A homoszexualitás a nemi irányulás zavara. A homoszexuálisok nemi vágya tartósan és kizárólagosan az azonos neműek felé irányul. Az azonos neműek felé forduló szexualitás nem betegség, hanem eltérés, a személyiség – rendszerint több tényezős – fejlődési zavarának következménye.

A homoszexualitás társadalmilag nem káros, ha a partner nem fiatalkorú, ha a kapcsolat kölcsönös megállapodáson alapul, és nem sérti a közszemérmet. A homoszexualitást ma már igen kevés országban bünteti a törvény, s egyre több jogot kapnak a homoszexuális párok is. Egyes országokban házasodhatnak, sőt gyermekeket is örökbe fogadhatnak. A magyar közvélemény sok szempontból megértőbbé vált a problémával kapcsolatban az utóbbi években, de még mindig sokan viszonyulnak ellenségesen a homoszexuálisokhoz. Ezért az érintettek gyakran kénytelenek titkolni vonzalmaikat, ami számos lelki probléma forrása.

A homoszexualitás betegség voltát, örökletes vagy alkati jellegét mindez idáig nem sikerült bizonyítani. Kromoszomális és hormonháztartásbeli zavarokban egyaránt keresték a magyarázatot, de nem sikerült megtalálni. Az egyértelmű biológiai okok hiányát minden kétséget kizáróan érzékeltetik a homoszexualitás történelmi-társadalmi összefüggései. Az ókor kultúrállamaiban az azonos neműek szerelme tömegméretű volt, illetve párhuzamosan létezett a heteroszexualitással. Afrika és Ázsia népeinél koronként igen változó volt a helyzet. Napjainkban a biszexualitás a férfiak körében meglehetősen gyakori. A. C. Kinsey nagyszabású felmérése azt mutatta, hogy a 40 éves amerikai férfiaknak 37%-a legalább egyszer részt vett élete során homoszexuális kalandban, s a nőknél is magas ez az arány. A vizsgálat kizárólagos homoszexualitást a férfiak 4%-ánál, a nők kevesebb, mint 1%-ánál talált.

Állatkísérletekben elő lehet idézni az azonos nemű egyedek párzását, különösen zsúfolt ketrecben, másneműektől elzártan tartott hímeknél. Hasonló jelenséget tapasztaltak a másik nemtől huzamos ideig elzárt embereknél is, így a börtönökben és a fogolytáborokban. De tény, hogy ezektől az élményektől az érintett személyek nem váltak homoszexuálisokká. A homoszexuálisok közeledését fogadó prostituáltaknál is szinte mindig csak a pénzszerzés egy módjáról van szó.

A homoszexuális hajlam felfedezése gyakran okoz pánikot, kétségbeesést, hiszen ismert a fiatal előtt a társadalom kiközösítő, megvető viszonyulása. Nagy próbatétel az önértékelés számára, míg helyére kerülnek a dolgok. Felnőtt homoszexuálisoknak csak kisebb része szenved az állapotától. Egy német felmérés szerint a homoszexuálisok nagyobb része nem kívánná igénybe venni, ha lenne állapotukat, vonzalmaikat megváltoztató „tökéletes gyógymód”. Szociológiailag átlagos iskolázottságú és műveltségű, a társadalmi normákat betartó, dolgos polgárok lakosságcsoportját alkotják a homoszexuálisok. Kiváló tudósok és művészek vannak közöttük. Amerikában, s az utóbbi években nálunk is mozgalmak szerveződnek a homoszexuálisokat megkülönböztető, megbélyegző intézkedések eltörléséért, gyakran szerveznek tüntetéseket követeléseik megvalósításáért.

Érzelmileg és erotikusan a pároknak teljes kielégülést képes nyújtani az egyneműek kapcsolata, ugyanakkor meg vannak fosztva a fajfenntartás funkciójának teljesítésétől, a gyermeknemzéstől, és ettől a teljes értékű családi élet élményétől. Az életforma kialakítása mindig személyes döntés, amit meghozni nem könnyű.

Általában mind a két nem homoszexuálisainak képviselői kísérleteznek heteroszexuális partnerrel. A férfiaknak ez nehezebb. A nemiség ellenes nevelés, a túlgondoskodó anyai védelem nagy szorongást, félelmet épít ki a szexualitással általában és különösen a másik nemmel szemben. A félénk serdülő, nem mer kezdeményezni, önértékelése egyre csökken, és fantáziavilága felé fordul. A felébredő nemi vágyat személyisége nem tudja elfogadni, a fokozódó szorongás igen érzékennyé teszi. Mivel a másik nemmel tilos, belülről gátolt az érintkezés, a szexuális feszültség az egyneműekkel való játék során bukkan fel, nem ritka ilyenkor a kölcsönös simogatás és maszturbáció.

Az azonos neműekre irányuló vágy serdülőkorban még nem azonos a homoszexualitással. Ebből sokan visszalépnek, s a próbálkozás nyomtalanul eltűnik az életükből. Egyeseknél azonban éppen ebben a feszült – bűntudattal, szorongásokkal terhes – időszakban tartóssá válik és rögzül ez az élmény, ez a kielégülési forma. Egy ideig az érintettek küzdenek a homoszexualitás képzete ellen, de mivel a másik út nagyon félelmetes és kudarcok terhelik, idővel elfogadják, hogy ők ilyenek. Van, akinek sikeresek a heteroszexuális próbálkozásai, de végleg nem mondanak le az azonos neműek nyújtotta örömről. A megoldások igen sokfélék lehetnek. Sokakban az azonos nem iránti vágy lappangó állapotban van jelen, sohasem manifesztálódik. A női homoszexualitás kialakulásában az ellenkező nemű szülő szerepe kisebb, de a másik nemmel szembeni szorongás és gátlás itt is rendre előfordul. A homoszexuális nők nagy része házasságot köt, éli a maga női szerepét, gyermeket szül és nevel. Sokszor ennek az életnek az örömtelensége, a férfiaktól elszenvedett lelki sérülések ébresztik rá valós vonzalmaira saját neme képviselői iránt. (Almodovar spanyol rendező Mindent anyámról című filmje érdekesen, és az utódok szempontjából elgondolkoztatóan ábrázolja, milyen sorsokat hív életre a megzavart irányulás.)

A homoszexualitás elvben megelőzhető, ha a pszichoszexuális fejlődés feltételei egészségesek, de ha kialakult az eltérés, igen nehéz módosítani, különösen az után, hogy a személy beépítette másságát identitásába. A lelki egészség ilyenkor ennek az identifikációnak a megerősítését, a vállalás támogatását kívánja meg. Akik szenvednek és változásra vágynak, azokra hosszú, az egész személyiséget átstrukturáló pszichoterápia vár, de kényszeríteni erre nem lehet senkit. A kilátások akkor biztatóak, ha nagyon mély elhatározás áll mögötte.

(Buda Béla: A szexualitásról c. kiadott előadásai alapján)