülőanyák esetében van jelentősége.

Az AB0 vércsoportrendszert 1900-ban Bécsben fedezte fel Karl Landsteiner. E rendszer szempontjából négyféle vércsoport van. A,B, AB, és 0. A vércsoportok ismerete vérátömlesztéskor fontos. Landsteiner 1940-ben egy másik az RH vércsoportrendszert is lfelfedezett. Ezt hat faktor határozza meg, melyek közül a D faktor a legfontosabb. A népesség 85 %-ának vörösvérsejtjei hordozzák ezt a D faktort: ők Rh-pozitivak.

Kész ellenanyagok jutnak a szervezetbe.

A vese hajszálereinek csoportjai kanyarulatos érgombolyagokat alkotnak. Falukon kicsiny pórusok, szűrők vannak, a szűrletet egy cső, a kanyarulatos csatorna /vesetubulus/ vezeti el. Ez 30 mm hosszú, de vékonysága miatt csak mikroszkóppal látható. A vese velő és kéregállományán végighaladva a hajszálerekkel több ponton is érintkezik.Gyűjti és visszaszívja a szervezet számára még hasznosítható anyagokat. A vese valamennyi kanyarulatos csatornáját kiegyenesítve, és összeillesztve 30 km hosszú csövecskét kapnánk.

A húgycső az a vezeték a kiválasztó szervrendszerben, amelyen keresztül a vizelet távozik a húgyhólyagból. A húgycsőbe került baktériumok húgycsőgyulladást, férfiaknál prosztatagyulladást, nőknél hólyaghurutot is okozhatnak.

A vizelet a vér átszűrésével keletkezik. A test szöveteit behálózó erekben keringő vér felveszi a szövetekből a felesleges vizet és a káros anyagcseretermékeket. A veséken áthaladva ezek kiválasztódnak, és a húgyhólyagba kerülnek, majd onnan ürülnek ki. A vizelettermelés szüntelenül folyik, napi mennyisége 1-1,5 liter.

A kettémetszett vesén jól láthatóan két réteg: a kéreg- és a velőállomány különíthető el. A velőállományban találhatók az úgynevezett csövecskék, melyek a kéregben levő glomerulus készítette vérsavószűrletet módosítják és végleges vizeletté alakítják át. A csövecskékből összeszedődő gyűjtőcsatornák végei a vesekelyhekbe, ezek pedig a finom hártyával bélelt vese medencébe nyílnak. Ide ürül a kész vizelet.

A vesekő a vesében fokozatosan kialakuló szilárd test.Fő kémiai alkotórésze a kalcium , a kalcium-oxalát és vagy foszfátilletve a karbonát. Annál nagyobb a vesekőképződés kockázata minél nagyobb a vér és vizelet kalciumtartalma. Ezeken az anyagokon kívül még más tényezők is szerepet játszanak a vesekövek kialakulásában. Általában nagyon lassan nőnek. Panaszok esetén eltávolításuk többféle módszerrel lehetséges.

Olyan anyagok elválasztására szolgáló művelet, amelyek különböző sebességgel haladnak át féligáteresztő hártyákon. Ilyen például veseelégtelenség esetén művese alkalmazása.

A vese egyik funkciója. A vese anatómiai egysége a nefron, melyben egy érgomolyaggá ágazik el a belépő ér. Ez az érgomolyag kellően nagy felületet biztosít a szűrés végbemeneteléhez. A befogadó oldalt a képződött szűrlet számára a Bowman-tok jelenti. A szűrés hajtóereje a nyomáskülönbség. A kialakult szűrlet lényegében fehérjementes vérplazma.

A vesében található a velőállomány mellett a kéregállomány. Itt találhatók a szűrőrendszert alkotó gomolyagok, melyek a velőállományban található csövecskékkel a glomerulus készítette vérsavószűrletet módosítják és végleges vizeletté alakítják át.

A nefronok vesetestecskéiben a hajszálerek falán átszűrődő, fehérjementes vérplazma.

