- Az egészséges életmód
- A lelki egészségről serdülőknek
- A személyiségről, a stresszről és a lélektanról
- 7 foglalkozás
kognitív viselkedésterápia
Két terápiás módszer összeolvadása, amely során az emberek hibásan tanult viselkedések formájában megjelenő problémáit próbálják a szakemberek gyógyítani. A páciens egy probléma körre adott szorongásos válasza, maga a betegség tünete.
megküzdési stratégia
A megküzdési stratégia olyan egyéni viselkedésmintázat, mely arra irányul, hogy a stresszt és a problémáinkat hatékonyan le tudjuk győzni. A megküzdés lehet probléma- vagy érzelemközpontú. Az előbbi a fennálló stresszhelyzet megváltoztatására vagy elkerülésére, míg az utóbbi a helyzetet kísérő érzelmi reakciókra irányul, célja nem a helyzet, hanem a hozzáállás megváltoztatása.
depresszor
Depresszorok vagy depresszorikus hatású idegek azok az érző idegek, melyeknek izgatására a vérnyomás csökken. Valószínű, hogy az élő szervezetben a depresszor akkor jön izgalomba, ha az aortában a vérnyomás nő s ezért a szív csak nehezen tud kiürülni.
szorongás
Tárgyatlan félelem, súlyos veszélyérzés, elveszettség, tanácstalanság. Ez az érzés sok kóros lelki jelenség magyarázója. Mai pszichológiai elméletek a félelem szinonímájaként használják.
Selye János
Magyar- osztrák származású világhírnevet szerzett kanadai belgyógyász és vegyész. Fő kutatási területe a stressz. Életünk a stressz című műve magyarul is megjelent 1964-ben. Gyerekkorát Komáromban töltötte, ahol iskolát is neveztek el róla.
relaxáció
Olyan ellazulási technika, amelynek segítségével a szorongás sokféle testi és lelki tünete mérsékelhető, megszüntethető.
stresszor
Azok a szervezetre ható külső hatások, melyek szervezetünkben stresszt okoznak. Általában azok a körülmények válnak stresszorrá, amelyeket nem tudunk befolyásolni. Azonban egy inger mindenkiben különböző választ válthat ki, így nem biztos, hogy egy adott esemény, vagy történés minden embernél stresszorként működik. A jó megküzdési stratégiák alkalmazása csökkentheti a stresszorok hatását.
belső konfliktus
A lelki élet és a fejlődés természetes velejárójaként jelentkező ellentmondásokat lelki konfliktusoknak nevezzük. Amikor az ember új követelésekkel és kihívásokkal találkozik ellentmondásokba kerülhet, de ezeknek a belső konfliktusoknak a megoldása vezethet a személyiség fejlődéséhez. Azonban léteznek negatív értelemben vett belső konfliktusok is, ilyenkor ezeket az egyén nem tudja feloldani, így rögzülnek és levezetésükre különféle pótcselekvésekkel kísérletezik. Tartós sikertelenség esetén a belső konfliktusok beteges vagy társadalomellenes levezetési formákba is torkolhatnak, ilyen a bűnözés vagy az elmebetegség.
pszichoszomatikus
Egy jelző, mely a lelki (pszichikus) és a testi (szomatikus) folyamatok összekapcsolódására utal. Például a stressz testi tüneteket, betegségeket válthat ki. A pszichoszomatikus betegségek gyógyítása során a testet és a lelket is egyaránt kezelni kell.
stresszreakció
Valamilyen stresszkeltő eseményre adott válasz.
pedagógiai pszichológia
Az alkalmazott pszichológia egyik területe. A gyermekek sikeres társadalmi beilleszkedését befolyásoló tényezőket, azok hatásának mechanizmusait, törvényszerűségeit és folyamatait feltáró tudományág.
klinikai pszichológia
A lélektan alkalmazásának egyik legismertebb területe, feladata a lelki betegségek feltárása és gyógyítása, az érzelmi és viselkedési problémák kezelése.
szociálpszichológia
Az elméleti pszichológiának az a részterülete, amely azt vizsgálja, hogy a személyek egymás közötti kapcsolatai miként befolyásolják az emberi viselkedést, viszonyulást.
humanisztikus
Néhány fenomenológiai elméletet humanisztikusnak neveznek, mivel azokat a minőségeket hangsúlyozzák, amelyek megkülönböztetik az embereket az állatoktól: például az önmegvalósítás felé való késztetést. A humanisztikus elméletek szerint az egyén fő motívációja a kiteljesedés és az önmegvalósítás felé való törekvés.
