"Tizenkilenc éves koromban a magam elhatározásából és a magam költségén hadsereget szerveztem, amelynek segítségével a párturalomtól szorongatott államot felszabadítottam... Atyám [Julius Caesar] gyilkosainak istentelen tettét törvényes ítélettel megtoroltam: száműzettem, majd amikor fegyverrel támadtak az állam ellen, nyílt csatában kétszer is legyőztem őket.

Sokszor viseltem hadat szárazon és vízen, belső és külső ellenség ellen az egész földkerekségen, és győzelmeim után minden kegyelmet kérő polgárnak megkegyelmeztem. Ha biztonságunk veszélyeztetése nélkül meg lehetett bocsátani, az idegen népeket sem irtottam ki, inkább megoltalmaztam. Körülbelül ötszáz ezer római polgár tette le kezembe az esküt. Ezek közül szolgálati éveik leteltével gyarmatvárosokba telepítettem, vagy önkormányzatú városaikba visszabocsátottam valamivel több mint háromszáz ezret. Valamennyiük számára földet utaltam ki, vagy pénzt adtam katonáskodásuk jutalmául...

Tizenháromszor voltam consul, mikor ezeket írtam [Kr. e. 14.], és harminchetedszer nyertem el a néptribunusi hatalmat... Mikor Hispaniából és Galliából e tartományok sikeres lecsendesítése után... Rómába hazatértem [Kr. e. 13], a senatus a Mars-mezőn az "Augustusi béke oltárát" emeltette visszatérésem örömére, és úgy rendelkezett, hogy ott a hatóság, a papok és a Vesta-szüzek minden évben áldozatot mutassanak be...

A római köznépnek fejenként háromszáz sestertiust fizettem ki atyám végrendelete alapján, ötödik consulságom évében a magam nevében négyszáz sestertiust a hadizsákmányból, tizedik consulságom idején pedig a saját vagyonomból, ismét négyszáz-négyszáz sestertiust ajándékoztam mindenkinek, majd tizenegyedik consulságom évében a saját pénzemen vásárolt gabonából tizenkét gabonaosztást rendeztem, amikor pedig tizenkettedszer nyertem el a tribunusi hatalmat, harmadszor is négyszáz-négyszáz sestertiust adtam minden embernek. Ezekben az ajándékaimban minden alkalommal legalább kétszázötven ezer személy részesült...

Négyszer segítettem ki az államkincstárt saját pénzemből, oly módon, hogy százötven millió sestertiust bocsátottam a kincstár vezetőinek rendelkezésére. - Marcus Lepidus és Lucius Arruntius konzulsága alatt pedig a katonai kincstárba - amelyet az én javaslatomra alapítottak, hogy abból jutalmazzák azokat a katonákat, akik húsz évet vagy ennél többet szolgáltak - magánvagyonomból százhetven millió sestertiust fizettem be... A Capitoliumot és a Pompeius-színházat roppant költséggel újjáépíttettem, de nevemet nem örökíttettem meg rajtuk. Az ősrégi, több helyen roskadozó vízvezetékeket kijavíttattam, a Marciusról nevezett-vízvezeték vizét megkétszereztem úgy, hogy új forrást kapcsoltam bele...

Háromszor rendeztettem gladiátori játékokat a magam nevében, és ötször fiaim vagy unokáim nevében. Ezeken a játékokon körülbelül tízezer ember küzdött a porondon. Kétszer szórakoztattam a népet a magam nevében a világ minden részéből szerzett atléták versenyével, harmadízben pedig unokám nevében. Játékokat rendeztem a magam nevében négyszer, más főtisztviselők helyett pedig huszonháromszor...

A római nép valamennyi tartományának a területét gyarapítottam, ha szomszédságukban olyan népek éltek, amelyek nem ismerték el hatalmunkat. Gallia, Hispania és Germania tartományt Gadestől, az óceáni határtól az Elbe folyó torkolatáig megbékéltettem...

Hatodik és hetedik konzulságom idején, miután a polgárháborúknak véget vetettem, s az egész nép akaratából elnyertem a teljes főhatalmat, az állam ügyeinek intézését a magam hatalmából átadtam a szenátus és a római nép kezébe. Ezért az érdememért szenátus-határozat alapján Augustusnak neveztek... Ettől fogva mindenki másnál nagyobb volt a tekintélyem, hatalmam viszont semmivel sem volt több, mint hivatalbeli társaimnak."

(Augustus önéletrajza Kr. u. 14)