A hólyaghurut a húgyhólyag nyálkahártyájának gyulladását jelenti, általában meghűlés, felfázás következtében alakul ki. Nőknél a betegség sokkal gyakoribb, ugyanis a húgycső náluk sokkal rövidebb, így a gyulladást okozó baktériumok sokkal könnyebben jutnak el a hólyagba. Tünetei a vizeléskor jelentkező csípő- maró fájdalom, valamint a sűrű vizelési inger.

Az embrió belsejét kitöltő hálózatos szövet egy pontján a sejtek csontképző sejtekké differenciálódnak, és maguk körül csontállományt termelnek, ez az úgynevezett csontosodási góc. A csontképző sejtek a továbbiakban a csontosodási gócból sugárirányban futó rostokra rakódnak rá, és alapállományt termelve hozzák létre a csontgerendákat. A gerendák között ereket és csontvelőt találunk.

Az izomszövet egyik fehérjéje az aktin.

Fonalas formájú fehérje. Az izomrostocskák fehérjéinek közel felét alkotja, szerepe van az összehúzódásban.

gyűrűkből álló molekulaszerkezet. az élő szervezetekben fontos szerepet játszó szteroid hormonok, mint például nemi hormonok, mellékvese-hormonok (melyek szerves anyagokat tartalmazó vegyületek) alapváza.

Az arcbőrhöz tapadó izmok. Az arcbőrön az életkorral mélyülő ráncokat hoznak létre. Mindig ugyanott gyűrődnek, így alakítva az arc karakterét. /homlok barázdák, szem-száj körüli ráncok/ Fontos védelmi funkciójuk az arcon lévő nyílások szűkítése /szem-száj/, ezzel az emberi hangulat és a lelkiállapot kifejezését is segítik.

A koponya elülső része, mely az érzékszerveket zárja magába.

A koponyának az a része, mely az agyvelőt tartalmazza.

Az idegrendszer támasztó szövete, az egyik idegsejtet köti a másikhoz. A gerincesek idegrendszerében fajtól függően több mint tízszer-ötvenszer annyi gliasejt van, mint neuron. Feladatai az idegsejtek támasztása, az idegsejt-csoportok egymástól való elválasztása, myelin-hüvelyek létrehozása, törmelék, elhalt idegsejtek fagocitózisa, az extracelluláris tér pufferelése. Az információ feldolgozásban azonban nem vesznek részt.

Görög eredetű szó, idegsejtet jelent. Az állati és emberi idegrendszer működése sok millió egymással érintkező idegsejt tevékenységének eredménye. A neuron sejtmagvat tartalmazó citoplazmából, vagyis a szűkebben értelmezett idegsejtből és annak nyúlványaiból áll. Alapvető feladata: ingerületek vezetése az érzékszervből a központi sejtcsoportokhoz, illetve a központból a környéki végkészülékekhez.

Hormontermelésre módosult idegsejt.

Az idegi és hormonális szabályozás összehangolt működési egysége.

Az ingermentes élő sejt membránjának külső és belső felszíne között kialakuló potenciálkülönbség. Potenciálkülönbség minden élő sejtben kialakul a membrán külső és belső oldala között, és csak a sejt pusztulásakor szűnik meg. Értéke általában -20 és -100 mV közé esik, emberi idegsejtekben -60 és -100 mV közötti.

Az idegsejtek azon része, melyben a sejtek életműködései zajlanak. A sejttest tartalmazza a sejt magját, az örökítőanyagot (DNS), valamint különféle sejtszervecskéket, amelyek a fehérjeszintézisben és az anyagok szállításában vesznek részt.

A mellékvese része. A velőállomány hormonjai vészhelyzet estére készítik fel a testet. Fokozzák az anyagcserét, növelik a pulzusszámot.

A mellékpajzsmirigy hormonja, amely a vérplazma kalciumkoncentrációját növeli, azáltal, hogy serkenti a csontokból a kalcium-ionok kilépését a vérbe, fokozza a kalcium-ionok felszívását a bélből és a vesecsatornácskákból.