pszichofiziológia
A lélektannak a fiziológiai folyamatok és a lelki élet összefüggéseinek kutatásával foglalkozó ága.
kognitív
Gondolkodás , megértési, megismerési.
biológiai pszichológia
Az elméleti pszichológiának az a részterülete, amely a biológiai folyamatok és a viselkedés közötti kapcsolatot keresi.
szexualitás
A nemiséggel kapcsolatos tevékenységek, magatartásformák, megnyilvánulások és ábrázolásmódok összessége. Egyénre jellemző. Minden embernél egyéni, hogy a nemiséghez, a nemi élethez való hozzáállása milyen tulajdonságokat mutat, mennyire mer nyílt és őszinte lenni a nemiséggel kapcsolatban. Ennek a hozzáállásnak a társadalomra vetített értelmezése a szexuális kultúra.
intellektus
Értelem, az ember lelki tevékenységében nem az érzelemre vagy akaratra, hanem az értelemre, a megismerésre vonatkozik. Intellektuális szemlélet a legfelső igazságoknak az érzéki látáshoz valamiképp hasonló közvetetlen megismerése.
pszichoanalízis
A pszichológia tudományának egy irányzata és egy mélylélektani vizsgálati és kezelési módszer neve is, mindkettőt Sigmund Freud dolgozta ki. A pszichoanalízis a lelki folyamatokban a tudattalant hangsúlyozza. A módszer fontos eleme a szabad asszociáció, melynek során elfojtott vágyaink, gondolataink a felszínre törnek.
gondolatminta
a fehérvérsejtek egyik típusa. a lebenyezett magvú sejtek
kisméretű idegen szemcsék bekebelezésére képes.
ösztönén
A pszichoanalízis szerint a személyiség legősibb, tudattalan rétege, a világbna való mozgását irányító elemi ösztönzők összessége.
viselkedésminta
a makrofág falósejt, a szervezet környezetéből származó részecskék bekebelezésére képes sejt. a makrofágok a hisztiociták, a monociták, a res sejtjei. nagyobb képleteket kebeleznek be, és így degenerálódó vagy elhalt sejteket, testidegen anyagokat iktatnak ki a szervezetből.
lelkiismeret
A lelkiismeret az önismeretben és a szocializációban gyökerezik. A lelkiismeretünk segít abban, hogy az írott vagy íratlan társadalmi normákat és törvényeket betartsuk, és legjobb tudásunk szerint végezzük el a feladatainkat, ugyanis a lelkiismeretünk tükrében tudjuk saját magunkat megítélni és elhelyezni a társadalomban. Negatív megítélés esetén érzünk lelkiismeret furdalást. Azonban ha az önismeretünk nem elég erős, a lelkiismeretünk sem lesz az.
személyiségfaktor
A személyiség leírására használatos, lényegesnek tartott tulajdonság. A legalapvetőbb tulajdonságokat – a statisztikai elemzés alapján – „faktorokként” határozták meg, amelyeket dimenziókként kezeltek. A későbbiekben egyes vonásteoretikusok a „faktorok” vagy „személyiségdimenziók” biológiai háttértényezőit is kutatni kezdték ezzel a tipológiákhoz közelítettek. Napjainkban a vonáselméletek egyik fő kérdése, hogy hány alapvető személyiségfaktor létezik (a legújabban elfogadott öt „szuperfaktor”, a „Big Five”: extroverzió, együttműködés, lelkiismeretesség, neuroticitás, nyitottság). A vonáselméletek pozitívuma a hagyományos tipológiákkal szemben, hogy vizsgálataikban a viselkedéses tulajdonságok és a környezeti feltételek kölcsönhatásainak komplex együttelemzésére törekszenek, továbbá hogy faktoraikat dimenziókként kezelik.
introvertált
Pszichológiában használatos kifejezés, a befelé forduló, zárkózott emberekre alkalmazzák. Introvertált ellentéte: extrovertált.
