27 Kr. u. 6-ig Augustus hódító háborúkkal terjeszkedő politikát folytat, birodalmát a természeti határok biztosításával akarja védeni: Hispánia teljes meghódítása, az alpesi vidék megszerzése, Pannonia megszállása és provinciává alakítása (Kr. e. 10)

23 Augustus felveszi a néptribunusi címet és lemond a consuli hatalmáról, ezzel közvetlen befolyást szerez a törvényhozásban (vétójoggal és törvényjavasló joggal rendelkezik)
– a római irodalom első nagy korszaka: “Aranykor”, Vergilius, Horatius, Ovidius, Tibullus, Propertius és Titus Livius, a történetíró munkásságának időszaka, az írókat támogató Maecenas művészetpolitikai elvei meghatározó jellegűek

12 Augustus felveszi a pontifex maximus tisztséget

Krisztus születésének éve hagyományosan a keresztény időszámítás kezdete. A történettudomány mai állása szerint azonban a Dionysius Exiguus (VI. századi római szerzetes) által készített számítás, Krisztus születésének időpontja, hibás. A modern számítás Kr. e. 6–4-re vagy Kr. u. 4–6 körülre teszi a születés dátumát.
A kronológiai gyűjtemények alapvetően kétféle jelölést használnak: Kr. e. (Krisztus előtt), illetve Kr. u. (Krisztus után); vagy i. e. (időszámításunk előtt), illetve i. sz. (időszámításunk szerint).

Kr. u. 6 Pannoniában felkelés kezdődik a római uralom ellen
– Júdea élére Róma kormányzót (procurator) nevez ki

6–14 Augustus nem törekszik a birodalom területének növelésére, Róma védekező háborúkat folytat, a cél a meglévő területi egység biztosítása

9 a Varus vezette római légiók vereséget szenvednek a germánoktól a teutoburgi erdő közelében, ezzel a birodalom határa a Rajna folyó lesz

9–23 Kínában Vang Mang császár (Hszin-dinasztia) átfogó reformokat vezet be, mely éles társadalmi ellenállásba ütközik

10 Tiberius leveri a pannon törzsek lázadását, majd Pannoniát önálló provinciává szervezik

12 Augustus Tiberiust jelöli ki utódjául, s mint imperatort uralkodótársává teszi

14. 08. 19. Augustus halála Nolában
– Augustus örökébe az általa alapított Julius Claudius-dinasztia (14–68) első tagja, Tiberius Claudius Nero lép
– Rómában szenátusi határozat mondja ki a császárság létrejöttét

14–37 Tiberius császársága

14–16 Tiberius hadjárata a germánok ellen

18 Kínában kitör a vörösszemöldökűek felkelése, melyet csak Kr. u. 25 körül sikerül leverni

20 Aquincum alapítása

24 Curtisius vezetésével rabszolgafelkelés tör ki Dél-Itáliában

26–36 Pilatus helytartósága Jeruzsálemben

27–37 válságjelenségek nehezítik az uralkodó helyzetét, a politikai ellentétek és a Seianus-féle összeesküvés hatására a császár nyílt katonai diktatúrát vezet be

37–41 Caligula (Caius Caesar) császársága, amikor ő gyilkosság áldozata lesz, nagybátyja követi a trónon

41–54 Claudius uralkodása alatt a központi hatalom erősödése a legjellemzőbb folyamat, császárrá a praetorianusok (testőrség) kiáltják ki

43 Britannia meghódításának kezdete, a katonai győzelem (Camulodunum) után a terület provinciává alakul

45–58 Pál apostol a keleti területeken végez térítő tevékenységet

46 Trákia római megszállásának kezdete, provinciává alakítása

54–68 Nero (Claudius Caesar Drusus) császársága (Germanicus fia), uralkodásának elején Róma virágzó állam
– a 60-as évektől ellentétek a szenátus és a császár közt, a politikai gyilkosságok (Agrippina, Britannicus) jelzik Nero önkényeskedését
– a római provinciák felkelései is a központi hatalmat gyengítik: Britannia (60), Júdea (66), Gallia (68)

64 Rómát tűzvész pusztítja, a tisztázatlan körülményeket Nero a keresztényüldözés meghirdetésére használja

65–67 Péter és Pál apostolok vértanúsága

66–67 a zsidók háborúja Róma ellen

68 a szenátus Galbát kiáltja ki császárrá, Nero öngyilkos lesz

69 “a négy császár éve” Rómában: Galba, Otho, Vitellius és Vespasianus küzd a hatalomért, közülük Vespasianusnak (69–79) sikerül megszerezni a trónt
– Vespasianus dinasztiát alapít: Flavius-dinasztia, a Flaviusok uralma 69-től 96-ig tart

70 a zsidó felkelést Titus, Vespasianus fia felszámolja és megszünteti a zsidó államot, győzelmét a Rómában felállított diadalív hirdeti

79 a Vezúv kitörésének éve, Pompeji, Herculaneum és Stabiae városok pusztulása, Plinius tudósít róla

79–81 Titus császársága

80 a Colosseum építésének befejeződése

81–96 Domitianus császársága
– nagyszabású építkezések jelzik az uralkodó stabilitást teremtő politikáját
– az irodalom második nagy korszaka: “Ezüstkor”
– Britannia teljes meghódítása (84)

96 Domitianus összeesküvés áldozata lesz

96–98 Nerva császársága, vele kezdődik a “jó” császárok, az Antoniusok (96–192) uralkodása Rómában (Nerva, Traianus, Hadrianus, Antonius Pius, Marcus Aurelius, Commodus)

98–117 Traianus uralkodása alatt jelentős hódításokba kezd Róma: Dacia elfoglalása (106), arábiai hadműveletek, keleten háború a parthusok ellen, a birodalom eléri legnagyobb kiterjedését

117–138 Hadrianus császársága alatt a birodalom a béke korát éli, a császár feladja a keleti hódításokat

132–135 a “Bar Kochba”-felkelés: a júdeai felkelést Róma leveri és kitiltja a zsidókat Jeruzsálemből, megkezdődik a zsidók szétszóródása (diaszpora)

138–161 Antonius Pius császársága, Róma virágzó birodalom

150 Kínát hun támadás éri

161–180 Marcus Aurelius (a sztoikus filozófia képviselője) császársága alatt újabb háború a parthusok ellen

162–166 Marcus Aurelius uralkodótársa, Varus visszafoglalja Mezopotámiát

167 megindul a népvándorlás első hulláma: markomann és szarmata törzsek támadják meg Róma dunai tartományait

177–180 a markomann–quad (kvád) háborúk: Róma győz, de a császár életét veszti, utóda fia: Commodus

180–192 Commodus császársága idején a központi hatalom erősödése ellenállásba ütközik, a birodalom hanyatlásnak indul, a császár összeesküvés áldozata lesz

187 a “sárgaturbánosok” felkelése Kínában

193–211 Septimus Severus császársága alatt a katonaság befolyása nő, a keleti hadjáratok sikeresek (parthusok ellen)
– Severus dinasztiát alapít, tagjai 235-ig uralkodnak