A hasnyálmirigy Langerhans-szigeteiben termelődő hormon,
amely serkenti a sejtek glükózfelvételét és –felhasználását, ezáltal csökkenti
a vércukorszintet.

Hormontermelésre módosult idegsejt.

A petefészekben érő tüsző és a sárgatest által termelt szteroidhormon.

A belső elválasztású mirigyek, más néven endokrin mirigyek az emberi és állati szervezet olyan mirigyei, amelyek kivezető csövekkel nem rendelkeznek, és termékeiket, váladékukat (a hormonokat) egyenesen a vérbe juttatják. Ezek a mirigyek szoros kapcsolatban vannak egymással és az idegrendszerrel. Feladatuk, hogy hormonokat termeljenek, amelyek a szervezet növekedését, fejlődését, anyagcsere-folyamatait és nemi jellegének alakulását döntően befolyásolják. Belső elválasztású mirigyek: agyalapi mirigy, pajzsmirigy, mellékpajzsmirigy, hasnyálmirigy egy része, a mellékvese és az ivarmirigyek.

A pajzsmirigy által termelt hormon. Az emberi szervezet kálcium és foszfor anyagcseréjében fontos szabályozó tényező.

A pajzsmirigy által termelt hormon, mely szabályozza a növekedést. A szabad tiroxin értéke utalhat a pajzsmirigy működésére. Csak megfelelő mennyiségű jód jelenlétében termelődik.

Az egyedi élet fennmaradását szolgáló működés.

A pajzsmirigy mellett, abba beágyazódva elhelyezkedő két pár, parányi belső elválasztású mirigy. Hormonja, a parathormon kis molekulatömegű fehérje, a szervezet kálcium- és foszforanyagcseréjében van szabályozó szerepe. Hiánya fokozott izomingerlékenységgel jár, görcsrohamokat okoz, túltermelődése csontritkulást, mészlerakódást idéz elő.

Szteránvázas hím ivari hormon, amelyet a herecsatornácskák közötti sejtek termelnek.

Olyan rendszerfolyamat, melynek alapja, hogy a végrehajtó szerv visszajelez a szabályozó szervnek, amely ennek hatására gátló hatásokat érvényesít. Többek között az emberi szervezetben is találunk rá példát. Ilyen elven szabályozódik a hormonrendszer nagy része, illetve a vérnyomás szabályozásának egyik komponense is ez a mechanizmus.

A hipotalamuszban képződő és az agyalapi mirigy hátsó lebenyében tárolódó hormon, amely a méhizomzat és az emlőmirigyek simaizomelemeinek összehúzódását idézi elő, ezáltal a szülésben és a tej ürülésében játszik szerepet.

A diabetes mellitus magyarul mézédes átfolyást jelent, és a cukorbetegség egyik fő tünetére, a túl sok cukrot tartalmazó nagy mennyiségű vizeletre utal. A cukorbetegségnek két típusát különböztetjük meg. Az 1-es típusnál a szervezet nem képes inzulint termelni, és általában fiatal korban jelentkezik. A 2-es típusú diabetes ezzel szemben általában időskori betegség, szoros összefüggésben az egészségtelen táplálkozással és az elhízással. Mindkét típus kezelése inzulin beadásával lehetséges.

Az agyalapi mirigy a szervezet legfontosabb belső elválasztású mirigye. Kisebb cseresznye nagyságú szerv, mely a középső koponyagödörben helyezkedik el. A mirigy elülső és hátulsó lebenye más-más hormonokat termel. Ezek a hormonok a szervezetre közvetlenül hatnak, amelyek nélkülözhetetlenek a szervezet megfelelő működéséhez. Az elülső lebeny termeli a növekedési hormont, a tüszőérlelő hormont, a sárgatest hormont és a pajzsmirigyserkentő hormont. Míg a hátsó lebeny két hormont tárol az oxitocint és a vazopresszint, ezeket a hipotalamusz hozza létre. Az oxitocin a méh összehúzódását segíti elő a szülés során, a vazopresszin pedig a szervezet folyadékháztartását szabályozza.

