A kiegyensúlyozott táplálkozás az alaptápanyagok: a víz, a fehérjék, a szénhidrátok és a zsírok, valamint a vitaminok és az ásványi anyagok (makroelemek és nyomelemek) egészséges arányával és bevitelük egyenletes napi elosztásával biztosítható. Az egyes tápanyag-összetevők részesedését tekintve optimális, ha az összesen bevitt energiamennyiséget piramis formájában elképzelve, felülről lefelé haladva a napi energiaszükséglet 12-15%-át fehérje, maximum 30%-át zsír (ami a szénhidrátok javára lehet kevesebb), valamint 55-58%-át szénhidrátok beviteléből fedezzük, mindezt napi 4-5 alkalommal történő étkezés során egyenletesen elosztva.

A hazai táplálkozási szokások korántsem felelnek meg az egészséges életmód követelményeinek. Számos felmérés szerint táplálkozásunk zsiradékbevitele nagy, fehérjefogyasztásunk is jóval meghaladja a szükséges mértéket. Ugyanakkor kevés zöldséget, gyümölcsöt, főzelékfélét fogyasztunk, ami azt jelenti, hogy a szükségesnél kevesebb összetett szénhidrát, növényi rost, vitamin és ásványi só (makroelem és nyomelem) jut a szervezetünkbe. Az átlagos magyar ember ráadásul erősen sózza az ételt, és túlságosan sok fűszert használ. Mindezek alapján korántsem lehet véletlen, hogy a magyar népesség körében kiugróan magas a szív- és érrendszeri betegségek gyakorisága és halálozási aránya.

Kenyér- és gabonafélék

Táplálkozásunk egészét tekintve a gabonaszármazékok ideális aránya kb. 40%. A gabonafélék feldolgozásából származó élelmiszerek legfontosabb képviselői a kenyér és a péksütemények. Ezen élelmiszerek fő alkotói a szénhidrátok, így szervezetünk szénhidrátigényét elsősorban gabonafélékből készült termékekből nyerjük.

Kenyeret többféle gabonából lehet készíteni, Magyarországon általánosan elterjedtek a búzából készült termékek, de gyakori alapanyag a rozsliszt is.

A gabonaszemek őrlési módja határozza meg azt, hogy fehér vagy barna kenyér sül-e a lisztből. Az egészséges táplálkozás szempontjából a teljes őrlésű lisztből sütött barna kenyér az előnyösebb. Az árpán és a zabon kívül a gabonafélék közé tartozik a rizs is, melyet elsősorban köretként fogyasztunk.

Zöldségfélék, gyümölcsök

Ideális esetben a vegyes táplálkozás mennyiségi arányának rangsorában a gabonafélék mögött második helyen a zöldségfélék és a gyümölcsök állnak, mintegy 35% körüli részesedéssel. Ezen táplálékok fogyasztása elsősorban növényi rosttartalmuk, magas vitamintartalmuk és szénhidráttartalmuk (gyümölcscukor, szőlőcukor) miatt előnyös. Zsiradéktartalmuk nem jelentős. A hüvelyesek, elsősorban a bab, a borsó, a lencse és a szója magas fehérjetartalmúak. A zöldségek közül a paprika és a burgonya, a gyümölcsök közül pedig a citrusfélék sok C-vitamint tartalmaznak.

Hús és húskészítmények, halak, tojás, szója

Átlagos vegyes táplálkozás esetén a magas fehérjetartalmú élelmiszerek a mindennapi étrend kb. 20%-át teszik ki. Az állati eredetű fehérjék az emberi szempontból nélkülözhetetlen aminosavak mindegyikét tartalmazzák, míg a legtöbb növényi fehérje nem teljes értékű, mivel hiányoznak belőlük egyes esszenciális aminosavak. Kizárólag növényi eredetű táplálék fogyasztása esetén szükség lehet komplettálásra, vagyis arra, hogy az étel különböző eredetű és összetételű fehérjéket tartalmazzon, vagyis mindegyikből más és más esszenciális aminosav hiányozzon. Így a különböző fehérjeforrások egymást kiegészítve biztosítják az aminosav-szükségletet.

