A serdülőkor elején mindkét nemre jellemző a szexualitás, a nemi szervek működése iránti érdeklődés fellobbanása, a másik nembeliek iránti kíváncsiság. A serdülőkor a nemi szereppel való azonosulás kiemelt időszaka, amikor felfedezik, miben is áll nőiességük és férfiasságuk. A két nem viselkedése között ebben a periódusban jelentős eltérés van.

A sok tiltott vágy a fiúkat nehezebben kezelhetővé teszi. A fiúk ilyenkor gyakran agresszívek, nyugtalanok, de lehetnek aluszékonyak és lusták is. Ugyanakkor jelen van a lelkiismeret is, a belső korlátozó szabályok, amelyek ezeket a szexuális késztetéseket nemcsak féken tartják, hanem egyeseknél ellentétjükbe fordítják, így túlzott félénkség, visszahúzódás, rendszeretet, bizonyos pedantéria is megjelenhet. Ez az időszak a csapatalkotás hőskora, hiszen az azonos nemű és korú társak sokat segíthetnek a feszültségek levezetésében. A védelem keresése és a lelkiismereti szorongás könnyítésének is jó eszköze a csoport, a maga sajátos szellemiségével és mindent néven nevező nyelvezetével.

Ebben az életkorban a lányok is gyakran lázadnak a szülői fegyelmezés ellen és megbotránkoztatják szüleiket szabados viselkedésükkel, külső megjelenésükkel, obszcén beszédükkel. Agresszió, lázadás, vetélkedés korántsem jellemző minden ilyen korú lányra, de ahol nem a viselkedésben, ott nagy valószínűséggel a fantáziában jelenik meg. Mégis az ilyen korú lányok, ha nem volt komoly törés az előző fejlődésben összeszedettebbek a fiúknál.

Az életkorral a nemi indentitás jellegzetes változást mutat. A kicsi gyerekek viselkedése alapjában véve még egyforma, nemükre szinte csak a ruhájuk utal. Két, két és fél évesek, amikor megnevezik saját nemüket, „én kisfiú vagyok, én kislány vagyok”. Ez még csak üres szó, a gyerekek úgy gondolják, hogy nemük bármikor megváltoztatható, a fiúk is lehetnek anyukák, az számít, ki mibe öltözik fel.

Óvodásoknál megjelennek a klasszikus „lányos” és „fiús” viselkedések. A fiúknál ez a támadás, ütközés, a kislányoknál a csacsogás. Ezek a jellegzetes eltérések tetten érhetők a játékban, a megismerés módjában, az indulatok kezelésében. A lányok szókincse nagyobb, érdeklődésük személyorientált. A fiúk figyelme inkább a tárgyak felé fordul, amit érzékletesen mutatnak rajzaik. Felfedezik a két nem közötti anatómiai különbségeket.

Hatéves korban a gyerekek már tudják, hogy biológiai nemük végleges, megváltoztathatatlan, s magától értetődő természetességgel vállalják nemüket. Ismerik a nemi szerveikhez kapcsolódó elemi erotikus örömöket, megélték az azonos nemű szülővel való versengést a harmadik fél szeretetéért, jól megkülönböztetik a családi modellben megjelenő nemi szerepeket, amit megelevenítenek szerepjátékaikban, s közben azonosulnak a megfelelő nemű szülővel, elsajátítják a nemre jellemző viselkedés normáit.

A biológiai nem velünk született adottság, a nemi szerepet az adott kulturális közeg normái szerint sajátítjuk el, mindenek előtt a családban.

A korai serdülőkor a nemi szerep elvállalásának kritikus időszaka. A fiúk közül sokan kezdetben félnek a másik nemtől, az anya visszahúzó erejétől, attól, hogy vetélytársaik legyőzhetik őket. A szakértők tapasztalata, hogy a férfiasságukhoz is sok félelem tapad, ilyenkor gyakoriak az olyan álmok, hogy megfosztják őket ettől a kincstől (kasztrációs félelem).

A lányok félelmei inkább érzelmeikre vonatkoznak, attól tartanak, hogy nem tudnak kiválni a kisgyermekkori szülő-gyerek kapcsolatból, és felnőtt nőként hódítani, vonzást gyakorolni, szeretni. Ezek a félelmek többnyire tudattalanok és így tudattalanul jelentik sok cselekedet mozgatórugóját.

A serdülőkorban a nemi identitásnak fontos komponense a felelős szembesülés a jövővel, azaz hogy túl a papás-mamás szerepjátékok időszakán nem csak szexuális partnerekké válnak ekkor, hanem a majdani férj és feleség, szülő szerepekre is készülnek.