Az adrenalin a mellékvese által termelt hormon, amely fizikai megterhelés vagy stressz hatására termelődik. Feladata, hogy a fokozott izommunkához biztosítsa a megnövekedett energiaigényt, azáltal, hogy tágítja a vázizmok, a szív, az agy és a máj ereit, azonban a bőr, a bélcsatorna, a lép és a vesék ereit szűkíti. Emellett növeli a szívösszehúzódások erejét és a szívfrekvenciát. Fontos feladata még a szénhidrát-anyagcsere szabályozása.

A gerincoszlopot alkotó csigolyák közepén található lyukban elhelyezkező, kisujjnyi vastagságú, henger alakú szerv, a központi idegrendsezr része az agyvelő mellett. Belőle két oldalt a gerincvelői idegek lépnek ki. Rögzítésében a gerincvelői folyadék és a központi idegrendszer burkai játszanak szerepet. Feladata a reflexek kialakítása és az ingerület továbbítása a központi idegrendszer többi része felé.

A vegetatív /akaratunktól független/ idegrendszer a belső szervek és mirigyek – szív, vese, gyomor, hasnyálmirigy stb.- működését szabályozza. Impulzusaikat ezen szervekből, az erek falából nyerik, majd továbbítják a gerincvelőbe, a hypothalamusba stb.

Az agyvelő alsó része, a gerincvelő folytatása. Az agytörzset négy részre tagolhatjuk: a nyúltagyra, a hídra, a középagyra és a köztiagyra. Az agytörzs területén rengeteg agyideg helyezkedik el, amely az emberi szervezet megfelelő működése szempontjából nagyon jelentős. Az agytörzsön található hálózatos állomány neuronjainak közvetítésével fontos reflexközpontokat képeznek. Fontosabb reflexei: a köhögési, a tüsszentési, a szájpadi, a garati, a szopási, a nyelési, a hányási, a nyálelválasztási és a szemhéjzárási reflexek.

A harmadik agykamra mentén található belső elválasztású mirigy, a hormonrendszer egyik fő koordinátora. A fény csökkenésének hatására melatonint termel. A melatonin szabályozza az alvást-ébrenlétet, javítja az immunrendszer működését, segít a testhőmérséklet, és a vérnyomás szabályozásában.

Más néven corpus callosum, amely a két agyfélteket összekötő rostköteg. A két féltek ezen keresztül képes kommunikálni egymással és koordinálja ezek összehangolt működését. Helyes működése a jó mozgáskoordinációban és a komplex információk kezelésében és feldolgozásában vesz részt.

Az emberi agy legnagyobb kiterjedésű része, hosszában két féltekére tagolódik. Felületén agykéreg, belsejében a fehérállományba ágyazva magok találhatók. Felszínét barázdák és tekervények növelik. A féltekék lebenyekre oszthatók.

Számítógépes röntgengép, mely a test valamely részéről vagy szervéről rétegfelvételeket készít.

Az agyalapi mirigy a szervezet legfontosabb belső elválasztású mirigye. Kisebb cseresznye nagyságú szerv, mely a középső koponyagödörben helyezkedik el. A mirigy elülső és hátulsó lebenye más-más hormonokat termel. Ezek a hormonok a szervezetre közvetlenül hatnak, amelyek nélkülözhetetlenek a szervezet megfelelő működéséhez. Az elülső lebeny termeli a növekedési hormont, a tüszőérlelő hormont, a sárgatest hormont és a pajzsmirigyserkentő hormont. Míg a hátsó lebeny két hormont tárol az oxitocint és a vazopresszint, ezeket a hipotalamusz hozza létre. Az oxitocin a méh összehúzódását segíti elő a szülés során, a vazopresszin pedig a szervezet folyadékháztartását szabályozza.