örömelv
Pszichoanalitikában használt kifejezés a késztetési igényeknek az érintett cél, illetve egy megfelelő képzet (fantázia) azonnali teljesítésére törekvés.
extrovertált
A külvilág és mások felé irányuló, nyílt, közlékeny, társaságkedvelő személyiségtípus.Az extrovertált a tárgyba mintegy beleérzi magát, a külvilághoz elsősorban érzelmiségén át alkalmazkodik, s csak azután gondolkozik.
viselkedés
A viselkedés az ember látható és hosszabb ideig észlelhető megnyilvánulásainak jellemzése. A viselkedést meghatározza a környezet, a személy motivációi, attitűdjei, mentális és testi állapota. A személy tettei, verbális, nem-verbális vagy meta-kommunikációján (testnyelvi megnyilvánulásain) keresztül észlelhetjük viselkedését. Egy személy, és szemlélői sokszor eltérő véleménnyel vannak egymás észlelt viselkedéséről, annak hatásairól, ez konflikushoz vezethet, ami megfelelő kommunikációval elkerülhető. A viselkedés és a magatartás szinonimák, bár a viselkedés a pillanatnyi, a magatartás a tartós megnyilvánulás.
elfojtás
Minden olyan folyamat összefoglaló neve, mely során az egyén valós érzelmeit, gondolatait nem nyilvánítja vagy mondja ki, ezzel lelki összeütközésbe kerül, és amely kihat a hétköznapjaira azáltal, hogy ezzel stresszt okoz. Ez a stressz odáig fokozódhat, hogy az életvitel romlását okozza, vagy akár testi tünetekben megnyilvánul (gyulladások), illetve az egyén kapcsolatainak romlását, agressziót is okozhat. Freud szerint az elfojtott érzelmek a vágyakban és az álmokban nyilvánulnak meg.
önismeret
Saját magunk ismerete, lelkünk, szellemünk, természetünk tapasztalati úton való megismerése.
konfliktus
Nézeteltérés, összeütközés.
kompromisszumkeresés
Bizonyos helyzetekben, problémák felmerülésekor szükséges a kompromisszumkeresés, mely tulajdonképp kölcsönös engedményeken alapuló megegyezés felkutatása.
szocializáció
Az a folyamat, melynek révén a gyermek elsődleges (családi) és intézményes (pl. iskola) közegekben átveszi a társas értékeket és elsajátítja a társas viselkedésformákat.
problémamegoldás
Gondolkodásunkban jelentős szerepet kap a problémamegoldó helyzet. Az élet millió változása közepette az egyik legfontosabb értelmi feladat az egyes megoldandó helyzetek kulcsának a felismerése. Ebben - mint a mechanizmusban általában - az előző élményeknek, tapasztalatoknak, a tudásnak van nagy szerepe.
elkerülés
Az elkerülő személyek mindenkiben potenciális kritikust és ellenséget látnak, és azért értelmezik félre mások reakcióit vagy értékelik le a pozitív visszajelzéseket, mert félnek a visszautasítástól. Az elkerülés lényege, hogy senkinek sem adnak esélyt sem elutasításukra, sem pedig elfogadásukra.
kommunikácó
a serdülő leánygyermekeken hormon hatására fejlődnek ki a másodlagos nemi jegyek: a jellegzetes női alkat, a zsírpárnázat, a nemi szőrzet. férfiaknál a herehormon hatására alakul ki a serdülés korában a férfiúi nemi jelleg, a jellegzetes nemi szőrzet, testalkat, izomzat, hang és csontváz.
verbális
Szóbeli, beszédet, beszédértést igénylő (pl. kommunikáció).
versengés
éles ellentétet jelent. optikailag a legvilágosabb és a legsötétebb képpontok fényességének aránya. a művészetben erősen ellentétes motívumok formaelemek szembesítése.
poszttraumatikus stressz
A trauma hirtelen bekövetkező testi-, lelki károsodást jelent, a pszichológiában a pszichés zavarok emocionális okát jelölő kifejezés, az ezt követő stressz a poszttraumatikus stressz. A stressz a szervezet védekező reakciókban megnyilvánuló állapota a káros ingerekkel szemben. A pszichológiában a sterssz a szervezet olyan állapotát jelenti, amely az egyénnek a környezetével való interakciójából származik, viszonylag szélsőségesnek tekinthető, a fenyegetettség érzésére figyelmeztet, és amely a személy saját integritását és egészségét érinti. A kiindulópont a követelmények és a megküzdési kapacitás közti egyensúlyhiány felismerése.
kényszeres viselkedés
A kényszerbetegségek megjelenési formái a kényszercselekvések, kényszerviselkedések, amelyeket ismételt cselekvések, rituálék jellemeznek. Ezeket a beteg személy képtelen irányítani, akkor is csinálnia kell, ha nincs rá megfelelő indok, nélküle frusztráció, szorongás lesz rajta úrrá. A művelet elvégzése csak időlegesen nyugtatja meg a beteget ezért folyamatosan ismételgetnie kell. Ilyen például a napi százszori kézmosás.
