Célkitűzés, eszközök
Az elemzés célja a reneszánsz korára jellemző gondolatok összefoglalása, a megváltozó világkép elemeinek bemutatása.
A forrás feldolgozásához szükséges előzetes pedagógiai információk
A forrás feldolgozása egyéni és csoportos munka nyomán is történhet. A feladat önálló következtetések levonására alkalmas. Az elemzést az egyszerűbb, tényszerű megállapítások megtételével érdemes kezdeni. Az elemzés előtt célszerű áttekinteni a középkor tudományát és világszemléletét meghatározó sajátosságokat.
Forrás
Roger Bacon (1220–1292):
„A megismerésnek három forrása van: a tekintély, az ész és a tapasztalat. A tekintély azonban nem elegendő, ha nincs meg az értelmi megalapozottság, amely nélkül nem értünk meg semmit, csupán hisszük és elfogadjuk. A tekintélynek hiszünk, de nem a tekintély által értünk. És az ész egymagában nem tudja megkülönböztetni a hamisat a valódi bizonyosságtól, ha azt nem tudja igazolni a tapasztalat segítségével.
Az igazság ügyének négy dolog az akadálya, és ezek a legnagyobb mértékben elítélendők… Ezek az akadályok: a hajbókolás a megalapozatlan és méltatlan tekintély előtt, a huzamos hozzászokás a közismert nézetekhez, a tömegek ítéleteinek alaptalan volta, s végül a tudósok tudatlanságának takargatása azzal, hogy csodálatos bölcsességüket fitogtatják.”
Leonardo da Vinci (1452–1519):
„Mielőtt egyetlen esetből általános érvényű szabályt alkotnál, próbáld ki kétszer-háromszor, és figyeld, vajon a próbák ugyanazzal az eredményekkel járnak-e.…
Az a felfogásom, hogy azok a tudományok, melyek nem születtek tapasztalatból, minden bizonyosság anyjától, amelyek nem fejeződnek be a kézzelfogható gyakorlatban, vagyis amelyek eredete, kialakulása és végcélja nem megy keresztül az öt érzékszerv valamelyikén, hiúak és tele vannak tévelygéssel.”
Giovanni Pico Della Mirandola (1463–1494):
„[A teremtés napjainak végén Isten már minden tulajdonságot megteremtett, így az ember számára már nem maradt semmi, ami sajátja lehetett volna, ezért így szólt Isten az emberhez]: Téged nem fékez semmi kényszer, téged szabad akaratodra bízlak, az fogja természetedet megformálni. A mindenség közepébe helyeztelek, nézz körül, hogy mi a legkedvedre valóbb a világban. Nem alkottunk sem éginek, sem földinek, sem halandónak, sem halhatatlannak, hogy önmagadat amilyennek csak akarod, döntésed és rangod értelmében magad alakítsd ki, s mint a fazekas, abba a formába gyúrd át, amelyik inkább tetszik. Lelked végzéséből lesüllyedhetsz az alacsony, állati világba, és újjászülethetsz a felsőbb, az Isten világába.”
Cristofero Landino (1424–1498):
„Ha az embert tekintjük, egy olyan egészet képzeljünk el, amely egyszerre áll lélekből és testből… A természet mint a legkiválóbb anya a társas kapcsolatokban való részvételre és az emberi közösség megóvására hozott létre bennünket.”
Michel de Montaigne (1533-1592):
„Végső soron semmiféle maradandó nincs, sem a mi lényegünkben, sem a dolgok lényegében. Mi is, ítéletünk is és minden halandó dolog szakadatlanul folyik és hullámzik.”