Hőszabályozásnak nevezzük a szervezet azon folyamatait, melyek segítségével a test belső hőmérséklete viszonylag állandó maradhat. Melegben emelkedik a vérnyomás, szaporábban ver a szív, a bőr pirossága és izzadás lép fel, ezáltal a szervezet jelentős hőt képes leadni. Hidegben az erek összehúzódnak, a vérnyomás esik, így a szervezet hőleadása csökken.

A híd és a köztiagy közötti agyterület, az agytörzs része.

A vegetatív idegrendszer egyik fő része, a szervezet nyugalmi állapotának visszaállításában és a nyugalmi állapotban történő folyamatok szabályozásában játszik szerepet. A szimpatikus idegrendszer ezzel szemben az izgalmi állapot kialakításáért felel. A paraszimpatikus hatások: nyálelválasztás és gyomor-bélrendszeri folyamatok fokozása, felépítő anyagcserefolyamatok, szíven gátló hatások érvényesülnek (frekvencia, összehúzódás ereje csökken).

Az agy felszíni rétegét alkotó szürkeállomány.

A köztiagy alsó része. Nyélen keresztül hozzá kapcsolódik az
agyalapi mirigy.

A központi idegrendszer része. A szervezetben lezajló izgalmi állapotok létrehozásáért és fenntartásért felel, ilyen például a stressz, egy vizsgahelyzet vagy egy gyulladás. A szimpatikus idegrendszer aktiválódásával szimpatikus hatások érik a szervezet egészét. Egészséges nyugalmi helyzetben a szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszer egyensúlya jellemző.

Velőshüvelyes axonok tömege a központi idegrendszerben.

A központi idegrendszer részei. Idegsejtek nyúlványait vagy azok kötegeit nevezik idegpályának. Az agyban és a gerincvelőben a pályák a fehérállományt alkotják, de a periférián is megtalálhatók a nyúlványok, melyek a gyors ingerületszállítást és a válaszreakció gyors kialakításának lehetőségét szolgálják. A gyakorlatban minden ideg egy pályának tekinthető.

Idegrendszerünk központi és környéki idegrendszerre osztható fel. A környéki idegrendszer feladata az ingerületvezetés. Motoros, érző és vegetatív idegrostokat tartalmaznak attól függően, hogy honnan hova szállítanak információt a testben. Az idegrostok sejttestjei dúcokba tömörülnek. A periféria felől a központ felé érző ingerületet szállítanak, a központ felől a perifériára pedig motoros impulzusokat közvetítenek a célszervekhez, főként az izmokhoz. A perifériás idegrendszerhez Tartoznak az agyidegek, autonóm ganglionok, érző ganglionok és a bélidegrendszer.

Az agyvelőnek a gerincvelő folytatásába eső, legalsó része. Az agytörzsbe tartozik.

Az agy egyik területe, a hypotalamus biztosítja az állandó testhőmérsékletet, amely úgy működik, mint egy termosztát, amely a szervezet különböző hőérzékelő idegsejtjeinek a jeleit dolgozza fel. A bejövő jel függvényében a végrehajtás során történik meg a hőcsere, azaz a termelés vagy leadás.

Ingerület átvivő egység, mely összeköti a perifériát az aggyal. Az idegek idegrostokból állnak, az idegrostok pedig idegsejtekből indulnak ki. Az idegsejtek veszik fel az ingerületet, az idegrostok pedig továbbítják azt. A legtöbb ideg az ujjbegyekben, az ajkakon és a nemi szervek környékén található, a legkevesebb a háton.

Az agykéreg működését kísérő elektromos feszültségváltozások mérése a koponyára helyezett elektródok segítségével az elektroenkefalográfia. Az elvezetett, felerősített feszültségváltozásokat írószerkezettel rögzítve jellegzetes görbe, elektroenkefalogram keletkezik.