A húsok közül a legkevesebb zsírt és koleszterint a csirke- és a pulykahús tartalmazza, feltéve, ha eltávolítják róla a bőrt. A vörös húsok közül a marhahúsok általában kevesebb zsírt és koleszterint tartalmaznak a sertéshúsoknál. Mindezek ellenére a hazai húsfogyasztásban még mindig első helyen áll a sertéshús. A vadhúsok (vaddisznó, őz, szarvas, nyúl, fácán) részesedési aránya a hazai húsfogyasztásban elenyésző.

A halak közül Magyarországon elsősorban a folyami és tavi halak kerülnek az asztalra: a ponty, az amur, a busa, a keszeg, a fogas és a pisztráng a legkedveltebbek. Táplálkozás-élettani szempontból a busa a legkedvezőbb, mert húsában magas a többszörösen telítetlen zsírsavak aránya.

A húskészítmények (felvágottak, kolbászok, szalámik, konzervek) a húson kívül nagy százalékban tartalmaznak egyéb más anyagokat is, köztük tartósítószereket, élelmiszerszínezékeket, szóját. Vásárlásuk előtt nem árt tájékozódni pontos összetételükről, energiatartalmukról.

Viszonylag sok tojást fogyasztunk, melynek sárgája különféle zsírokban, különösen koleszterinben, fehérjéje pedig – mint a neve is mutatja – fehérjében gazdag.

A szója a leggyakrabban húspótlásra használt élelmiszer, a szójababban található fehérjék aminosavai jól utánozzák a húsokban található fehérjék összetételét. Szójagranulátum, szójakocka formájában is árusítják. Fehérjéi táplálékallergiát okozhatnak.

Tej és tejtermékek

A tehéntej és a feldolgozásából származó tejtermékek fogyasztása már kisgyermekkortól kezdve meghatározó az ember táplálkozásában. A tejben található fehérjék (kazein), cukrok (laktóz), zsírok (tejzsír), vízben és zsírban oldódó vitaminok mellett a magas kalciumtartalom is fontos a szervezet fejlődéséhez.

Az alapvető tejtermékek a vaj, a sajt, a tejföl, a tejszín, a joghurt, a kefir, az aludttej és az író. Az ételkészítés, főzés és sütés során szinte nincs olyan recept, amely ne igényelné akár többféle tejtermék felhasználását.

A vaj, a tejszín, a tejföl és a különböző sajtok magas zsírtartalmúak, ezért fogyasztásuk csak mértékkel ajánlott.

Felnőttkorban a friss tehéntej fogyasztása gyakran puffadást, kellemetlen hasi fájdalmakat okozhat. A felnőttkorra átalakuló enzimkészlet már nem mindig tudja megfelelő mértékben lebontani a tejcukrot. A serdülőkor végéig azonban mindenképpen indokolt nagy mennyiségű tej fogyasztása, annak értékes és nélkülözhetetlen összetevői miatt.

Zsírok és cukrozott ételek

Ételeink elkészítésekor gyakran használunk zsiradékokat, illetve édesítőszereket, legtöbbször cukrokat. A bevitt tápanyagok mintegy 5%-át teszi ki a hozzáadott zsírok és cukrok, ami kifejezetten magas arány. A hozzáadott zsír és cukor tulajdonképpen teljesen fölösleges, sőt kifejezetten káros a szervezet egészsége szempontjából, alapvető élelmiszereink ugyanis eleve tartalmaznak annyi zsiradékot, illetve szénhidrátot, amennyi az anyagcseréhez szükséges.

Az édesítőszerként általánosan használt répacukor jelentős mértékben hozzájárul a fogszuvasodáshoz, ráadásul az emésztési folyamatokat is lassítja. A szőlőcukor és a gyümölcscukor, illetve az ezeket tartalmazó virágméz fogyasztása sokkal egészségesebb. A húsok, zöldségek elkészítésekor előnyben kell részesíteni a párolást, a roston sütést és a grillezést, vagy növényi olajokat kell használni a sütéshez sertészsír helyett.