antidepresszáns
Az antidepresszánsokat az orvosok írják fel olyan betegeknek, akik depresszióban szenvednek. Ezeknek a készítményeknek szorongásoldó, hangulatstabilizáló és hangulatjavító hatásuk van.
szociális fóbia
A szociális fóbiában szenvedők fő panasza, hogy súlyos és tartós szorongásuk jelentkezik, ha más emberekkel kell beszélniük, találkozniuk. Ez a félelem akadályozza, hogy részt vegyenek családi, baráti találkozásokon, tárgyaljanak, vizsgázzanak, de még azt is, hogy telefonáljanak vagy esetleg ajtót nyissanak, ha valaki csenget. Ezek a helyzetek azonnal szorongást provokálnak, amelyek elérhetik a pánikroham súlyosságát is. A betegek attól félnek, hogy mások szorongónak, gyengének vagy „bolondnak" tartják őket. Félnek beszédet, előadást tartani, mert attól tartanak, hogy remeg a kezük vagy a hangjuk.
kleptománia
A kleptománia kóros lopási kényszer. A kleptomániás ember ellenállhatatlan vágyat érez olyan tárgyak eltulajdonítása iránt, amire egyáltalán nincs szüksége és anyagilag sem értékes számára.
beteges szorongás
Élettanilag a félelem az idegrendszer által bizonyos belső-elválasztású mirigyek közrehatásával kiváltott s rövidebb-hosszabb ideig fenntartott reflexmechanizmus, amelynek objektíve észlelhető testi tünetei: légzésváltozás, szívdobogás, gyors pulzus, elsápadás, fázás, libabőr, reszketés, a feszítő izomtónus csökkenése stb. Lélektanilag és biológiailag a félelem túlnyomóan kellemetlen testi érzésekkel, s ha a félelem tárgya ismeretlen, erős szorongással járó nyomasztó lelkiállapot, amely sajátképpen az életmegóvó önvédelmi ösztönnek egyik természetes megnyilvánulása. A neurotikusnál a szorongás mechanizmusa az egyénre érthetetlen módon kapcsolódik bizonyos állatokhoz, tárgyakhoz, helyzetekhez, máskor főleg otthonról való eltávozáshoz, nyitott folyosón, hídon átjáráshoz stb. Súlyos fokain a beteg egyént szabad mozgásában és cselekvésében erősen zavarhatja és korlátozhatja. A gyógykezelésben nagy része van az önbizalom emelése mellett a munkaterápiának.
kényszerbetegségek
A kényszerbetegséget Freud, Sigmund még a neurózisokhoz sorolta. A 70-es évek óta a modern pszichiátria nozológiai rendszere már nem használja a neurózis kategóriát, a kényszerbetegséget a szorongásos zavarok között tárgyalja. Diagnózisként a korábban használt „neurosis anancastica" helyett a kényszerbetegség elnevezést alkalmazzuk. A 80-as évek végén a korszerű képalkotó eljárásokkal bizonyították kényszerbetegségben (is) az agyi biokémiai működészavart, és ezzel értelmetlenné vált a pszichiátriai kórképeknél az „endogén versus reaktív" illetve az „organikus versus funkcionális" elkülönítés. Minden pszichiátriai megbetegedés hátterében kimutatható genetikai vulnerábilitás, neurokémiai zavar, valamint pszichológiai tényezôk.
légzéskontroll
A légzéskontroll kezelés során arra törekednek, hogy lelassuljon a légzés, helyreállítva ezzel az oxigén/széndioxid arányt. A légzéskontroll kezelés épít arra a fiziológiai jelenségre is, hogy az elnyújtott kilégzés fokozza az ellazulást, ami a szorongás ellen dolgozik. A módszer hatásosabb, ha a hasilégzéssel együtt gyakorolják.
alvás
Az alvás az aktivációs szint szélső állapota, melynek irányításában a központi idegrendszer vesz részt. Általános jellemzői, hogy a vázizmok tónusa csökken, a légzés, szívritmus, a vérnyomás, valamint az agy aktivációs szintje csökken. Ilyenkor a szervezet pihen és regenerálódik, a szervezet és a környezete közti információcsere megszűnik. Az alvásnak különböző mélységei és fokozatai vannak. Az élő szervezetnek elengedhetetlen szüksége van az alvásra, ez biztosítja az energia gyűjtését, minél mélyebb egy alvási szakasz, annál rövidebb idő alatt következik be a felfrissülés. Az alvás szükségletet az életkor, a végzett munka és egyéb egyéni körülmények határozzák meg.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)