Az a jelenség, mikor a reflexválasz a zsigeri szervek és a mirigyek működésében vagy érreakciókban nyilvánul meg. Az ingerfelvevő készülékek extero- vagy interoceptorok lehetnek.

Egy olyan komplex folyamat, mely folyamán a szervezetet ért különböző hatások, ingerek ingerületté alakulnak, és az érzékszervek működése (szaglás, látás, ízlelés, tapintás, hallás) által az idegrendszerbe jutnak, és ott feldolgozásra kerülnek. Az agy az ingerületek alapján érzeteket alakít ki. A beérkezett információk alapján nem pusztán egy kép alakul ki az agyban, hanem válaszreakciót is kialakít.

A kötőhártya olyan nyálkahártyaréteg, amely a szemhéj alatt található és az ínhártyát fedi be, így védve azt a testidegen anyagoktól. Az antitestekben és enzimekben gazdag enyhén sós oldat, a könny termelésében és nyálkában vesz részt, ezzel védve a szemet a fertőzésektől. Különböző okok miatt, mint például a szemszárazság vagy illékony szerves vegyületek vagy egyéb külső hatásra a kötőhártya irritációja, bakteriális fertőzés vagy szembe került idegen anyagok esetén pedig gyulladása léphet fel.

A szem alkalmazkodóképességének zavara, melynek lényege, hogy a szemlencse alakváltozásai nem kellően követik a fókuszálást. Ennek következménye, hogy a szemhez közel eső tárgyakról nem képződik éles kép, csak a távoliakról. A látási hiba korrigálására konvex lencsét alkalmaznak, amelyet pozitív dioptriával jelölnek. A szemüveg vagy kontaktlencse mellett szemműtét is szóba jöhet.

A zsákocska az egyensúlyozáskor a vízszintes elmozdulásokat érzékeli és továbbítja. A tömlőcskével, valamint a látás és a talp nyomásérzékelő izmainak segítségével történik a test helyzetének beállítása és módosítása.

az agy felszíni rétegét alkotó szürkeállomány.

A szemben találhatjuk a sugártestet. Felülete egymástól mélyedésekkel elválasztott sugárirányú, párhuzamos léceket alkot. A sugártestben izmok vannak, melyek részben a Schlemm-féle csatorna belső falától kiindulva legyezőszerűen terjednek el, részben pedig körkörösen haladnak, mintegy a szemlencse körül. Ez a sugárizom. Ugyancsak a Schlemm-féle csatornának megfelelően a sugártest a szivárványhártyában folytatódik.

Az emberi szem olyan, mint egy golyó. Elöl középen egy átlátszó kidudorodó réteg a szaruhártya. Ez a szem fehérjét alkotó és a szemgolyót körülvevő ínhártyához csatlakozik. Az ínhártyát szegélyező vékony szövetréteget kicsiny erek sokasága hálózza be.

Azt a legkisebb behatást nevezzük ingerküszöbnek, mely már reakciót vált ki.

A zöldhályogot /glaukóma/ az okozza, hogy a szivárványhártya ás a szaruhártya között megnő a csarnokvíz mennyisége, s ebből fájdalmas nyomásnövekedés támad. A látás homályossá válik, akár a vakság is kialakulhat. Orvosi kezelése lehetséges, egyes esetekben lézerrel vágott réssel csökkentik a szemcsarnokban lévő víz mennyiségét.

A szemben az ideghártyán, azaz a retinán elheyezkedő fényérző receptorok egyik típusa. Ezek a receptorok az őket ért fény hatására ingerületet hoznak létre, ami az agy látókérgébe továbbítódik. A pálcikák nagyon érzékeny sejtek, nagyon kicsi fényinger hatására ingerületet képeznek. Emiatt a pálcikák abban játszanak szerepet, hogy rendkívül kicsi fénymennyiség mellett is már érzékeljük a tárgyak körvonalait.

A szemgödör felső faláról az orrüreg alsó járatába vezető, lefelé tölcsérszerűen táguló cső. Nyílásánál gyakran egy billentyű van. A felesleges könnyet vezeti az orrba.

