A családtervezés az elmúlt évszázad vívmánya. Egyrészt jelenti a születendő gyermekek számának, születési idejének tudatos, felelősségteljes megtervezését, másrészt a nem kívánt terhességek elkerülését. Ha két ember oly mértékben kötelezte el magát egymás iránt, hogy közös családot szeretnének alapítani, akkor fizikai és anyagi teherbíró képességük ismeretében eldönthetik, hány gyermeket szeretnének felnevelni.

Fogamzásgátlásnak nevezzük azon módszerek illetve technikák összességét, amelyek a nem kívánt terhesség megelőzésére irányulnak. A fogamzásgátlás fogalma eleve feltételezi, hogy a terhesség létre sem jön, tehát a legkevésbé sem tekinthető fogamzásgátlásnak a terhesség-megszakítás; szorosabban értelmezve az ún. „esemény utáni tabletta” módszere is közelebb áll egyfajta kémiai terhesség-megszakításhoz, mintsem a valódi fogamzásgátláshoz, hiszen a megtermékenyített petesejtből fejlődő csírát választja le az anyaméh faláról. A fogamzásgátlás formáit csoportosíthatjuk aszerint, hogy női (tabletta, vizelet-hormonszint mérés, pesszárium, zselé, hüvelyöblítés, spirál) vagy férfi (gumióvszer) részről alkalmazandók-e, esetleg mindkét partner közreműködését illetve önmegtartóztatását igénylik (hőmérőzés, naptár-módszer, megszakított közösülés). Más szempontból beszélhetünk időszakos (az összes fent említett módszer) és végleges (férfiaknál az ondózsinór, nőknél a petevezeték sebészi lekötése) fogamzásgátlásról. Ez utóbbiak esetén különböző feltételeknek is meg kell felelni, nők esetében például legalább három szülés után és csak bizonyos életkor felett végezhető el a műtét.