Az emberi szemben jelen lévő színérzékelő receptorok, a csapok egy vagy több típusának csökkent mennyisége által okozott színlátási zavar. Lehet örökletes vagy szerzett. Az örökletes forma X-hez kötött módon öröklődik, általában férfiak lesznek színtévesztőek. A leggyakoribb az ún. vörös-zöld színtévesztés. a színlátási zavar lehet szerzett is, különböző betegségek szövődményeként vagy vegyszerhatások miatt alakulhat ki.

Ideghártya, a szem fényérzékelő rétege. A látás szempontjából legfontosabb sejtjei a csapok és a pálcikák.

Látási zavar, a beteg csak közelre lát élesen. Két oka lehet, a szaruhártya alakváltozása, vagy a szem túl nagy hossztengelye. A rövidlátók hunyorgással képesek javítani a látás élességén, de ez nagyon igénybe veszi a szemet. A betegség kezelése megfelelő szemüveggel, újabban lézeres beavatkozással lehetséges.

A szaruhártya a szem elülső részét fedi, átlátszó, 5 rétegből áll. Szerepe van a fény törésében, valamint a szem védelmében. A szaruhártya görbülete fiataloknál nagyobb, mint időseknél. Ez az egyik oka az időskori látásromlásnak.

Mindenkinek van bizonyos fájdalomküszöbe: léteznek fájdalomra érzékeny és kevésbé érzékeny emberek. A fájdalomküszöb olyan individuálisan különböző határ, amitől függően érzékeljük, ill. átéljük a fájdalmat. A fájdalom eseménye összetett és bonyolult folyamat: beszélhetünk testi és lelki fájdalomról, s a fájdalom jellegét különbözőnek érezzük. Többek között lehet szúró, nyomó, égő, maró, tépő, húzó jellegű. Izomfeszüléssel járó fájdalmat gyakran görcsösnek érzünk. Gyakran van azonban a fájdalomnak félelmi affektustartalma, méghozzá azért, mert a fájdalomtól való félelem fokozódhat.

Feladata a hangok begyűjtése, vezetése, felerősítése és a középfül védelme. Részei a külső porcos fülkagyló, a hallójárat és a dobhártya, ami a külső fület választja el a belső fültől. A hallójáratot többrétegű elszarusodó laphám béleli, kb 2,5cm hosszú, görbülete pedig megakadályozza az idegen anyagok felgyülemlését. A dobhártya fala a fülzsír kiválasztásáért felelős mirigyeket tartalmaz.

a sejt a környezetéből élő vagy elhalt sejteket, sejtrészecskéket, baktériumokat, esetleg élettelen anyagokat vesz fel, kebelez be. a falósejtnek a magasabb rendű szervezetek sejtes védekezésében van jelentős szerepe. a vérben és a szövetekben bekebelezik az elpusztult sejteket, idegen, káros anyagokat.

A középfül a dobhártya mögött elhelyezkedő üreg, melyben a hallócsontocskák foglalnak helyet, azaz a kalapács, az üllő és a kengyel. Ezek erősítik fel a fül által felfogott és a dobhártya által felerősített hanghullámokat és továbbítják azokat csontrezgéssel a belsőfülnek. A középfület a garattal az Eustach- féle fülkürt köti össze, amely a dobüreg szellőzöttségét biztosítja, például amikor jelentős magasságkülönbség hatására kialakuló nyomáskülönbséget akarjuk kiegyenlíteni. Ekkor a bedugult fül érzetét nyeléssel tudjuk megszüntetni.

A szem ideghártyájának az a része, ahol az éleslátás történik. A sárgafoltban a receptorsejtek közül csak csapok vannak.

A szemben, pontosabban a sugártestben található izom. Szerepe a fókuszálásban, azaz a szemlencse domborúságának változtatásában van. Ennek segítségével korlátozott mértékben ugyan, de képesek vagyunk a közeli, illetve távoli tárgyakat is élesen látni. Ha a sugárizom összehúzódik, a szemlencse domborúbb lesz, megnő a fénytörő képessége, ezáltal a hozzánk közelebbi dolgokat látjuk élesen.

Elsősegélynyújtásról akkor beszélhetünk, ha nem orvos, hanem civil személy lát el egy sérültet. Itt vérzéscsillapításról, a beteg megfelelő helyzetbe való fektetéséről, stb, beszélhetünk, olyan tevékenységekről, melyek az orvos érkezéséig enyhíthetik, megelőzhetik a komolyabb gondokat. Ezt is tanulni kell, alapvető szabályai vannak, hogy ne okozzunk még nagyobb problémákat akaratlanul, segítő szándékkal.

A négyfokozatú skála szerint értékelt legenyhébb égési sérülés. A sérülésben csak a bőr legfelső rétege érintett, ahol bőrpír, esetleg hólyag nélküli duzzanat jelentkezik, jellegzetes fájdalommal jár, érintésre, vagy hőforráshoz való közeledésre érzékeny. Ellátása során fontos a vizes hűtés, lehetőleg folyó víz alatt, az égett területen esetleg helyi gyulladáscsökkentő krémet, gélt, habot alkalmazhatunk.

Elsősegélynyújtásnál a sérültet stabil oldalfekvésbe kell helyezni elkerülendő, hogy az egyén esetlegesen megfulladjon a nyelve vagy hányadéka miatt. Ha gerincsérülés gyanúja merülne fel, nem szabad alkalmazni.

Elsősegély szívmegálláskor. Első és legfontosabb teendő annak megállapítása, van-e keringés (pulzus), valamint ezzel egy időben orvos, mentő értesítése. Ezután a légutak felszabadítása a fej felemelésével, majd a kéz élével a szegycsont alsó részére gyakorolt nyomás, azaz a mellkasi kompresszió, és befúvásos lélegeztetés váltakozó alkalmazása a szaksegítség megérkezéséig.

Vérzés alatt értjük a valamely okból megnyitott vérerekből a vérnek kiömlését akár a test külső felszínére, akár valamely belső üreg felé, akár pedig a szövetekbe. A sebvérzéseknél a megnyitott vérerek minősége szerint az artériás vérzést az élénk piros vér lüktetése jellemzi. A végtagok leszorítását csakis súlyos, artériás vérzésnél szabad és kell végezni. A lekötést a combra, avagy a felkarra alkalmazzuk.

A sebellátás során felhelyezett kötések egyik típusa, kisebb sebekre illetve nyomókötések tetejére helyezzük fel. Lényege, hogy a sebre nem helyezünk nyomókötést, hanem megfelelő fertőtlenítés után mull-lapot helyezünk rá, és mullpólyával körkörösen vagy kalácsszerűen rögzítjük. Fedőkötést alkalmazunk még azokban az esetekben is, mikor átázik egy kötés, az elsősegélynyújtás során azt nem kicseréljük, hanem a tetejére teszünk még egy réteg fedőkötést.

A keringés újraindítására és fenntartására irányuló, elsősegélynyújtás során alkalmazott művelet. Külső és belső típusa ismert. A külső szívmasszázst hanyatt fekvő betegen a szegycsont magasságában gyakorolt erőteljes, ritmikus nyomással kivitelezik, míg a belső szívmasszázst általában mellüregi műtétek során, közvetlenül a szíven hajtják végre.

Olyan ízületi sérülés, amelynek jellemzője, hogy az ízülettel kapcsolódó csontvégek eltávolodnak egymástól, és a végtag deformált helyzetben rögzül. Ekkor az ízesülő csontvég kimozdul az ízületi vápából. Jellemző tünetei az éles fájdalom, az ízület mozgásának csökkenése, duzzanat. Ficam esetén fontos az érintett végtag teljes nyugalomba helyezése, és orvosi vizsgálattal való meggyőződés a sérülés mértékéről.